---

Tartalom

Bevezető

1. FEHÉRVÁRI ANIKÓ: CIVIL, SZAKMAI ÉS ÉRDEK-KÉPVISELETI SZERVEZETEK SZEREPE AZ OKTATÁSIRÁNYÍTÁSBAN
A civil szervezetekről
Az oktatásirányítás szereplői
  Szaktárcák
  Tanácsok
Országos szintű érdekegyeztetés
  A társadalmi szervezetek
  Konzultatív testületek
  Az állam szerepe
  Elképzelések az oktatásról
Együttműködések
A civilekről
Összegzés

2. FEHÉRVÁRI ANIKÓ: CIVIL SZERVEZETEK AZ OKTATÁSBAN A DÉL-DUNÁNTÚL RÉGIÓBAN
Szervezeti jellemzők
Szervezeti célok
Együttműködések, nyilvánosság
Vélemények a közoktatásról, szakképzésről

3. BOCSI VERONIKA: REGIONÁLIS ÉS HELYI SZINTŰ ÉRDEKEGYEZTETÉS AZ ÉSZAK-ALFÖLDÖN
A szervezetek működése
A szervezetek részvétele az érdekegyeztetésben
A szakmai szerveztek és a nyilvánosság

4. KÁLLAI GABRIELLA: TÁRSADALMI EGYÜTTMŰKÖDÉS AZ OKTATÁS TERÜLETÉN A KÖZÉP-MAGYARORSZÁG RÉGIÓBAN
Iskolai szint: az alapok
Kerületi szint: szakszervezetek, kisebbségi önkormányzatok, diáktanács, egyesületek
  Nem formális szervezetek és egyesületek
  Állampolgárrá nevelés
  A társadalmi integráció segítése
Fővárosi szint: Oktatási Tanács
A régió szintje
Összefoglalás

IRODALOM
RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE
FÜGGELÉK

---

Bevezetés

Az oktatásirányítás és a társadalmi, piaci és civil szervezetek című TÁMOP 3.1.1, 21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció programban készült kutatás zárójelentését tartja kezében az olvasó. Témaválasztásunkat indokolta, hogy e területen kevés elemzés született, csekély ismeretünk van az oktatásügyi döntések mechanizmusáról, és még kevesebbet tudunk a társadalmi kontrollt gyakorló szervezetek tevékenységéről.

Az Európai Unió országaiban az oktatás irányítása sokszínű, amit az egyes országok tradíciói alapvetően meghatároznak. Az utóbbi évtized oktatási reformjai ugyanakkor az egységesedést mutatják: a centralizált országok esetében a decentralizált rendszerek felé történt elmozdulás, míg egyes decentralizált hagyományú országokban erősödött az állam irányító szerepe. A döntési szint "lejjebb" kerülése mellett az irányításban részt vevő szervezetek száma is növekedett. A szakképzés-irányítást mindig is kettőség jellemezte, mert nemcsak az oktatáspolitika, hanem a gazdaságpolitika is befolyásolta. Ez a kettősség - a legtöbb országban - az irányítás intézményeiben is megjelenik (az oktatási minisztérium mellett más szaktárcák is részt vesznek a szakképzés irányításában). Emellett az utóbbi időben - egyre több országban - az állam a gazdasági érdekcsoportokat (munkaadói és munkavállalói szervezetek) is "beemelte" a szakképzés-irányításba, aminek a következménye a hatáskörök és a felelősség megosztása lett.

Célunk az, hogy bemutassuk a civil, a szakmai és érdekvédelmi szervezetek szerepét az oktatás és szakképzés-irányítás rendszerében, különös tekintettel az érdek-képviseleti szervezetekre, az érdekegyeztetés és konzultációk intézményrendszerére és az oktatásügyi nyilvánosság kérdéseire. Főbb kutatói kérdéseink a következők voltak: mi jellemzi a szervezetek felépítését, tevékenységét, finanszírozását; hogyan írható le a szervezet kapcsolatrendszere, beágyazottsága, együttműködése más szervezettekkel; a szervezet hogyan ítéli meg az oktatásügyi konzultáció rendszerét. Feltételezésünk az volt, hogy az oktatás területén működő civil-, szakmai és érdekvédelmi szervezetek heterogének, szervezeti jellemzőik alapján inhomogének; társadalmi beágyazottságuk különböző, vannak olyan szervezetek, amelyek mögött nem áll tagság, és akadnak olyanok is, ahol a szervezet és képviselője között nincs kapcsolat; az oktatásügyi konzultáció bizonyos területeken nem valósul meg, és ha igen, akkor is csak formális jelleggel.

A kötet első felében ismertetjük a magyar oktatási rendszerben a társadalmi érdekegyeztetés fórumait, jellemzőit, valamint bepillantást adunk nemzetközi példák megismerésére is. Emellett bemutatjuk a hazai civil, szakmai érdek-képviseleti szféra jellemzőit, történeti, szociológiai hátterét.

A kötet következő fejezeteit esettanulmányok képezik, amelyek az országos, a köztes (regionális, megyei) és a helyi szintű oktatásügyi érdekegyeztetést mutatják be, középpontba állítva a civil-, szakmai érdekvédelmi szervezetek ebben betöltött szerepét. Az esettanulmányokat mélyinterjú alapján készítettük. Az adatfelvételre 2010-ben került sor. Az országos szintű irányítás és érdekegyeztetés mellett még három régióban végzetünk kutatást, Közép- Magyarországon, Észak-Alföldön és Dél-Dunántúlon. Az esettanulmányok interjúrészletekkel gazdagítva plasztikus képet adnak a hazai nonprofit szféra állapotáról és arról, hogy hogyan valósul meg a társadalmi kontroll.

A kutatás empirikus szociológiai eszközöket használ: a dokumentumelemzés és szakirodalom-feldolgozás mellett interjús módszert alkalmaztunk. Összesen 120 strukturált mélyinterjú készült civil, szakmai és érdekvédelmi szervezetek képviselőivel (a részletes interjútervet a Függelék tartalmazza.). Az interjúalanyok kiválasztása több módon történt, melyet az egyes terepek is befolyásoltak. Az országos szint esetében a megkérdezett szervezeteket a közoktatáshoz és a szakképzéshez kapcsolódó országos konzultatív testületek (Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács, OK J Bizottság, Országos Köznevelési Tanács, Közoktatás-politikai Tanács, Országos Szülői Érdek-képviseleti Tanács, Országos Diákjogi Tanács, Országos Kisebbségi Bizottság) tagjai közül választottuk ki véletlenszerűen. A köztes (regionális) és helyi szintet bemutató tanulmányainkat megalapozó interjúink alanyainak kiválasztása többféle módon történt. Egyrészt ebben az esetben is követtük az országos szint kiválasztási módját, vagyis megkerestük a regionális, megyei, helyi szintű konzultatív testületeket, és ennek tagjai közül vettünk véletlenszerű mintát. Mivel azonban - ahogyan ez az elemzésünkből ki is derül majd - ilyen konzultatív testületek csak a szakképzés területén léteznek (Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságok), ezért a közoktatás területén működő civil-, szakmai és érdekvédelmi szervezeteket más módon kellett felderítenünk. Ezt több módszerrel tettük: a szaktárca által nyilvántartott civil kapcsolatok címlistája, a helyi önkormányzatok által nyilvántartott civil szervezetek címlistája és a bíróság által nyilvántartott nonprofit szervezetek címlistája alapján megpróbáltuk feltérképezni a kiválasztott helyszínek valamennyi érintett és működő szervezetét. A regionális interjúmintát igyekeztünk úgy összeállítani, hogy az érdekvédelmi szervezeteken belül szülői, pedagógus és diákszervezetek egyaránt megjelenjenek benne. A mélyinterjúk minden helyszínen egységes, előre kialakított interjúterv alapján készültek. Az esettanulmányok váza szintén minden esetben ugyanazon forma volt.

A kutatás mintájának kialakításakor azért éppen e három régióra esett a választásunk, mert a statisztikai adatok szerint a legtöbb civil, szakmai és érdekvédelmi szervezet Közép-Magyarországon működik, mint nagyon sok másban is, ebben is fővároscentrikus az ország. Emellett Dél-Dunántúlon, különösen Somogy megyében tevékenykedik sok nonprofit szervezet. E tekintetben kirívóan alacsony a szervezetek száma az Észak-Alföld régióban, különösen Szabolcs-Szatmár megyében. Terepválasztásunkat tehát az indokolta, hogy a főváros mellett olyan helyszínt kerestünk, ahol kevésbé, illetve ahol nagyon erős a civilszféra jelenléte. A régiókon belül a két megyeszékhely (Nyíregyháza és Kaposvár) ugyanazon okból került kiválasztásra, mint a két régió, vagyis a civilszféra kiterjedtsége alapján. A Közép-Magyarország régió bemutatásánál a régiós és a fővárosi szint mellett egy kisebb szint is kiválasztásra került, hogy annak tapasztalatai párhuzamba állíthatók legyenek a másik két várossal. A fővárosi kerület kiválasztásánál az a szempont játszott szerepet, hogy e kutatással párhuzamosan a programban más empirikus vizsgálatok is zajlottak, így ugyanaz a terepválasztás lehetővé teszi, hogy az adott helyszínről komplexebb képet kaphassunk.

2011. július

A szerkesztő

---