Előszó

Egy kedves jó barátomnak fiatal leánya irt egy regényt: Kövér Ilma. Alkalmam volt azt kéziratban végig olvasni.

Igaz lélekkel mondhatom, hogy valódi élvezetet találtam benne elejétől végéig.

A regény meséje helyesen van megalkotva s következetesen keresztül vive. A történet mindvégig érdekes és rokonszenves. A lélektani fejlődmények bármely gyakorlott irónak dicséretére válnának.

A párbeszédek biztosan kezelt tollra vallanak, a helyzetek sok leleményességről tanuskodnak; az egészet az a gyöngéd szellem lengi át, mely női irók tulajdona. A merészebb fordulatoknál az erősebb irály még inkább meglepő.

Az egész regény bizvást egy sorba állítható a modern irodalom leghivatottabb termékeivel, melyek a jelenkor életképét tükrözik vissza.

Részemről szerzőnőnek szép jövendőt jósolok az irodalmi működés terén; kinek az a becses adomány van megadva, képzelet útján megtalálni a való életet. Hátha még később a tapasztalat világában is meg fogja azt ismerni!

Irodalmunkban, olvasóközönségünk asztalán mindig méltó helyet fog szerzőnő jelen regénye elfoglalni.

Budapest, 1892. ápril 27.

Jókai Mór.