[összeáll.] Shubail Mohamed Eisa
Az imádkozás
Tartalom
BEVEZETÉSA TISZTASÁG
A mosakodás (al-wudu)
A teljes mosakodás (a fürdés, al-ghuszl)
A dzsunub emberrel és a menstruáló vagy a gyermekágyas nővel kapcsolatos kérdések
AZ IMÁDKOZÁS
A napi öt ima ideje
Az ima feltételei
Hogyan kell az imát elvégezni?
Az ima kötelező (fard) elemei
Ima közben az alábbi "utálatos" cselekedetek kerülendők
Az ima érvénytelenítői
A közösségi ima (szalátul-dzsamáah)
Az ima fajtái
A napi imák részletezése
A pénteki ima (szalátul-dzsumaa)
Asz-szunan ar-rátibáh (a hangsúlyos imák)
Asz-szunan ghajr al-muákkádah (a nem hangsúlyos ajánlatos imák)
Az ünnepi ima (szalátul-íd)
FONTOS TUDNIVALÓK
Különleges engedmények a mosakodással kapcsolatban
Víz nélküli mosakodás (tajammum)
A feledékenységi leborulás (szudzsúd asz-sszahu)
Az ima befejezése utáni fohász (a köszönés után)
Al-witr
Bevezetés
Az imádkozás a kapcsolatot jelenti az ember és az Isten között. Az iszlám egyik pillére és a vallás alaptétele:
Tartsátok be az imádkozást, (különösen) a középsőt, és álljatok áhítatosan Allah előtt. (Korán 2:238).
Allah az imádkozást a boldogulás és a boldogság útjává tette:
Bizony boldogulnak a hívők, akik imádkozásukban alázatosak. (Korán 23:1-2)
"Aki betartja (az imádkozást), az az Ítélet Napján fénnyé, (mellette szóló) bizonyítékokká és menedékké lesz neki, viszont annak, aki nem tartja be, nem lesz se fénye, se (mellette szóló) bizonyítéka, se menedéke." - mondta Mohamed Próféta. (Ahmed, ad-Dárimi) Ezek az előírt napi imák ajándékok Allahtól, amelyek abból állnak, hogy nappalaink és éjszakáink során megemlékezünk arról, amiben hiszünk. A különböző testhelyzetek, amelyekbe imánk során kerülünk, nem mások, mint odaadásunk jelei - lelkileg éppen úgy, mint testileg. A különböző recitált szövegek Istennel szembeni kötelességünkre emlékeztetnek minket. Isten vezetését keressük, s újra és újra arra kérjük Őt, hogy adjon erőt ahhoz, hogy elkerüljük az engedetlenséget, és követni tudjuk az általa kiválasztott utat. Hajnalban felkelve, az Urad előtt állsz tisztán és megtisztultan, s Feléje fordulsz minden más dolog előtt. Újra megerősíted a Felé irányuló szolgálatodat, állva, ülve, meghajolva és leborulva. Őhozzá fordulsz segítségért, és Tőle kéred az igaz útmutatást. Újra és újra megújítod a közted és Közte lévő szövetséget, a szolgálat és engedelmesség fogadalmát. Minden alkalommal bizonyságot teszel azon vágyadról, hogy elnyerd az Ő tetszését és elkerüld haragvását. Tanulmányozod a Könyvét, és tanúságot teszel küldöttének igaz volta felől. Emlékezetedbe idézed, hogy egy napon az Ő döntőbírósága elé kell állnod, hogy számot adj a tetteidről, s megkapod az értük járó megérdemelt jutalmat. Ezzel kezdődik a napod. Majd ezután órákig dolgozol, míg az imára hívó szólít téged az Allahról való megemlékezésre. Ekkor újra megismétled feladatod, nehogy elfeledkezz és a feledékeny hanyagok közé tartozz. Miután megújítottad a hited, s felemelkedsz a helyedről, visszatérsz a világi dolgokhoz, hogy azok ügyeivel foglalkozz. Majd néhány óra elteltével az imára hívó újra szólít, immár harmadjára, a kora délutáni imára (aszr). A nappal elmúltával, az est beköszöntekor, az estédet azzal kezded, amivel a nappalodat kezdted, az Allahról való megemlékezéssel és az Ő szolgálatával. Azért, hogy ne feledd a feladatodat az este és az éjszaka folyamán. Ha elérkezik az elalvás ideje, akkor imádkozod az isa (esti) imát. Mindig, amikor úgy érzed, hogy elmerülsz az élet mélységes tengerében, s belefulladsz, az ima kiment onnan, mielőtt még teljesen elmerülnél, s azon valóság elé állít, melyről már majdnem elfeledkeztél, s általa emelkedhetsz az anyagi világ fölé, a lélek világosságába és a megnyugvás állapotába. Az ima tehát a hit állandó erősítője, ötszöri alkalommal napjaid során. Az ima az, ami állandóan figyelmeztet azokra a meggyőződésekre, melyek által a lelked tisztasága megtartható, melyek segítik a lélek okulását, az erkölcs és a cselekedetek javítását. Az ima az, ami arra ösztönöz, napodban többször is, hogy a Prófétát kövesd. Kötelességeid elvégzésére szoktat nappalaid és éjszakáid minden órájában.
Az ilyen embertől az várható, hogy miközben a megélhetésén munkálkodik - azután, hogy kilépett a mecsetből - félje Allahot, kövesse az általa szabott törvényeket, s hogy emlékezzen minden bűn csábításakor - melyet a Sátán díszített fel a szívében - arra, hogy Allah látja, figyeli és dolgaiból a legparányibb sem kerüli el a figyelmét. Ha pedig egy ember e fennkölt nevelési módszer után nem féli Allahot, és kezét nem tartja távol az engedetlenségtől, s nem tartózkodik Allah törvényeivel való szembeszállástól, akkor a hiba nem e nevelés hiányossága vagy gyenge pontja, hanem ennek az embernek a lelkében lakozó romlottság, rosszaság és gonoszság eredménye.
A jól elvégzett ima megerősíti az Isten létezésébe és jóságába vetett hitet, élővé teszi az elmét és a szívet, segíti a lelkiismeretet és a lelket. Megerősíti az emberben a jóságra és a tisztességre való törekvést és elnyomja a rossz és helytelen vágyakat, ahogy a Magasztos Allah mondja: Végezd el (helyesen) az imádkozást. Bizony az ima eltilt a rossztól és az elvetendőtől. (Korán 29:45) "Képzeljétek el - mondta Mohamed Próféta a társainak -, hogy van egy ház, ami előtt egy folyó fut, és ebben a folyóban ötször mosakszik meg az ember egy nap. Marad- e piszok az emberen? - Nem marad semmilyen piszok - válaszoltak. Ugyanilyen a napi öt imádkozás, Allah letörli vele a bűnöket" ("lemossa" az emberről a bűneit és rossz cselekedeteit). (al-Bukhári, Muszlim). Tehát, a kötelező ima nem csupán egy fizikai mozdulatsor vagy egyszerűen a Korán recitálása, hanem olyan biztos pont a nap során, amikor az ember végiggondolja, hogy mit csinált rosszul, min kell változtatnia; bocsánatot kér Allahtól, és feltöltődik jó szándékkal. Ez egyedülálló és páratlan formulája az intellektuális meditáció, a szellemi áhítat, az erkölcsi emelkedettség és a fizikai gyakorlat kombinációjának. Ez egy páratlan élmény, amikor a test minden izma csatlakozik a lélekhez és az elméhez Isten szolgálatára és dicséretére.
Amint említettük, az imádkozás nem egyszerű "hajlongás" és memoriter-ismétlés. Törekedni kell arra, hogy az imádkozásból minél többet végezzünk olyan állapotban, ami az ihszánhoz közel áll. Ha ez nem megy, minden mozdulatnál érezni kell azt, hogy Allah előtt állunk és teljes alázattal kell a meghajlást és a leborulást elvégezni: "Úgy imádkozz, mintha búcsúznál és mintha látnád Allahot, mert ha te nem is látod Őt, Ő lát téged!" Az kap több jutalmat, aki hosszabb ideig (az imádkozás nagyobb részében) tud teljesen odafigyelni, koncentrálni, ihszánt elérni. Ahogy láthattuk, az imádkozásban a test és a lélek egyaránt részt vesz, kifejezve, hogy az iszlámban nemcsak a lélek, hanem a test is éppúgy fontos. Az imádkozáshoz (is) lényeges ismerni a tauhíd (egyistenhit) fajtáit (rubúbijja, ulúhijja, aszmá avaszifát). Allah a Teremtő, Élelemmel ellátó, mi csak Őt imádjuk, és olyan neveket és tulajdonságokat használunk az imádkozásban, ami szerepel a Koránban, vagy amit Mohamed Próféta mondott. Fontos ismerni a sirk (társítás) fajtáit, és ezeket teljesen el kell kerülni. Különösen veszélyes a rijá (az imádkozásban az emberek dicséretének keresése, feltűnésből imádkozás): ha azért imádkozik valaki, hogy az emberek azt mondják róla, hogy milyen szépen és jól imádkozik, az az elsők között lesz azok közül, akik a Pokolba kerülnek (mert az emberek tetszését kereste, és nem Allahért cselekedett), ezért nagyon fontos a szándék.
Ez tehát az ima és az, amit az embernek nyújtani tud. Akkor tudjuk meg igazán a jelentését, ha gyakorlatban is megtapasztaljuk.