---

Tartalom

Előszó
Bevezetés

I. A közös jogkezelésről általában
1. A közös jogkezelés jelentősége, funkciója a csoportos szerzői/kapcsolódó jogi joggyakorlásban
2. A szerzői jogi közös jogkezelés intézményének kialakulása és jogtörténeti előzmények
3. A szerzői közös jogkezelés közgazdasági alapjai és versenyjogi megközelítése
4. A szerzői jog és a verseny

II. A közös jogkezelés a nemzetközi és az uniós jogban
1. Bevezető megjegyzések
2. A nemzetközi jogi rendszer
3. A közös jogkezelésre vonatkozó uniós jogi rezsim fejlődése a közös jogkezelési irányelv-tervezetig

III. Az aktuális jogkezelési paradigma kialakulása
1. Bevezetés
2. A kiindulópont: a vagyoni jogok
3. A jogintézmény modelljei a szerzői jogi szabályozásban - a hazai közös jogkezelés rendszerének áttekintése

IV. A közös jogkezelés jövője, irányai az európai szabályozás mechanizmusában
1. Bevezető
2. Jogosítási modellek az "Option 3" alapján
3. A CISAC-ügy és az Európai Bíróság döntése
4. A készülő közös jogkezelési irányelv, a felmerülő kritikák és értékelésük

---

Előszó

A szerzők átfogó munkája egyrészt beleillik a közös jogkezelési tanulmányok ismert sorába, másrészt azokat meghaladja. Foglalkoztak már a tanulmányban felsorolt munkaközösségek is a közös jogkezelés különböző megközelítéseivel, de a most lektorált tanulmányra mégis szükség van. Egyrészt a közös jogkezelésben gyorsan szalad az idő. Az a bírói gyakorlat, vagy uniós soft law aktus, ami még friss volt 2008-ban, ma már legyintéssel elintézhető jogtörténet.

A szerzők munkája pedig naprakész. Másrészt egyik korábbi tanulmány sem mélyedt el úgy a szerzői jog és a közös jogkezelés elméleti gazdasági összefüggéseiben, mint a jelen munka. Kétség kívül hiányt pótol. Összefügg, sőt mi több, ölelkezik is a tanulmány a szerzők korábbi, a szerzői jogi és a média jogi szabályozás "csatlakozó felületeit" tárgyaló munkájukkal.

Egyébként "becsapja" a cím az olvasót. Csonka lenne az a közös jogkezelést tárgyaló értekezés, amely megpróbálná kiszakítani a média-engedélyezést a közös jogkezelés többi, hasonlóan fontos tárgykörei közül. Nem is teszik ezt a szerzők. Ott kanyarítják ki az audiovizuális média felhasználásokat a tágabb szemléletben tárgyalt fejezetekből, ahol erre a munka folyama módot ad. Más részek pedig magasabb absztrakciós szinten tárgyalják a közös jogkezelést.

Az értekezés nem ad megoldást a közös jogkezelés folyamatosan nyitva álló kérdéseire. Ez nem kritika, hanem olyan tényközlés, ami minden hasonló tárgyú írás esetében indokolt. Aki kellő mélységben elemzi a szerzői jogi közös jogkezelést mint sui generis gazdasági, és jogi intézményt, az rájön arra, amire a szerzők is: a közös jogkezelés tudományosan nem igazolható, és nem cáfolható. Létező, nem homogén, sokmodelles és ugyanakkor elkerülhetetlen mű-/teljesítmény-értékesítési forma. Értékválasztás alapján utasítható, vagy fogadható el, vagy akár tekinthető univerzális gyógyszernek is. Ahogy ez kitűnik az értekezésből, az üzleti megközelítés egy kipányvázandó, a versenyre potenciálisan ártalmas joggyakorlási, értékesítési modellnek tekinti a közös jogkezelést. Ennek következménye, hogy csak a versenyjog szabályozza. A szolidaritási megközelítés (a kontinentális modell) a közös jogkezelés kultúra közvetítő szerepét helyezi előtérbe ügyelve persze az erőfölényes helyzettel való visszaélés számos jogintézménnyel történő megakadályozására. Ekkor bő szerzői jogi/közigazgatási szabályozás tárgya is a közös jogkezelés.

Érdeme a kötetnek a magyar közös jogkezelés részletes történeti bemutatása. A lektor más olyan munkát nem ismer, amelyből e szép, remélhetőleg meg nem szakadó, vagy rossz irányba nem forduló folyamat megismerhető. E történelem sajátságos vonása, hogy az indokoltan komoly kritikával illethető és illetett államosított jogkezelés korában is számos előremutató vonás fedezhető fel, így pl. az, hogy a világ élvonalával lépést tartott a szerzői jogi szabályozás. A legújabb fejleményekről (jogi monopólium lazítása) kritikus kommentár mélységű elemzést kap az olvasó.

A kötet egyik újdonsága merész vállalkozás. Megkísérlik a szerzők a CISAC-ügy hatásait, és a mozgásban levő közös jogkezelési irányelv-javaslatot elemezni. Értelemszerűen pillanatképről lehet csak szó, ahogy azt az írás is jelzi. Mind a CISAC-ügy hatása, mind pedig az uniós, immár nem soft law jogi szabályozás tartalma forrásban van.

Az uniós jogalkotó megpróbálja összegyúrni az üzleti és a szolidaritási megközelítést. Az utóbbi a transzparencia/szervezeti, az előbbi a zeneművek többterületi online felhasználásnak engedélyezésében ölt testet azzal, hogy mindkét egységben felfedezhetők a másik szemlélet hatásai is. A jövő mutatja meg, hogy a szabályozás kiállja-e a gyakorlat próbáját. Annak ellenére, hogy leülepedett anyagról nincs szó, az olvasó olyan pontos képet kap a helyzetről, amelyből kiindulhat, ha a jövőben e kérdéseket kívánja kutatni.

Budapest, 2013. október 31.

Faludi Gábor

---