---

Tartalom

A beteljesüléshez
A birtokos
A dinnyehéjtól napjainkig
A jókedv ára
A lépcsőházban
A nagy dobás meg miegymás
A nemulass elé
A patak
A semmi üzenete
A show megy tovább
A szeretet titka
A szőlőmagos poszthoz
Addig is
Ajtót nyitottál
Akkor nem
Álomhajó
Antidepresszáns vers
Anyád vagyok
Asszociáció a télről
Átlapoztad
Átoson
Az iróniához
Az óramű
Az vagy...
Befejeztem
Betontangó
BÚÉK tárgyilagosan
Calgon vers
Dorombol a csend
Dübörög
Égkék
Egyformán más
Egyszer játszod
E-közben
Előrelátás
Ennivalók
Évvég
Exponálás
Fecskék
Felkelek
Feministán?
Fohász célkeresztben
Fordítva
Fotóalbum
G úr
Gyertyák
Ha látsz...
Hajnal van, ments ki innen
Hajnalodik
Hibák, harsonák
Ima a reményért
Indián
Interpelláció alfában
Istenem, tudod...
Itt, ahonnan
Jó kérdés
Kárörvendő ősz
Képzeld el...
Kétszínűség
Kettőség kettesben
Kézzel-lábbal
Ki mit lát
Kifordítva
Konzervbe zárva
Könyörgés
Kösz...
Látkép 2014
Lehet...
Lehetne június
Lélekkulcsom
Létkép
Magasban
Maradjon még...
Megillet
Megkérdeztem...
Mégse
Megveszem, megveszek
Mereng...
Múlandóság
Nem írok hozzád verset...
Nem, nem, nem
Október végén
Ölellek
Őszelő
Őszreform
Őszvarázs
Páncél a földben
Perchinta
Ragyogás
Rég nevettem
Ripityák
Rózsatő
Sírig
Sohasem
Sorsom a sorsod
Stabilitás
Szabadon
Szakad
Szakítószilárdság
Százra
Szem-fonák
Szemmetria
Szeretni
Szerintem
Színház
Szívpalota
Szorult helyzetben
Szúrópróba
Tánc-gyász
Tökélybe ír
Úgy vitt el a pillanat...
Úgy-így
Utca reality
Ünnepi gondolatok
Van úgy...
Várni
Vénasszonyok
Verstelen
Vicuska
Viszem a fényt
Vonatosdi

---

Előszó

A cím furcsa és meglepő, szokatlan. Aztán mi az, hogy kérdés? Ki válaszol egyáltalán? Mit is mondhatnék, nincs válasz, ahogy a telefonban sem mindig. Mert ha lenne, versbe szedném...

De munkálkodik az ásó, azon van, hogy a kihányt földdel megépítse a maga kis váracskáját, azaz útban van a személyem. Nehéz ügy ez, mikor érzi az ember, hogy valami nem a tuti. Márpedig valami nem az...

Úgy érzem magam, mint a céltábla közepe, de azért állom a sarat, mert mit is tehetnék? Ezért vagyunk itt, kiállni a nehézségeket, amit mintegy tálcán kínál a sors. De semmibe se telik azt mondani: köszönöm, nem kérek. S ha mégis hatástalan lenne ez, hát jön az olimpiai szám, a birkózás...

Ha mélyebbre nézünk azonban, azt láthatjuk, leginkább önmagunkkal birkózunk: dilemmában van a lelkiismeretünk. Ezért nem is olyan fontos, ki ássa a gödröt, inkább arról érdemes morfondírozni, akarja-e az illető, hogy eltemessék? Akarom? Akkor a lelkiismeretem is a sírba száll, azaz leírnak, mint valami kacatot, amire e földi rendben nincs szükség. Az irodalomban az vagyok? Nem tudom, de nem szeretnék. Ezért is e kötet...

Persze, a szeretet a legfontosabb, azt vétek lenne elásni velem. Akkor minek a gödör? És itt előjönnek az egyéni gondok, mert ugye mindenkinek megvan a maga keresztje...

A cím tehát ezt takarja. Próbáltam valami egységes szerkezetet adni a könyvnek, de aztán rájöttem, fölösleges, mert az olvasás elszántság kérdése. Én pedig hagyom csemegézni az Olvasót. Már ha egyáltalán ez a cél vezérli...

---