---

Tartalom

Magyarország és a tudásgazdaság kihívásai - bevezető gondolatok (Kovács István Vilmos)
A tudás és menedzsmentje
A "tudáskezelés" gyakorlatának tudatossága
A tudástársadalom és a tudásgazdaság fogalmak a hazai közpolitikai tervekben
A tudásalapú gazdaság és társadalom létrejötte érzékelhető kényszereket és lehetőségeket is teremt
Helyünk Európában
Irodalom

Rövid összefoglaló

Bevezető
1. fejezet. A tudásalapú társadalom gazdasági alapvetései
1.1 Bevezetés
1.2 Történelmi háttér
1.3 A "tudás" fekete dobozának feltárása
1.4 Tudásalapú közösségek mint a gazdasági változás mozgatórugói
1.5 Néhány megválaszolatlan kérdés
1.6 Kihívások
Irodalom

2. fejezet. Az innováció tartálya és a négy pumpa: az innováció feltérképezése az oktatási szektorban
2.1 Bevezetés
2.2 Az első innovációs pumpa: a tudományon alapuló innováció
2.3 Az innováció második pumpája: együttműködés a felhasználók és/vagy a gyakorlati szakemberek között - "horizontálisan" szerveződő innováció
2.4 Az innováció harmadik pumpája: moduláris szerkezetek, amelyek külön-külön szabadon újíthatnak, egy egységes rendszerbe tömörülnek
2.5 Az innováció negyedik pumpája: infokommunikációs technológiák (IKT)
2.6 Az innovációs kapacitással feltöltendő négy pumpa
2.7 Az innováció négy pumpája és az oktatási ágazat
2.8 Következtetések - Oktatáspolitikai kihívások
Irodalom

3. fejezet. A tudás és az innováció társadalmi dimenziója
3.1 Bevezetés
3.2 A tudásgazdaság alapvetően közösségi jellege
3.3 A tudás privatizációja? Az oktatásban érzékelhető általános tendenciák és nyugtalanító tényezők
3.4 Következtetések: a köztulajdon újraélesztését indokló három tényező

Irodalom
Záró gondolatok
Irodalom

---

Előszó

A tudásgazdaságok kialakulásával új innovációs és tudásfejlesztési paradigmák jelentek meg a gazdasági termelésben. Nem arról van szó, hogy a tudás vagy az innováció korábban ne járult volna hozzá a gazdasági növekedéshez, hanem arról, hogy a tudás fejlődésének hihetetlen felgyorsulása forradalmasította a tudás instrumentális hátterét, elkerülhetetlenül újradefiniálta a tudás bizonyos alkotóelemeit, és szükségszerűen folyamatos változásban tartja a tudásbővülést motiváló tényezőket. A jelen beszámoló megvizsgálja, hogy az új körülmények között melyek az innovációt ösztönző legfontosabb tényezők, valamint azt, hogy ezek milyen hatással lesznek a tudás fejlődésére egy bizonyos ágazatban: az általános és a középiskolai oktatásban.

Elemzésünkben rávilágítunk, hogy bár a lehetőség nagyrészt megvan arra, hogy az oktatásban is kifejtsék hatásukat azok az innovációt ösztönző tényezők, amelyek más ágazatokban működnek, a gyakorlatban azonban az oktatás számos sajátos jellemzője megakadályozta, hogy az innováció jellege ebben a szektorban is radikálisan megváltozzék.

Az első fejezetben a napjaink tudástársadalmait jellemző gazdasági alapokat vázoljuk fel nagy vonalakban.

A második fejezetben az innováció négy forrását, valamint azon potenciális képességét vesszük górcső alá, ahogy az oktatási ágazatban ezeket kiaknázza. Az innováció négy forrása a következő: a tudomány, a gyakorlatban megvalósított kísérletek végrehajtói és felhasználói, az ipari rendszerek moduláris struktúrái és az infokommunikációs technológiák. A szakpolitikák kidolgozása során pedig az a legfontosabb, hogy a tudásgazdaság e négy innovációs erőforrásából egyet se hagyjunk figyelmen kívül. A tudáshoz való szabad hozzáférés az innováció minden szempontjából kulcskérdés.

A harmadik fejezet a tudásgazdaság egyik kiemelkedő kérdéseként vizsgálja a magán- és a köztulajdonban lévő tudás viszonyát. Megmutatjuk, hogy ma, a tudás privatizációjának korában a kormányok egyik kulcsfontosságú feladata, hogy megtalálják az eszközöket a tudás társadalmi jellegének visszaállítására. Rámutatunk, hogy a tudás kiterjedt szabadalmi oltalmakra épülő privatizációja komoly problémát jelent az oktatási ágazatban, illetve a tudás társadalmi dimenziójának jelentősége és határainak megerősítése az oktatásban éppúgy fontossá válhat, mint ahogy az más területeken, például az egészségügyben is történt.

A projekt kidolgozásában részt vett Paul A. David (az angliai Oxfordi Egyetem és az Egyesült Államok-beli Standford Egyetem professzora) és Jacques Mairesse (a franciaországi EHESS professzora); az angliai tapasztalatot összefoglaló munkaanyagot David Hargreaves (az angliai Cambridge-i Egyetem professzora) készítette.

A projektben felhasznált tanulmányok Balconi, Blume, Cockburn, King, Mansell, Uhlir és von Hippel professzorok munkái. A tanulmányok teljes terjedelmükben letölthetők a megadott helyről.

A projekt koncepciójának kidolgozója és a projektirányításért felelős vezető Dominique Foray, az OECD Titkárság főelemzője volt.

Az angol nyelvű kötet felelős kiadója az OECD főtitkára.

---