Ivan Mažuranić
Csengics Szmail aga halála
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
ELŐSZÓ.
I. AGASÁG.
II. ÉJI UTAS.
III. A CSAPAT.
IV. ADÓSZEDÉS.
V. MEGFEJTÉS.
Előszó
Mazsuranics Csengics Szmail aga halála czímű költői elbeszélése, melyet hősdalnak is nevezhetni, a horvát költészetnek legkedveltebb, legszebb terméke.
...
Mazsuranics e legkedveltebb műve annyi kiadást ért, a mennyit egyetlen horvát mű sem. Markovics, horvát kritikus, egy igen jeles széptani tanulmányt írt róla s elragadtatással magyarázza a költemény szépségeit. Egyébiránt a Csengics aga története valóságos tényeken alapszik; az aga megöletése 1840-ben adószedés közben történt. A népdalok énekeltek róla. A Dubrovnik nevű szépirodalmi folyóirat 1849-ben és Karadzsics-Vuk Szerb népdalgyűjteménye 1862-ben közöl egy pár, ez esetre vonatkozó népdalt. Mazsuranics 1846-ban írta meg művét, jóval mielőtt az érintett népdalok megjelentek volna, lehet azonban, hogy hallotta őket a nép ajkán. E népdalok és Mazsuranics műve között csak olyan a viszony, mint Ilosvai Toldija, és Arany Toldija, között: egy pár faragatlan követ szolgáltattak az öntudatos művészettel fölépített remekművek fundamentumába. És mégis a horvát és szerb testvérnép között dühöngő testvéri szeretet jellemzésére 1894-ben egy sajtópör folyt e tárgyban az esküdtszék előtt Zágrábban, melyet az elhunyt költő fia egy szerb ellen indított, a ki azt állította, hogy Mazsuranics műve szerb plágium! Gondolom Magyarországon homéri kaczajt költene, ha valaki Arany Jánost Ilosvaival szemben plágiumról vádolná! A szeretet sokra képes: a gyűlölet képtelenségre is képes!
A mű hatását aesthetikai szépségein kívül, melyek a cselekvény drámaiságában, az élénk leírásban és a szép nyelvben nyilatkoznak, nagyon elősegítette a nemzeti érzés, mely a török birodalom összeomlását jósolja s az a művészivé emelt népiesség, melynek a horvát irodalomban Mazsuranics oly kiváló képviselője. De szóljon maga a mű magáért, melyet egész terjedelmében vesz az olvasó.