Bernáth Zsolt
Láthatatlan történetek
Tartalom
BEVEZETÉSA KEZDETEK (kb. 1980-1985)
KÜLÖNÖS TÖRTÉNET (1985-1993)
A CRUEL WORLD TEAM ALAPÍTÁSA (1994)
FENYŐ NORMANDIÁBÓL (1995)
BETÖRÉS (1995)
LEGYEN VILÁGOSSÁG (1996)
KÁRHOZAT (1997-1998)
HASFALMETSZŐK (1998-1999)
SOHASEVOLT GLÓRIA (2000-2001)
EINSTEIN MEGA SHOTGUN (2002-2003)
EGY KIS SZÜNET (2003-2007)
ILLÚZIÓK (2007-2009)
SHERLOCK HOLMES NEVÉBEN (2010-2012)
AURA (2013-2014)
HÚSZÉVESEK LETTÜNK (2014)
Bevezető
Szélesebb közönség a 28. Budapesti Független Film és Video Szemlén találkozhatott először a Cruel World Team nevű, dunaújvárosi alkotóközösség munkáival 1996 őszén. A csapat két amatőrfilmet mutatott be ezen a fesztiválon, egy 20 perces és egy 66 perces horrort Betörés és Legyen világosság címmel. A zsűri különdíjjal jutalmazta a hosszabb produkciót, kiemelve hogy - nyilvánvaló technikai és egyéb hibái ellenére - az alkotás addigra már videoforgalmazóra is talált. A filmben az alkotók családtagjai és barátai szerepeltek, professzionális technikai háttér nem állt az alkotók rendelkezésére.
Múlt az idő. A filmtársulat 1999-ben a Magyar Filmszemlére is eljuttatta egy későbbi hasonlóan véres alkotását (Kárhozat), rövidesen pedig magától értetődően került a videotékák polcaira következő három, már sokkal vidámabb játékfilmjük (Hasfalmetszők, Sohasevolt Glória, Einstein mega Shotgun). A filmbarátok illetve a szakma pedig elfogadta, hogy ez a pár vidéki srác rendszeresen jelentkezik újabb és újabb no-budget (költségvetés nélküli) produkciókkal. Később a Filmhu egyik újságírója "az underground közönségfilm műfaját kitaláló és divatba hozó" titulussal illette a társulatot.
A kezdetek óta eltelt húsz év. 2014 nyarán, e sorok írásakor a filmes csapat magja még együtt alkot, noha már régen nem használják nehezen kiejthető nevüket. Ekkora már túl vannak nemzetközi szakmai elismeréseken is: 2012-ben bemutatott Sherlock Holmes nevében c. ifjúsági kalandfilmjük a Stockholmi Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a Legjobb Ifjúsági Film Díját, és mostanra több országban is forgalmazták (Japán, Németország, Brazília, USA, Kína stb.). Mindezek ellenére a film alkotói még mindig önerőből, állami támogatás nélkül készítik filmjeiket, noha a korai filmeknél valamennyivel nagyobb költségvetésből.
Mivel a filmtársulat működése soha nem függött állami támogatástól vagy aktuálpolitikai helyzettől, ezért megtörtént, hogy a 2014-es berlini filmvásáron, a magyar standon a mindössze hat új, eladásra kínált magyar filmből kettő a dunaújvárosi csapat fillérekből, állami filmgyártási struktúrán kívül készült játékfilmje volt.
Mint a filmtársulat egyik alapítója és a filmek rendezője, szeretném most átnyújtani az olvasónak ezt a szerény irományt, amely elmeséli a dunaújvárosi filmes csapat húsz évét. Szórakoztató olvasmánynak szántam, de bizonyára szolgál majd tanulságokkal is azoknak, akik mostanában indultak el a független filmezés (vagy akár a "hivatalos" filmezés) rögös ösvényén.
Húsz éve immáron, hogy egy barátommal borzongató novellákat kezdtünk írni egy dunaújvárosi panellakás konyhájában, és kitaláltuk, hogy ezeket az írásokat a magunk eszközeivel (VHS kamera) filmre visszük. Az alábbiakban olvasható történet azonban messzebbre nyúlik a múltba, hiszen a mozgókép iránti érdeklődésem lényegesen korábban kezdődött, mint 1994 tavasza.
A filmre vitt látható történetek mögött nem kevésbé jelentős (némely esetben talán a filmeknél érdekesebb) láthatatlan történetek is meghúzódnak, többek között ezeket szeretném most megosztani az olvasóval. A forgatási naplókat folyamatosan, a filmek készítésével egy időben vetettem papírra, ezeket fűztem össze, egészítettem ki és aktualizáltam ebben a kötetben. Korabeli kritikák, újságcikk-részletek és kulturális kitekintések színesítik a remélhetőleg önmagában sem színtelen írást.
Köszönettel tartozom mindazoknak, akik időt szánnak ezen dolgozat elolvasására, és természetesen azoknak is, akikkel mindezt átélhettem. Nekik ajánlom ezt a könyvet.
Bernáth Zsolt