---

Tartalom

A szerkesztő előszava
Bevezetés
Módszertani megfontolások
1. Médiafelület-hierarchia a határon túli magyarság körében
2. Televízió-nézési szokások a határon túli magyarság körében
  2.1. Televíziókészülékekkel való ellátottság és vételi lehetőségek
  2.2. A televíziózásra fordított idő
  2.3. Anyanyelvi és többségi nyelvű televízió csatornák nézettségének változása.
3. Rádióhallgatási szokások a határon túli magyarság körében
  3.1. A rádióhallgatásra fordított idő
  3.2. Anyanyelvi és többségi nyelvű rádióadók hallgatottságának változása
  3.3. A rádióadók anyanyelvi és többségi nyelvű hallgatottságának intenzitása
4. A nyomtatott sajtó a határon túli magyarság körében
5. Internethasználat a határon túli magyarság körében
  5.1. Az internet-hozzáférés változása
  5.2. Az internethasználat intenzitása
6. Összegzés
7. Melléklet
7.1. A kutatás paraméterei
7.2. A kutatás mintasokaságainak reprezentativitása (százalékban)
7.3. Adatelemzési módszerek
7.4. Nemzeti identitás- és értékrendtípusok, valamint egyéb, a médiahasználattal kapcsolatos faktorok (főkomponens-elemzés)

---

Előszó

Korunk és életünk meghatározó tényezője a média - ezt az állítást kevesen vitatják, de minden egyébről, ami vele kapcsolatos, szűnni nem akaró polémiák folynak. A front attól a nézettől, miszerint a média a lehető legnyilvánvalóbb - és módfelett hatékony - módon befolyásolja egyéni és társadalmi életünket, egészen annak vitatásáig húzódik, hogy bírhat e bármilyen hatással egyáltalán. Az olvasó által kézben tartott kutatási jelentés nem foglalkozik ezzel az elméleti állóháborúval. Egy sajátos közegben végez szociológiai mélyfúrásokat, néha szükségszerűen sajátos megközelítéssel és eszközökkel. A sajátosnak nevezett közeg a négy legnagyobb (erdélyi, felvidéki, a vajdasági és kárpátaljai) határon túli magyar közösség. Ezek a leszakított nemzetrészek immár kilenc évtizede küzdenek a fennmaradásért - olykor csak a fennmaradás puszta jogáért. A nemzet és az anyaország a történelmi korszakok során változó figyelemmel kíséri sorsukat, míg a nemzetközi közösség változatlan közönyösséggel viseltetik irántuk. Az anyaország irányából (és viszont) tapasztalható kulturális figyelem igazából sohasem lankadt, ilyen értelemben még a legádázabb ideológiai vagy valódi szögesdrótból épült vasfüggöny sem tudta egészen elzárni egymástól az elválasztott nemzetrészeket. A politikai figyelem már sokkal esetlegesebbnek és ellentmondásosabbnak bizonyult, de a legszembetűnőbb a tudományos érdeklődés és kutatás hiánya volt. Ez nyilvánvalóan nem a kutatók szándékán vagy elszántságán múlott, hiszen még két évtizeddel a diktatórikus politikai rendszerek összeomlása után sem mondhatók éppen ideálisnak ilyen tekintetben a körülmények. Ennek negatív következményei számos területen megmutatkoznak: látjuk ugyan az eróziót, a drasztikus fogyást, organikus értékeink pusztulását, de sem a tényleges okokat, sem a folyamatok valós mechanizmusait nem ismerjük. Így azután legalábbis kérdéses a politikai elszánás, az anyagi ráfordítás ésszerűsége, bármiféle nemzeti stratégia sikeressége.

Az ilyen kutatások tehát a fentiek értelmében sohasem lehetnek öncélúak, nem csupán azért mérjük fel egy határon túli magyar közösség szociológiai értékrendjét "mert ott van", hanem mert keressük a fennmaradás, a nemzet egészével közös jövő útját és lehetőségét. Éppen ezért ebben a sajátos közegben dolgozó kutató néha rendhagyó eszközök és fogalmak bevetésére kényszerül, vállalva persze a vitát, a gyakorta osztályrészéül jutó homlokráncolást.

Ebből a megfontolásból nem magyarázzuk például, miért tekintjük az asszimilációt eleve negatív jelenségnek, figyelmen kívül hagyva a szociológiai fogalom egyéb használatos vonatkozásait, amilyen az önkéntes vagy természetes asszimiláció. A kutatás alapvető céljainak megfelelően az adatok bemutatása során a szerző olyan értékrend mellett foglal állást, mely szerint a nemzeti identitás minél teljesebb megőrzése a vizsgált területeken magától értetődően kívánatos jelenség, annak mindennemű veszélyeztetése, így például az anyanyelven való médiafogyasztás visszaszorulása pedig mindenképpen kedvezőtlen fejlemény. A szerző és a tanulmány alapállása tehát nem steril és semleges, vállaltan értékorientált, ami az értekezés egészében tetten érhető és követhető. Mindazonáltal az értékrend normarendszerét meghaladó, közvetlen politikai üzenetektől és állásfoglalásoktól a szerző tartózkodik, kivéve néhány olyan társadalmi (és ilyenformán, az adott közegben szükségszerűen politikai) jelenséget, amelynek közvetlen szociológiai hatása a vizsgált témakörben, véleménye szerint, olyannyira nyilvánvaló és egyértelmű, hogy éppen a vállalt értékrend integritásának veszélyeztetése nélkül nem hagyható figyelmen kívül.

...

A Médiatanács Médiatudományi Intézete, amely egyik támogatója és szervezője volt a B-Fókusz Intézet által koordinált kutatásnak, az elemzés publikálásával kettős célt kívánt elérni: egyrészt rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a határon túli régiókban újra megvalósulhatott egy ilyen átfogó, összehasonlító felmérés, másrészt ahhoz is szeretnénk hozzájárulni, hogy a kapott eredmények ne maradjanak rejtve a tudományos és az érdeklődő közvélemény előtt. Az Intézet műhelyként arra törekszik, hogy az ilyen felmérések, tetemes munkával és anyagi ráfordítással épített, rendkívül gazdag adatbázisai alapján további tematikus elemzések szülessenek, még inkább árnyalva és elmélyítve ismereteinket az érintett nemzeti közösségek társadalmi viszonyairól. Ilyen szempontból tehát ez a kötet semmiképpen sem tekinthető a határon túli magyar közösségek médiafogyasztását vizsgáló kutatás lezárásának, sokkal inkább alapvetésnek, amit reményeink szerint számos, a témát több szempontból, részleteiben vizsgáló kiegészítő elemzés és tanulmány követ majd.

A szerk.

---