---

Tartalom

ELŐSZAVALATOK
i. "A versekről jut eszembe..."
ii. A kötetről

I. BELSŐ MASZK (65 vers)
I.1. SZERELMESTERKEDÉSEK (24 vers)
I.1.1. Elöljárójában a szerelemről, a szerelmi bánatról és féltékenységről - szakszerűen
I.2. KATASZTRÓFEÁK (12 vers)
I.2.1. Az önkritikáról jut eszembe....
I.3. ÖNISMERÉSZSÉG (12 vers)
I.3.1. Az önismeretről jut eszembe...
I.4. IMPRESSZIÓK (17 vers)
I.4.1. A jelenben való létről jut eszembe...

II. BESZÉLGETÉS A VILÁGGAL (308 vers)
II.1. A rövidségről jut eszembe...

III. "POÉTECHNIKAI" UTÓSZAVALATOK
III.1. Műhelygyakorlat a bimbózó és virágozni szándékozó költőpalántáknak
III.2. "Szedett-vedett" "csecsebecséink" "színe-java"
III.3. Prózaversről egy prózaversből

IV. KIEGÉSZÍTÉSEK, JEGYZETEK, IHLETFORRÁSOK
IV.1. Az "i", az I. és a III. fejezethez
IV.2. A 'Beszélgetés a Világgal' című fejezethez

V. TELJES VERSLISTA

---

Előszó

A kötet két fő fejezetre tagozódik. Az első része ("Belső Maszk") 4 egységből áll, bár a határvonalak tökéletesen elmosódnak az egyes versekben, mivel egyazon szerző életének élményvilágát és a megtapasztaltakra kialakult reflexióit jelenítik meg. Mi más lenne ebben a fő vezérfonal, ha nem (I.1.) a szerelem rajongása és beteljesületlenségének bánata; (I.2.) az esendőség és kudarcok felett (vagy azok nyomása alatt?) érzett csalódottság és cinikusan józan mélabú; (I.3.) az elme és a legbensőbb gondolatok, a felettes- és ösztön-ének állandó harcának felszínre bukkanó kusza szövedéke és a megnyilvánuló Én-ben való lecsapódásai; és végül (I.4.) a világ néhány olyan jelenségének szubjektív tükörképe, melyek valami módon többet mondtak az adott pillanatban az írónak, mintha a külvilág valamit közölni próbált volna vele.

A 4 rész mindegyikét egy rövidebb írás vezeti be, melyek kisebb-nagyobb mértékben, de azért kapcsolódnak az adott egység verseinek tartalmához, az általuk bemutatott témához.

A kötet második részében ("Beszélgetés a Világgal") a fent megkezdett beszélgetésből látunk bőséges (ám ennek ellenére sem kimerítő) ízelítőt - a külvilág szinte folyamatosan kommunikálni próbál velünk, minden egyes apró momentumában, csak a többségünk a művi, technikailag gyártott virtuális világ publikált képeivel telítődve már nem akar vagy nem képes odafigyelni az amúgy beszédes jelenségekre. A témák gazdag tárháza hívja fel az olvasó figyelmét ezekre a megfigyelhető és néha észrevehetetlenül megbújó evidenciákra.

Végül, a harmadik részben, három "poétechnikai" apróságot hagytam a befejezésre, mintegy a fő fejezetek levezetéseként. Rövidke szösszenetek ezek azoknak, akik gondolkodnak, vagy már próbálkoztak a versírással, és (a speciális ikerszavas magyar szólista elsősorban) azt demonstrálná, milyen az, amikor az költői hajlamokkal bíró elme magával a nyelv kifejezőképességével beszélget - cseppet sem didaktikai jellegű írások ezek, hanem pusztán a verselés önérdekű, önmagáért való játszadozásának módjai, melyekből akár komolyabb művek is születhetnek. Ha másra nem is, arra mindenképpen alkalmasak, hogy felkeltsék az olvasó figyelmét a nyelvben, nem csupán mint kommunikációs eszközben rejlő játékosság lehetőségének kihasználására - mert hát Wittgenstein óta tudjuk, hogy a nyelvhasználat legbelsőbb lényegének a vele és az általa játszható játék is tekinthető.(2) A III. részben erre láthatunk szórakoztató példákat.

A kötet IV. részének első felében a bevezetéshez, a I. és III. fő fejezetekhez írott kiegészítések és jegyzetek találhatók, míg a második felében a II. rész rövid verseinek terjedelmes kiegészítései találhatók, melyet érdemes átolvasni, ugyanis a rövid versek többségének ihletforrásai maguk is tartalmas irodalmi "apróságok", és meghökkentő meglepetéseket is tartogathatnak a rövid műfajok kedvelőinek.

Kellemes, és természetesen tanulságos élményeket kívánok minden olvasómnak!

---