Orbán Zoltán
Közoktatást segítő intézmények a fenntarthatóság-pedagógiában
Elemzés a nemzeti környezeti nevelési stratégia alapján
TARTALOM, ELŐSZÓTartalom
Előszó
Bevezetés
1. Áttekintés. Az állatkertészet és az állatkert-pedagógia általános kérdései
1.1. Az állatkertek kialakulása, története és feladata a XXI. században
1.2. Hogyan működik az állatkert?
1.3. Az állatkert-pedagógiai munkakör
1.4. Az állatkert-pedagógia nemzetközi helyzete
1.5. Állatkertészet és állatkert-pedagógia Magyarországon
2. Állatkert-pedagógia a Tanulás a fenntarthatóságért programban
2.1. Az állatkert-pedagógia nemzetközi és hazai dokumentumai
2.2. Intézményi alapok az Állatkertek Természetmegőrzési Világstratégiája ajánlásai tükrében
2.3. Az állatkert-pedagógia kapcsolódása a Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégiához
3. Állatkert-pedagógia a gyakorlatban
3.1. Környezetpedagógiai K+F a Magyar Állatkertek Szövetségében - Jászberényi Állat- és Növénykert 2001-2005
Utószó
Mellékletek
Irodalom
Színes állatkerti melléklet
Előszó
Tisztelt Olvasó!
Ön most egy több szempontból rendhagyó könyvet tart a kezében. Elsősorban azért, mert egy olyan kérdéskörrel, a közoktatást/fenntarthatóságra nevelést segítő intézményi hálózattal foglalkozik, mely napjaink magyar közoktatása számára mind fogalmi, mind szabályozási, szakmapolitikai és így finanszírozási szempontból is ismeretlen. Hivatalosan tehát nem létezünk, holott nevelési-oktatási tevékenységet végző intézményeinkbe (állatkerti, nemzeti parki, múzeumi, erdei iskolai, botanikus kerti és civil oktatóközpontok) évi majdnem 15 millió látogató jut el, akik közül mintegy négy millió honfitársunk vesz részt szervezett, tervezett, tematikus környezeti és fenntarthatóságra nevelési programban. Ez azt jelenti, hogy a mindannyiunk által ismert közoktatási rendszer, az óvodák és az iskolák mellett van egy második oktatási hálózat is Magyarországon, mely kapacitását, eredményességét tekintve sokszor hatékonyabban működik hivatalos társánál.
Na és?! - mondhatja bárki. Miért van szükség erre? Elsősorban azért, mert a világ megváltozott körülöttünk. A népességrobbanás, a fogyasztói társadalom világméretű előretörése, a környezetszennyezés, a természetrombolás és az önsorsrontás olyan méreteket öltött napjainkra, hogy elengedhetetlenné vált ezen folyamatok sürgős megállítása. Ez az összetett törekvés a fenntartható fejlődés paradigmája, melynek központi eleme az egyén, és rajta keresztül a társadalom szemléletének megváltoztatása, mely alapvetően nevelési-oktatási feladat. A fenntarthatóság-pedagógia talán legfontosabb kérdése, hogy tartalmilag és formailag mennyire és milyen gyorsan tudjuk megfelelően átalakítani a közoktatási rendszereket. A változtatatásnak nemcsak a tananyag, de az alkalmazott tanulásszervezési módok szintjén is meg kell valósulnia. A mindennapok nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy a tanulóknak, hallgatóknak minél több időt kellene iskolán kívüli terepgyakorlatokon tölteniük, ahol a maga valóságában ismerhetik meg annak a világnak a működését, melyben majdan nekik is érvényesülniük kell. Azok a külső, tereptanulmányi központok, melyek infrastrukturális hátterüknek és pedagógiai programjuknak köszönhetően már ma is képesek fogadni az óvodás, iskolás és nem utolsó sorban a felnőtt csoportokat, alkotják a közoktatást/fenntarthatóságra nevelést segítő intézményi hálózatot.
A könyv másik tartalmi furcsasága, hogy a közoktatást/fenntarthatóságra nevelést segítő intézményi hálózat fogalmának bevezetése az állatkert-pedagógia bemutatásán keresztül történik. A köztudatban, sajnos nemcsak a lakosság, de gyakran a szakma és az oktatásirányítás körében is, az a tévképzet él, hogy az állatkert nem több, mint olyan szórakoztató intézmény, ahol élő állatokat lehet rácsok mögött megnézni. Ez a vélekedés nemzetközi szinten az 1970-es, Magyarországon pedig az 1990-es évekig igaz is volt. Mára azonban az állatkertek az állat- és természetvédelem, és nem utolsósorban a környezetpedagógia alappillérévé váltak a legtöbb fejlett országban. Hazánkban az állatkertek alapvető szerepe ebben a három tevékenységi körben még hangsúlyosabb, mivel a gyakorlati munkát végző állat- és természetvédelmi, informális környezetpedagógiai infrastruktúra kiépítettsége messze elmarad a nyugati világ országaitól. Remélem, a könyvet végigolvasva világossá válik, hogy a közoktatást/fenntarthatóságra nevelést segítő intézmények, köztük pedig az egyik leginkább kidolgozott állatkert-pedagógia miként járulhat hozzá egy élhetőbb világ építéséhez.
...
Jászberény, 2006. január
Orbán Zoltán