---

Tartalom

Előszó
Réti Mónika: A természettudományos műveltségképről
McIntosh Edit: Egy külföldi minta
Az Új-zélandi alaptanterv természettudományi műveltségterülete és a természettudományos kompetenciák standardizált mérése
Réti Mónika: Az érvelés mint a felfedeztető tanulás interdiszciplináris eszköze
Rákóczi Melinda - Dr. Szalay Luca: A természettudományos vizsgálati módszerek elvén alapuló feladatok a kémiaoktatásban
Szászné Heszlényi Judit: A projektmódszer a természettudományos tárgyak tanításában
Horányi Gábor: A természettudományok integrálásának felette szükséges voltáról
Egy jó gyakorlat a Lauder Iskolában - a természettudományos tantárgyak oktatásának és értékelésének összehangolása integrált tantárgyi struktúrával a 9-10. évfolyamon
Veres Gábor: A tantárgyközi együttműködést elősegítő iskolaszervezés tapasztalatai a Politechnikumban
Réti Mónika: Interdiszciplinaritás a kutató tanár és a kutató diák mozgalmakban
Havas Péter - Varga Attila: Gazdasági szereplők lehetőségei a természettudományos oktatás fejlesztésében : Az EnergiaKaland példája
Horváth Dániel: A humánökológia és a fenntarthatóság szempontjainak megjelenése a történelem tantárgy tankönyveiben és érettségi követelményrendszerében
Bánkuti Zsuzsa (fizika) - Csorba F. László (biológia, kémia) - Korpics Zsolt (történelem) - Ütőné Visi Judit (földrajz): Tantárgyközi kapcsolatok

---

Fülszöveg

Kötetünk címe szándékosan kerüli az integráció szó használatát. A természettudományok ágainak elkülönülése éppúgy elkerülhetetlen, mint a hozzájuk vezető utaké, legyenek azok tantárgyak vagy azok bárhogyan csoportosított elemei. Ám az ezzel ellentétes igény is mindig megújul: ez az egység keresése az ismeretek sokféleségében, a tudás értelmének, funkciójának kutatása. Az átmenet e két szemléletmód egyeztetésére tett kísérlet. Nem összeolvasztást jelent, inkább együttműködést, segítséget, Németh László szavaival "testvéri tárgyakat". A kötet olyan tanulmányokat tartalmaz, melyek e célt két oldalról közelítik meg. Egyrészt tartalmilag, a már meglévő tantárgyi keretekből kiindulva, de megmutatva az együttműködés lehetőségeit. Másrészt olyan személyek és közösségek irányából, akik és amelyek a folyton változó élethelyzetek megoldását tekintik feladatuknak, és ehhez eszközként használják a tudás elemeit. A látszólag szemben álló tartalmi és kompetencia-központú kísérletek a gyakorlatban kiegészítik egymást. E tanulmányok gyakorlatias szemlélete ad reményt arra, hogy a szerzők tapasztalatait és ötleteit a kötet olvasói is hasznosítani tudják majd.

---