Bevezetés

Ez a könyv nem útinapló, legalábbis nem abban az értelemben, ahogyan egy vándor elmeséli zarándokútjának viszontagságait. Nagyon sok hasonló kötet jelent meg már magyar zarándokok tollából, szívesen olvasom ezeket, de nekem csak az másfél évbe telt, mire egyáltalán nagyobb nyilvánosság előtt mertem mesélni élményeimről.

Magamnak akartam megtartani őket, félve, ha megosztom, elpazarolom?

A meg nem értéstől tartottam vajon?

Azonban teltek múltak a hónapok és egyre inkább úgy éreztem, hogy el kell mondanom tapasztalataimat. És csodák csodája: többen ihletet, indíttatást kaptak élménybeszámolóimtól és egy szép napon maguk is útra keltek. Jó volt tudni, hogy a nyomomban járnak. És jó volt látni, hogy ők is inspirálnak később másokat.

Aztán eljött a nap, hogy más témákról is mesélni kezdtem. Hiszen annyi minden történt velem, amióta hazaérkeztem! Mondhatni: az Út csak akkor kezdődött el igazán, amikor újra bekapcsolódtam életem folyamatába, reggel felvettem a zsákomat és mentem tovább. Semmi sem változott.

Látszólag...

Most egy hosszabb út viszontagságait szeretném veled megosztani.

Egy tavaszi napon kezdődött, immáron negyven éve tart, és ki tudja, merre vezet és hol a vége.

Nem önéletrajz ez, azt már megírtam korábban többféle formában is, legalábbis részleteiben.

Ez: tűnődés. Halkan, olykor csapongva. Ahogyan gondolataink kergetik egymást, mint pajkos rádióhullámok. Igyekszem utolérni, szelíden befogni, szavakká, mondatokká, egy vékony kötet lapjaivá simítani őket...