---

Tartalom

I. A görög nevelés
  Platon
  Aristoteles

II. A római nevelés
  Cato
  Cicero
  Quintilianus

III. A középkori nevelés
  Szerzetes iskolák
  Lovagi nevelés
  Városi iskolák
  Közös élet testvérei

IV. A renaissance és a reformatio nevelésügye
  Vittorino de Feltre
  Castiglione
  Thomas Morus
  Erasmus
  Melanchthon
  Sturm

V. A jezsuiták iskolaügye

VI. A Port Royal iskolái
  Nicole
  Lancelot
  Arnauld
  Általános nyelvtan, logika
  Rollin

VII. Comenius
  Ratichius
  Comenius
  Franke

VIII. A világi nevelés
  Montaigne
  Rabelais

IX. Locke

X. Rousseau
  A Philanthropin
  Basedow
  Salzmann
  Az új humanisták

XI. Pestalozzi

XII. Kant, Fichte, Herbart
  Kant
  Fichte
  Herbart

Könyvészeti és életrajzi jegyzetek

---

Előszó

A nevelési elméletek története két irányban válhatik a gyakorlati tanitónak hasznára. Feltüntetve a divó módszereknek történeti alapját, utbaigazíthat a körül, mi őrzendő meg és mi változtatható bennök; elmondva másrészt, mit kisérlettek meg e téren nagy mesterek, és mit véltek lehetőnek nagy gondolkodók, ösztönözhet, hogy folytassuk művöket, vagy alkalmazzuk elveiket jobb viszonyok közt. Az ősök szelleme nem ró szentebb kötelességet az utókorra, mint hogy szerencsésebb körülményei közt valósítsa meg az eszméket, melyeket a kor viszontagsága vagy az élet rövidsége akadályozott meg teljesűlésökben.

A munka irója megkisérlette, hogy népszerü, de egyúttal pontos vázlatát adja a nevelés kérdésében felmerült elméleteknek, a mennyiben ezek még napjainkban is fontossággal bírnak; külömben jól érzi kész művének hiányosságát és hibáit. Fő alkalmassága megirásához azon alapult, hogy maga tizenöt éven át munkás iskola-mester volt.

Cambridge, 1881. junius havában

A szerző

---