---

Tartalom

Bevezetés
Munkabér, üzemi illetőleg üzleti költség
A szedés óraára
  a) Korrigálás és osztás
A számolószedés ártételei
A gépszedés számitása
A tömöntés számitása
A nyomási ártételek alakulása
  a) Munkabér
  b) Az 1000 nyomáshoz szükséges idő
  c) Az 1000 nyomást terhelő bér
  d) Általános költségek
  e) Dologi kiadások
  f) Festékszükséglet
  g) Hajtóerő
  h) Az egyszerü nyomás áralakulása
  i) A szines- és kopirnyomás áralakulása
  j) A finomabb nyomás áralakulása
Az egyengetés és gépvárakozás egységárai
A gépmosás egységárai
A be- és kilövés egységárai
A körforgógépen való nyomás ártételei
Befejezés

---

Bevezetés

Általánosan elismert tény, miszerint minden iparüzem rentabilitásának egyik legfőbb alapfeltétele, hogy az ott készülő munkák árkiszámitása gondos körültekintéssel és kellő pontossággal történjék, mert enélkül az üzem boldogulása el nem képzelhető.

Fokozottabb mértékben áll ez a nyomdaiparra, ahol - mint jól tudjuk - sok, látszólag jelentéktelen dolgot is figyelembe kell vennünk számitásainknál, ha munkánknak hasznát látni kivánjuk.

A könyvnyomdai iparban nagy mértékben megkönnyiti a kalkulációs munkát a főnökegyesületi nyomtatványárszabályzat, amely a különféle munkarészletek egységárait adja. Ezek az egységárak az átlagos számitások alapján lehető pontosan megállapitott összköltségek és a mérsékelt üzleti haszon egybevetéséből adódtak. Nem egy üzem, hanem az üzemek egész tömegére készült ez s ezért kellett az átlagos számitáshoz folyamodni és itt is az alsó határon mozogni. Ebből folyik, hogy a tarifában foglalt egységárak ugynevezett minimális átlagárak, amelyeket, ha az egyes üzem szempontjából vizsgálunk, a legtöbb esetben nem fogjuk megfelelőknek találni, mert az ilyen külön üzemi kalkulációnál rendszerint magasabb egységárak jelentkeznek.

Anélkül, hogy a tarifa birálatával akarnék foglalkozni, - ami egyáltalán nem célja e soroknak - meg kell állapitanom, ha ellentmondásnak látszik is ez, hogy a tarifális egységár körül jelentkező eme eltérés nem hibája a tarifának s a tarifa ennek dacára jó, mert hiszen csak természetes, hogy amikor egy minimális tarifa készitése a cél, akkor, hogy ugy mondjam, le kell alkudni az egységárakat a legalacsonyabb mértékre, mert hiszen felfelé szabad az ut, csak lefelé kell meghuzni a tilalmi vonalat.

De ok nélkül még sem hoztam ezt fel. Célom az, hogy reámutathassak arra, miszerint az a körülmény, hogy tarifa van, még nem ment fel egyetlen üzemtulajdonost sem ama önmagával szembeni fontos kötelezettsége alól, hogy alaposan felülbirálva a tarifa egységártételeit, azokat a saját üzemi adatai alapján kiszámitott egységártételekkel szembeállitva megállapitsa ama eltéréseket, amelyeket, ha figyelmen kivül hagy, károsodásnak teszi ki magát.

...

A tanulmányomban foglalt összes bértételek, költségek és anyagárak az 1922. évi julius hó 1-iki állapot szerint vétettek fel - akkor irtam ugyanis ezen sorokat.

Nem került volna nagy fáradságba a számadatokat a mai viszonyoknak megfelelőleg átjavitani, s hogy ez nem történt meg, az nem a kényelemszereteten mulott, hanem egyrészt annak a megállapitásából folyt, hogy mire ez a munka kikerül a sajtó alól, megint csak tulhaladottak lennének a számok.

Annak, aki e sorok utmutatása nyomán foglalkozni kiván eme kérdéssel, különben sem szabad számadataimat szentirásként elfogadni, hanem a saját üzeméből, a saját gyakorlati tapasztalataiból vett számokkal kell azokat helyettesitenie. Ha ehez valamelyik kartársamnak segitségre vagy tájékoztatásra lesz szüksége, ugy készséggel állok rendelkezésére.

Budapest; 1922. november 30.

Löwy Salamon.

---