---

Tartalom

Prefasz (Veres András)

Ács PÁL - SZEGEDY-MASZÁK MIHÁLY: Az vagyok-e most, aki tegnap voltam? Rádióbeszélgetés Tandori Dezső verséről 1986-ban
ANGYALOSI GERGELY: Egyszerre éltünk
BAGI ZSOLT: Képsorozat és dissensus communis
BERKES TAMÁS: A népiség eszménye a cseh reformkor irodalmában
BEZECZKY GÁBOR: Az amerikai új kritikusok társadalomszemlélete
BOJTÁR ENDRE: Baltisztika? Baltisztika! Baltisztika.
BÖHM GÁBOR: A szociografikus látásmód mint poétikai szervezőelv Tar Sándor A te országod című novellájában
DECZKI SAROLTA: Alice a Kihaénnem téren, avagy a hatalom problémája a kortárs irodalomban
GYÁNI GÁBOR: Tény és fikció (Történeti narrativitáselméletek)
HAJDU PÉTER: Átírás és tragikum Seneca Phaedrájában
HORVÁTH GYÖRGYI: Cultural Studies a posztszocialista Kelet-Európában
JENEY ÉVA: Te, mindenható olvasó!
KAPPANYOS ANDRÁS: Egy vidám tudomány Avagy, mindenkinek a maga tejszínhabja
KULCSÁR SZABÓ ERNŐ: "ami szép - mint mondják -, nehéz". Avagy: jól értjük-e a humán tudás igazságát?
NEUMER KATALIN: Wittgenstein, Kalogány és a macskák
P. MÜLLER PÉTER: A Szellemtől Yorickig: holt/testképzetek a Hamletben
RÁKAI ORSOLYA: Ideológia és irodalom határain. Tormay Cécile értékelése az 1930-as években
SZEGEDY-MASZÁK MIHÁLY: A történelmi regény létezési módja
SZÉNÁSI ZOLTÁN: Politika és irodalom a Magyar Figyelő történetének első periódusában
SZILI JÓZSEF: Valódi és műélvezetek: a prózaiság költészete (Töredék Nyilas Atilla Az ékesszólásról című önéletrajzi nagytöredékéről)
SZOLLÁTH DÁVID: Bábelt kövenként. Még egyszer Szentkuthy Miklós Ulysses-fordításáról
THOMKA BEÁTA: Talányregény és az érvelés esztétikája
TVERDOTA GYÖRGY: Kosztolányi Dezső és József Attila a nyelvről
VERES ANDRÁS: A szerző fogalmának alakulásáról
WEISS JÁNOS "Az én koromban" (Négy pillanatfelvétel a fiatal Kosztolányiról és a 20. század eleji magyar irodalomról)
Z. VARGA ZOLTÁN: Irodalomtörténet és prózapoétika. A modern regény története a regényelméletekben: Lukács, Sartre, Barthes
Blogaritmus, avagy a poszt-ulánus kezéből még az egér sem rágja ki a dárdát (Csörsz Rumen István)
Tabula gratulatoria

---

Előszó

A Kiadó régi adósságának tesz eleget, amikor most közreadja a Kálmán C. György által inspirált, csakis neki ajánlott s a humaniórákat alapjaiban megrengető tanulmányok válogatott gyűjteményét. Sajnos a napjainkat jellemző betűiszony miatt fennáll annak lehetősége, hogy némelyek talán nem eléggé tájékozottak Kálmán C. György személyét és munkásságát illetően, ezért itt röviden összefoglaljuk mindkettőt.

Kálmán C. György éppen hatvan éve, április 22-én látta meg a napvilágot. Az időzítés tudatos tervezésre vall, hiszen ezen a napon született Menuhin és Eliade, Henry Fielding és Jack Nicholson, Lenin és Tisza István is. (A nem kívánt törlendő!) Kálmán C. idővel már-már magas, dús szőrzetű, pápaszemes szép ifjúvá serdült, aki szívesen csodálkozik rá mindenre, ami éppen elébe járul, vagy amibe belebotlik. Bár nem sikerült kiderítenünk, hogy mikor és miért nyerte el a Kalogány ragadványnevet, annyi bizonyosnak látszik, hogy e név találó, hiszen valamennyien elfogadtuk.

Egyetemi éveiben nem kis feltűnést keltett azzal, hogy kedvenc Ady-versét, A ló kérdez című halhatatlan remekművet nagyszabású eposszá fejlesztette tovább, Aki kérdez, az ló címmel. Az irodalomtudomány szentélyébe a beszédaktusnak szentelt dolgozatával nyert bebocsátást. Azóta kevés szóval beéri. Eleinte izgalomban tartotta a szakmát, hogy vajh' melyik irányzathoz csatlakozik. Ő azonban előrelátóan úgy döntött, hogy egyikhez sem. Ennek köszönhető, hogy munkásságát ma már külön irányzatként tartjuk számon. A kilencvenes években azzal az (újabb) emberpróbáló dilemmával szembesült, hogy melyiket tekintse fő működési területének: az irodalomelméletet vagy az irodalomkritikát. Mindkét terület nagy szerencséjére az utóbbit részesítette előnyben.

Kritikusként megvesztegethetetlen és jószívű. Már pályája elején feltalálta a civil kurázsit, s ennek követelményét kiterjesztette az akadémiai szférára is. Csodával határos, de ma is köztünk van. Szívesen avat új költőt és új irodalomtörténészt, önfeledten gyártja a konkurenciát. Foglalkozását tekintve mindenekelőtt jó ember. Habozás nélkül siet diákjai és az olyan, bajba jutott folyóiratok megsegítésére, mint a 2000, a BUKSZ és a Literatura. Jó szóval oktat, és játszani is enged. A pécsi egyetemen elnyerte a Legvajszívűbb Oktató megtisztelő címét, amit a hallgatók kizárólag az ő számára alapítottak.

Az utóbbi években járása lelassult, kritikusi működése felgyorsult. Lehetetlen felsorolni, hogy mi mindenben lett Ő a zsinórmérték. (De a férfidivatban inkább Armanit kövessük.)

Kötetünk címével Kálmán C. György egyetemes vagy legalábbis országos jelentőségét kívánjuk érzékeltetni. A Rómeó és Júliából tudjuk, hogy a csalogány az éjszaka dalnoka - aligha találhatunk a mai helyzetre és Kálmán C-re (együtt) illőbb metaforát. S innen üzenjük a Nemzet Kalogányának: lesz szíves keresni és elviselni társaságunkat és szeretetünket a jövőben is!

---