---

Tartalom

KILÉP ÉS ELSIET
A hárserdőn túl
Saját
A történet
Akkord
A szavak...
Az állandó
Ki vala
Majdnem
Mekkora a világ...
Mennyire...
Nyárvégi kert
Példa
Tizenegy nyári repesz

NOVEMBER BRÜSSZELBEN
A folyam
A jegy
A kocsma előtt
Amikor
Az á
Azt is
B
Egy alvóhoz
1968
Ha elhagysz
Három waka
Két groteszk
Ismét
Labirintus
Látszik az égen
Lenvászon
Nem így
Nem tudom...
November Brüsszelben
Odaát
okodat
Selyem alsószoknya
Szomj
Toszkán vidék, olasz alakkal
zakára
zében

MÉG EGY RÓZSA ÉS MÉG EGY CSALOGÁNY
A hallgatás
A végső nap
elesel
Két mandulamag
Lepel
Makula
Megjegyzés egy vándormotívumhoz
Mézelő méh
Nyom
ra kerül
Régi és kettétört motívumra
Rózsaliget
Te
Újra és újra
zakadt

A BESZÉD SZÉLE
A költő
Al-Karmáni
A sok nagy perc
Egy kékszeműt szerető barnaszeműhöz
Helén
itől fogva
Jancsi
Janó
Jutunk-e, s mire, édes úr?
Karácsonyi versmorzsák Ilia Mihálynak
Leég
Lenni vagy
N
Ostende és Ostia-song

OMLIK A FELEDÉS A DÉLUTÁNRA
A hűséges
Akvarell
A meg nem írt versről
Befejezetlenül
Címtelen
Fogva tart
evelek
Guralok
gúnja
Istent is meglepi
Két ceruzarajz egyetlen témára
Képeslap
Nem vigasztal
Talpkő
The end
Végső utca

---

Ismertető

Jutunk-e, s mire, édes úr?

Kortársát faggatja így Géczi János azon a közös nyelven, amelyen évszázadok óta beszél a magyar vers. Jutunk-e..., s persze: mire jutottunk... Tudni véljük a választ, a kérdés költői volna, ha egy kötetnyi új darab nem hirdetné mégis az irodalommá lett élet és az életté, sorssá lett irodalom gyönyörét. Mint korábbi próza- és verstermésében mindig, Géczi a mediterráneum - tengertől a veszprémi vároldalig kiterjesztett - időtlen világát idézi elénk, s már ismerős, bensőséges motívumai elfogyhatatlan erejűek.

Forrás: Forrás: http://palatinuskiado.hu

---