---

Tartalom

Előszó
Arión emlékezete

élet, forrás

Tóth Barna: Pálóczi Horváth Ádám pályájának első szakasza. A készülő kritikai kiadás bemutatása
Lengyel Réka: "Egy titkos, de azonban nem alattomban való nyelvművelő társaság". Pálóczi Horváth Ádám kiadatlan levele (1789) és tudóstársaság-tervezete
Vámos Hanna: Leleplezett titok. Pálóczi Horváth Ádám titkos, szabadkőműves dokumentuma
Orosz Andrea: Egy Pálóczi Horváth Ádám-levél margójára
Feldmájer Benjámin: Pálóczi Horváth Ádám és a liberalizmus
Németh József: Pálóczi Horváth Ádám petrikeresztúri évtizede (1811-1819)

elmélet

Szörényi László: Pálóczi Horváth György fiziko-teológiai műve és fiának, Ádámnak költészete
Balogh Piroska: Sic itur ad astra. Változatok a csillagászati tanköltemény műfajára Szerdahely György Alajos és Pálóczi Horváth Ádám műveiből
Hermann Zoltán: "Itt állani, lépni veszedelmes..." Kazinczy jegyzései Horváth Ádám A lélek halhatatlansága felől való gondolatairól
Hegedüs Béla: Érzékelés, álom, költészet. Pálóczi Horváth Ádám az álomról és a fantáziáról
Laczházi Gyula: Pálóczi Horváth Ádám Psychologiája és a XVIII századi lélektani irodalom
Csabai Lucia: Horváth Ádám és ama halhatatlan lélek nyomában, mely Psychologiájának tárgya

mű

Gyapay László: Poézis a hasznosság jegyében. Pálóczi Horváth Ádám irodalom-szemléletéhez
Egyed Emese: Henriás, Hunniás, Hanka, Hol-mi... Magyar Voltaire-kedők
Hász-Fehér Katalin: Pálóczi Horváth Ádám Hunniásának szerkezeti, műfaji és forrástörténeti kérdései
Polgár Anikó - Csehy Zoltán: Korinna és a vénasszony. Pálóczi Horváth Ádám és a latin műfordítás
Jankovics József: Pálóczi Horváth Ádám verse Ányos Pál haláláról
Borbély Szilárd: Idő és örökkévalóság Pálóczi Horváth és Csokonai verseiben
Szilágyi Márton: A Fel fedezett titok mint az érzékeny levélregény poétikai változata
Labádi Gergely: A könyvbeli ember. A Fel fedezett titok mint érzékeny regény
Sirató Ildikó: Pálóczi Horváth Ádám drámaszövegei a régi századforduló hazai színházi kontextusában

köz

Küllős Imola: Pálóczi Horváth Ádám és a néphagyomány
Csörsz Rumen István: "ki magam tsinálmányja, ki másé". Közköltészet és írói program Pálóczi Horváth Ádám Ötödfélszáz Énekek (1813) című gyűjteményében
Brutovsky Gabriella: A "csimbókos poéta" és a "német átok". Pálóczi Horváth Ádám viszonya a németekhez
Voigt Vilmos: Figyelem: RUI 8° 47!
Tari Lujza: "Írok, componálok..., de mindent csak Manuscriptumba". Pálóczi Horváth Ádám "örökkévalóságra való" dalai
Csörsz Rumen István: Közép-európai népzenei variánsok az Ötödfélszáz Énekek (1813) dallamaihoz
Török Zsuzsa: Pálóczi Horváth Ádám dalgyűjteményének 1814-es másolata. Kézirattörténet

Rövidítésjegyzék

---

Előszó

Pálóczi Horváth Ádám (1760-1820) a XVIII. század végi, XIX. század eleji magyar irodalom- és eszmetörténet furcsa figurája. A gyakran polihisztorként említett szerző munkássága valóban meglepően tág területet ölel át. Nehezen lehet elhelyezni munkáit a régi és az új - modern - magyar irodalom határvonalán innen vagy túl: vizsgálata során, értelmezésekor egyszerre kell és lehet eszme-, tudomány-, illetve irodalomtörténeti megközelítést alkalmazni. A kritikai vizsgálatot nehezíti, hogy még hiányoznak az átmeneti korszakra vonatkozó alapkutatások.

Ebből adódik az is, hogy Horváth életművéről régóta hajlamosak vagyunk közhelyeket vagy nem eléggé átgondolt adatokat hangoztatni. Nem vitás, hogy egy színes és ellentmondásos egyéniség esetében minden közelítés csak alkalmi, részleges igazságra vezethet. Szerzőnk kultikus méltatása és a megszokott bíráló lekezelő megjegyzések helyett mégis inkább olyan szempontokra volna szükség, amelyekkel lehet és érdemes dolgozni a több szakterületet érintő diskurzusban. Változatos színvonalú műveinek zöme ugyanis felfedezésre és főként méltó kutatói figyelemre vár.

A kutatási szempontok újragondolására, illetve a nevezetes kortársak (elsősorban Csokonai Vitéz Mihály és Kazinczy Ferenc) árnyékában meghúzódó Pálóczi Horváth Ádám jobb megismerésére kiváló alkalmat jelentett születésének 250. évfordulója, amelyet 2010-ben országszerte megünnepeltek. A református egyház több kisebb emlékülése és ünnepi hangversenye mellett a legnagyobb tudományos rendezvényt október 20-21-én szervezte az MTA Irodalomtudományi Intézetének XVIII. századi Osztálya. Az elhangzott előadások és a szerkesztett kötet anyagának ismeretében talán megengedhetjük magunknak azt a kijelentést, miszerint nem véletlen, hogy éppen ez a kutatócsoport vállalta fel a konferencia megrendezését, hiszen Osztályunk az utóbbi időben hiánypótló, további kutatások lehetőségét megalapozó konferenciák sorát rendezte.

A Magyar Arión című kétnapos nemzetközi tanácskozásnak eredetileg Balatonfüred, a költő egyik kedves lakóhelye adott volna otthont, de szervezési okokból végül mégis Budapesten, az MTA ITI Illyés Gyula Archívum és Műhely dísztermében rendeztük meg. Az előadásokat és a vitákat követően az Óbudai Társaskör nagytermében Kobzos Kiss Tamás és a Musica Historica együttes nyilvános hangversenyt adott az Ötödfélszáz Énekek (1813) darabjaiból.

Ez a kötet a konferencia összes előadását tartalmazza, néhány olyan tanulmány társaságában, amelyek akkor nem hangozhattak el, illetve felkérésre készültek. Nagy öröm volt látni, hogy a téma mennyire lázba hozta az akadémiai intézetek munkatársait, valamint a határon inneni és túli egyetemi tanszékek tanárait és diákjait. Az itt olvasható műhelytanulmányok nem állító jellegű, hanem kérdéseket, sőt hipotéziseket felvető írások, akár egymással vitában, eltérő kutatási tapasztalattal. Az irodalomtudomány nézőpontja mellett láthatólag egyre fontosabb szerepet kap az eszmetörténet, a filozófia, a szabadkőművesség, a tudománytörténet, a történeti folklorisztika és az összehasonlító zenetudomány. Sok újdonságot ígérnek az életrajzi, illetve forrásfeltáró kutatások is. E sokirányú elemzések azonban még most is csak néhány kiemelt művet vesznek górcső alá, mindenekelőtt a Felfedezett titok című, méltatlanul elfeledett (igaz, név nélkül megjelent) regényt; a Hunniást mint a korszak egyik legsikeresebb elbeszélő költeményét; a lélek halhatatlanságáról és a pszichológiáról írt műveit, valamint az Ötödfélszáz Énekeket. Nem vitás, hogy a készülő kritikai életműkiadás (Tóth Barna) sok, most még rejtőzködő Horváth-művet segíthet hozzá a nagyobb nyilvánossághoz.

A kötet tanulmányainak közös (a későbbi vizsgálódásokat is meghatározó) szempontja: kontextust, sőt kontextusokat kell keresnünk Pálóczi Horváth Ádám életművének jobb megértéséhez. Ne feledjük: ő is folyton ezt tette. Pályája elején nagy sikerek és kiterjedt kapcsolatháló övezte, kezdeményező és mértékadó szerzőnek számított. Az irodalmi élet integráns szereplőjéből apránként változott nyugat-dunántúli remetévé, különccé - mindez nemcsak rajta múlt, hanem az őt körülvevő diskurzuslehetőségeken is. A tanulmányok egy része ilyen vonatkozásban is tanulságos: segíthet megérteni az ógörög Arión sorsával vállalt közösséget, amely Horváth 1789-ben felvett szabadkőműves nevétől saját énekverseinek 1814-es válogatott kézirata címéig, sőt kötetünkig terjed.

...

Csörsz Rumen István - Hegedüs Béla

---