Finkey Ferenc
Büntetéstani problémák
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
I. FEJEZET. A BÜNTETÉSVÉGREHAJTÁS MAI VEZÉRELVEI
1. A törvényesség - a büntetés tartalma és célja a büntetésvégrehajtási törvényben
2. Az emberiesség - a büntetés a rettegtetés korában - a ker. egyház küzdelme a kegyetlen büntetési eszközök ellen - az újkori európai büntetőjog szigora - az emberiesség előharcosai és apostolai a büntetéstanban - a francia nagy forradalom befolyása az emberies büntetési rendszer megteremtésében
3. Az egyénítés - a bűnelkövetők jellemcsoportjai - az abnormisok - az alkalmi és az erkölcsileg romlott bűnelkövetők, az akaratgyenge és a rosszakaratú, a megrögzött és a keménylelkű bűntettesek - a határozatlan időtartamú szabadságvesztés
II. FEJEZET. A HALÁLBÜNTETÉS
1. A halálbüntetés jogosultsága feletti vita
2. A halálbüntetés a mai tételes jogokban
3. A kivégzési módok
III. FEJEZET. A SZABADSÁGVESZTÉS BÜNTETÉSEK
1. A mai szabadságvesztés-büntetési rendszer alapvetése - a kényszermunka - fenyítőház - a fogság - a modern börtön fogalmának megteremtése, Vilaine, Howard - a börtönrendszerek harca - a szabadságvesztésbüntetés kialakulása a magyar büntetőjogban - a szempci és a szegedi fenyítőház - irodalmi agitatio a börtönügy reformjáért - az 1843-iki börtönügyi törvényjavaslat - a Büntetőtörvénykönyv
2. Börtön vagy deportatio?
3: A szabadságvesztés alakjai
4. A szabadságvesztés határai
5. A börtönrendszerek
6. A rabnevelés
7. A rabmunka
8. A szabadságvesztési intézetek
9. A rabok jogi helyzete
10. Közvetítő intézet és feltételes szabadonbocsátás
IV. FEJEZET. A BÖRTÖNÜGY LEGÚJABB FEJLEMÉNYEI
1. A biztonsági és javító nevelési intézkedések kialakulása a közveszélyes bűnelkövetők ellen
2. A börtönügy nemzetközi codificatioja - a börtönügyi kongresszusok - az 1929-iki Ensemble de règles pour le traitement des prisonniers
3. A magyar börtönbüntetések szervi hibái
V. FEJEZET. A DOLOGHÁZAK ÉS A SZIGORÍTOTT DOLOGHÁZAK
A dologház létjogosultsága - a szigorított dologház jelentősége - a végrehajtási rendszer - a külföldi és a hazai intézetek
VI. FEJEZET. A JAVÍTÓ ISKOLÁK ÉS A FIATALKORNAK FOGHÁZA
1. A javító-nevelő intézetek kialakulása - az amsterdami Tuchthuiz - a San Michele - az angol Reformatory school és a Borstal intézet - az északamerikai Reformatory
2. A javítóintézetek létjogosultsága
3. A javítóintézetek specialisatioja
4. A javító nevelés rendszere
5. A hazai javító-nevelő intézetek
6. A fiatalkorúak fogháza
7. A bírói dorgálás és a próbárabocsátás
VII. FEJEZET. A PÉNZBÜNTETÉS
1. A pénzbüntetés főbb problémái
2. A vagyonkobzás
VIII. FEJEZET. ERKÖLCSI BÜNTETÉSEK
A polgári halál - a hivatalvesztés és bizonyos foglalkozásoktól eltiltás - a botbüntetés - a szégyenítő büntetések - a bírói dorgálás
IX. FEJEZET. A PATRONAGE ÜGY
A patronage jogi minősége - a gyermekvédelem - a rabpatronage
X. FEJEZET. ÁLTALÁNOS MEGELŐZÉSI PROBLÉMÁK
A bűnügyi politika - fajegészségtani és fajnemesítési (eugenikai) törekvések - az elmebeteg ügy - küzdelem az alkoholismus ellen - küzdelem a nyomor és a gazdasági visszaélések ellen - küzdelem a társadalmi ferdeségek ellen - a társadalom nevelése
Előszó
A büntetési rendszer korunkban - épúgy mint a XVIII. század végén és a XIX-nek az elején történt - világszerte, az összes kultúrállamokban hatalmas átalakuláson megy át. A különbség e két átmeneti korszak között abban áll, hogy míg a XVIII. század végén az átalakulás szinte forradalmiasan ment végbe, a halálbüntetés és a testi büntetések addig uralkodó rendszerének megdöntésével s ezek helyett a szabadságvesztés büntetésnek uralkodó büntetési eszközzé emelésével, - addig korunkban az átmenet szinte észrevétlenül, a rendszeres továbbfejlesztés, a fokozatos haladás jegyében indult meg és folytatódik napjainkban is.
A büntetőjog első nagy reformkorszaka, a XVIII. század utolsó tizedei által uralomra emelt nagy eszmék, az emberi igazság, az egyéni felelősség és az emberiesség, egy század alatt annyira megszilárdultak, hogy a XIX. század végén a büntetőjogi tudományok és a kriminológia néven kialakult új bűnügyi melléktudományok útmutatása mellett, a bűnügyi politika új követeléseinek törvénybe iktatását is nagyobb nehézség nélkül ki tudtuk vívni.
Az emberiesség eszméjének újabb nagyszerű fejleménye lett a gyermekkorban levő és a fiatalkorú bűnelkövetőkkel szemben a javító-nevelés gondolatának teljes érvényesítése, vagyis ezeknek egészen új, emberiesebb, de egyszersmind gyakorlatiasabb büntetőjogi elbánás alá helyezése. A fiatalkorúak büntetőjogának ez a gyökeres átalakítása a XX. század első tizedeinek első nagy vívmánya.
A második hatalmas alkotása korunknak a közveszélyes bűntetteseknek az eddiginél szigorúbb és hatályosabb kezelés alá vétele. Már a XVIII. század bűnügyi politikusai erélyesen kiemelik az emberiesség eszméje mellett a társadalom védelmének, az okos megelőzésnek az elvét. A bűntettesek veszélyesebb csoportjainak, a munkakerülők, a visszaesők, a hivatásos bűnelkövetők, a kétes elmeállapotúak részéről a társadalmat naponta fenyegető veszedelmeknek az eddiginél biztosabb megakadályozása iránti törekvés, a társadalmi önvédelem gondolata teremtette meg a XIX. század utolsó negyedében világszerte az ú. n. biztonsági intézkedéseket, melyekkel az említett közveszélyes bűnelkövetőket igyekszünk - az emberiesség törvényének sérelme nélkül - céltudatosan és gyakorlatiasan visszatartani az újabb bűncselekmények elkövetésétől. Ezeknek a biztonsági intézkedéseknek a törvénybeiktatása az eddigi büntetési rendszernek egyrészt kiegészítését, másrészt átalakítását jelenti. Az egyénítés eszméjének újabb nagy diadala a bűnelkövetők különböző jellemcsoportjainak a megfelelő, sajátos büntetőjogi kezelés alá helyezése.
A harmadik nagy vívmány pedig a nevelés gondolatának a büntetésvégrehajtási jogban való teljes érvényesítése. Amit a XIX. század büntetéstana még csak a gyermek- és fiatalkorú bűnelkövetőkre követelt, a javító-nevelési intézkedéseknek törvénybeiktatását, azt ma már nyíltan és határozottan követeljük az összes szabadságvesztésre ítéltek büntetésének vagy biztonsági letartóztatásának végrehajtásánál. A "javítás^ eszméje helyett a mai vezéreszme a "nevelés" (rabnevelés!) lett a büntetéstan egész vonalán. A bírói ítélettel letartóztatottat, bármi okból és bármi alapon lett állami letartóztatási intézetbe beutalva, nevelési célzattal kell kezelnünk, mert eddigi viselkedésében valami hiba, kisebb vagy nagyobb kisiklás történt, ami lelki orvoslásra szorul.
Az a nagy átalakulás tehát, ami a büntetési rendszerben napjainkban végbement és végbemegy, nem rombolás, nem radikális rendszerváltoztatás, hanem az eszmék helyes és üdvös evolutioja. A büntetőjog évezredes két alapelvének: az igazságos megtorlásnak és a társadalom védelmének harmonikus összeegyeztetése és helyes irányú továbbépítése.
A mai büntetőjog fenntartja a XIX. század folyamán kialakult emberies büntetési rendszert, elismeri a szabadságvesztés-büntetés uralkodó szerepét mint a súlyosabb bűntettesek megfenyítésére legalkalmasabb eszközt, de kibővíti a büntetési rendszert a javító nevelési és a biztonsági intézkedések új rendszerével.
Ennek a helyes fejlődési folyamatnak egyik napirenden levő törvényhozási programmpontja: a börtönügy, illetőleg az egész büntetésvégrehajtási jog codificatioja.
A büntetőjog két főága: az anyagi jog és a büntető eljárási jog a kultúrállamok legtöbbjében már századok óta codifikálva van. A harmadik ágnak, a büntetés végrehajtási jognak a külön codexbe összefoglalása azonban legtöbb helyt még csak napjainkban került szőnyegre. Ennek az egyszerű magyarázata pedig az, hogy addig, míg a kultúrállamok büntetési rendszere is a halál és a testi büntetések változataiból állt, ezek végrehajtásának, a kivégzések borzalmas alakjainak és a botozásnak a részleteit nem tartották szükségesnek (és talán szégyellették is) törvénykönyvbe foglalni. Elég volt a kivégzési módok felsorolása és a botütések számának a meghatározása. Csak a szabadságvesztés-büntetés uralomra jutásával, tehát a XVIII. század végétől kezdve vált szükségessé és lett egy egészen új, nagy büntetőjogi probléma a börtönügy rendszerének és részletkérdéseinek törvényhozási szabályozása. A XIX. század büntetőjogának legnagyobb vívmánya a börtönbüntetés rendszerének az emberiesség és a javítás vezéreszméi alapján történt kiépítése. De ez a munka sem ment gyorsan és könnyen. Úgy, hogy sok államban még csak napjainkban jöttek létre a börtönügyi, illetőleg büntetésvégrehajtási önálló törvények vagy javaslatok.
Különös érdekkel bír reánk a ma tárgyalás alatt levő ily munkálatok közül az 1927. évi német birodalmi büntetésvégrehajtási törvényjavaslat (Amtlicher Entwurf eines Strafvollzugsgesetzes von 1927), mely évek óta a legélénkebb vita tárgya a német szakirodalomban és politikai körökben, - valamint a Nemzetközi Börtönügyi Bizottság által 1929-ben közzétett s a magyar igazságügyi kormánynak is hivatalosan megküldött Szabályzat "a rabok kezelésének Alapelveiről" (Ensemble de regles pour le traitement des prisonniers). Mindakét munkálat az emberiesség, a nevelés és a rabok jogi helyzetének biztosítása vezérelvei alapján áll s a börtönügy, illetőleg a büntetésvégrehajtási jog összes modern problémáit felöleli.
Ez a két munkálat áll ma a büntetőjog elméleti és gyakorlati munkásai szellemi csatáinak központjában. Az ezekben foglalt problémák azonban előttünk nemcsak nem újak, vagy idegenek, ellenkezőleg, a magyar büntetőjogi irodalom ezeket szintén régóta tárgyalja, a gyakorlatban pedig - rendeleti és szokásjogi úton - ezek jó részét már meg is oldottuk. A két munkálat közül kivált az utóbbi, a nemzetközi börtönügyi codex mintájának szánt Szabályzat, mely örvendetes bizonysága annak, hogy a büntetőjognak ezen a leggyakorlatiasabb területén az összes kultúrnemzetek harmonikus összeműködése a háború után is biztosítva van, elodázhatatlanná teszi, hogy végre mi is codifikáljuk a büntetés-végrehajtás egész joganyagát, vagyis alkossuk meg végre a büntetőjog harmadik codexét is, aminek első törvényhozási munkálatát, a híres 1843-iki javaslatot, már közel egy évszázaddal ezelőtt nem kisebb emberek készítették el, mint Deák Ferenc és nagy társai.
Ebben a reményben, hogy a büntetésvégrehajtás annyira fontos kérdései végre nálunk is codifikálva lesznek, s ezzel büntetőjogunk codificatiójára mi is ráhelyezhetjük a zárókövet, ennek a nagy feladatnak az elősegítése céljából láttam időszerűnek a büntetésvégrehajtástan, röviden: büntetéstan (poenologia) főbb problémáinak bemutatását a jelen dolgozatomban, amellyel kiegészíteni kívánom a "Börtönügy jelen állása és reformkérdései" c. 1904-ben, a "Fiatalkorúak büntetőjoga Északamerikában" c. 1912-ben s a "Büntetés és nevelés" c. 1922-ben kiadott dolgozataimat. Ha pedig a büntetésvégrehajtás külön codex-be foglalása elmaradna is, a büntetési rendszerünkre tett mostani igénytelen megjegyzéseim talán adalékul szolgálhatnak majd a Btk. maholnap elodázhatatlan revíziója előkészítésénél.
Örömmel jelenthetem ki, hogy azok a vezéreszmék, melyeket említett igénytelen munkáimban kifejteni törekedtem, az emberiesség és a nevelés eszméi, ma, a háború vérzivatarai után is közös vezéreszméi a büntetésvégrehajtási jognak világszerte. Ezen a téren tehát nincs szükség a háború előtti elveink és tételeink revíziójára s bátran hirdethetjük e két nagy eszme minél tökéletesebb megvalósítására irányuló követeléseinket.
Budapest, 1933. május hó.