---

Tartalom

Bevezetés
I. A környezetileg káros támogatások (kkt-k)
1. A kkt-k beazonosítása
2. Megjelenési formák

II. Ágazati vizsgálatok
1. Vízgazdálkodás
2. Energiaszektor
   Bányajáradék
   Árnyereség
   Környezetterhelés
3. Ásványbányászat
4. Építési szektor
   Építőanyagipar
5. Vegyipar
6. Mezőgazdaság
   Költségvetési támogatások
7. Élelmiszeripar
8. Közlekedés

III. Infrastruktúra-fejlesztés és területhasználat
1. Közlekedési infrastruktúra
2. Környezetvédelmi infrastruktúra
   Szennyvízkezelés és -tisztítás
   Regionális hulladéklerakók építése
3. Területhasználat

IV. Összegzés
1. Következtetések
1.1 Ágazati támogatások
1.2 A támogatások megjelenésének formái
1.3 Támogatási mechanizmusok
2. Ajánlások

A kutatás során készült tanulmányok jegyzéke

Irodalomjegyzék

---

Bevezetés

A magyar gazdaság legsúlyosabb gondja a magas államháztartási hiány. Alacsony gazdasági növekedés mellett ez egy sor, a jövedelmek csökkentésével és újraelosztásával kapcsolatos, politikai jelentőségre szert tevő, kritikus problémát okoz. A kormány számtalan területen és intézkedéssel igyekszik a helyzeten úrrá lenni, de mindeddig nem használta ki azokat a lehetőségeket, amelyeket a környezetpolitika képes feltárni. A legkézenfekvőbb megoldás a környezetileg káros tevékenységek fokozottabb megadóztatása lenne, de ez a megoldás a társadalom és a gazdasági érdekcsoportok szinte leküzdhetetlen ellenállásába ütközne még akkor is, ha az általunk javasolt bevételsemleges módon (más adók csökkentésével) valósulna meg. Tanulmányunkban a hazai gazdaságpolitika számára mindeddig új megoldást javaslunk: a környezetvédelmi szempontból káros támogatások (kkt-k) leépítését.

Ez a módszer a környezetvédelem szempontjából is ígéretes. Kezdetben a környezetpolitika a közvetlen (adminisztratív) eszközöket alkalmazta, majd a kilencvenes évtizedben a közgazdasági eszközök kerültek előtérbe, s azok közül is az adók és díjak. (A továbbiak során az ún. önkéntes eszközök, majd a kombinált megoldások jöttek divatba.) Nem alkalmaztak viszont mindezideig egy egészen kézzelfogható és praktikus megoldást, a környezeti szempontból káros támogatások leépítését. Ez gyakran előnyösebb, mint a környezetvédelem más eszközei, hiszen anélkül érhető el vele a környezetvédelmi cél és az állami bevétel növekedése, hogy nem jelent többletterhet az érintettek számára, csupán a korábbi kedvezményezett helyzet megszüntetését. Viszont az esetek többségében a támogatások megvonása a nem fedezett környezeti károk kiegyenlítését jelenti, és ezért végsősoron a meglévő adók és díjak emeléséhez, vagy újak kivetéséhez vezet. A kérdés újfajta megközelítése, az eddigiektől eltérő retorika és szemlélet e módszert a már alkalmazottakhoz képest ígéretesebbé teszi.

Olyan gazdasági helyzetben, mint a mai hazai, a környezeti szempontból káros támogatások megvonásának kiemelkedő jelentősége van, hiszen - más megoldásokkal, pl. az alapképzéssel szemben, ahol a bevétel visszakerül a környezetvédelembe - egyértelműen többletbevételhez juttatja az államháztartást. (A kedvező környezeti hatás úgy jelentkezik, hogy a káros, szennyező tevékenységek a támogatás megvonása vagy csökkentése következtében mérséklődni fognak, ugyanakkor a környezetileg kedvezőbb tevékenységek versenyhátránya csökken.)

Fontos előre leszögeznünk, hogy e kutatásnak nem feladata azokat az esetleges gazdasági hátrányokat vizsgálni, amelyek a támogatások megvonása miatt keletkeznek. Ez gazdaságpolitikai döntés kérdése. Feladatunk arra korlátozódik, hogy kimutassuk, hol nyújtanak olyan támogatást, amely környezeti károkat okoz. Ugyancsak fontos azonban belátni, hogy a környezetileg káros támogatások megvonásának esetleges gazdasági hátránya (legalább is elméletileg) nem indokolja a támogatás folytatását! Egyrészt azért, mert ha környezeti kár (externália) keletkezik, az már önmagában támogatást jelent (annak folytán, hogy az okozónak nem kell a kárt megtérítenie), tehát a további támogatás nyújtása "duplán" alaptalan. Másrészt - és ez alapvető gazdaságelméleti axióma - csak olyan támogatás nyújtása indokolt, amely közjavakat állít elő, vagy azok kínálatát bővíti. Márpedig, ahol externália (fedezetlen kár) keletkezik, ott nem beszélhetünk közjavakról.

Ugyanakkor a környezetileg káros támogatások felszámolása nyilvánvaló nemzetgazdasági előnyökkel jár. Ezen támogatások miatt ugyanis az árak nem tükrözik a valós költségeket, ami a nemzetgazdaság minden szintjén hibás döntésekhez vezet. Ennek a helyzetnek a megváltoztatása egy korszerűbb és versenyképesebb gazdasági szerkezet kialakulását segíti elő.

Az államháztartási hiány csökkentésének és a környezet egyidejű védelmének aktuális céljai mellett ez a kutatás egy harmadik, rendkívül időszerű feladatot is szolgál. Nevezetesen: hozzájárul a hazai támogatási politika EU-konformmá tételéhez. Úgy látjuk, hogy a csatlakozási felkészülés során az EU támogatási politikájának és gyakorlatának a megismerése és az ahhoz való igazodás nem történt meg kellőképpen. Holott a támogatási kérdések rendkívül nagy szerepet játszanak a közösségi politikákban; abból kifolyólag, hogy az európai integráció gerincét az egységes piac adja, s annak zavartalan működtetése. Márpedig a különféle támogatások lépten-nyomon megzavarhatják az egységes piacot, torzíthatják a versenyfeltételeket. Félő, hogy a hazai támogatási politika hiányosságai még sok gondot fognak okozni nekünk.

A kutatás egyrészt több ágazatra is kiterjed, másrészt formáik szerint is áttekinti a támogatásokat, végül pedig vizsgálja azokat a mechanizmusokat, melyek a támogatásokat közvetítik a kedvezményezetteknek. A kérdést az alábbi ágazatokban vizsgáltuk részletesen: bányászat, vízgazdálkodás, energiaszektor, közlekedés, mezőgazdaság, építésügy. Ezekben részletes számításokat is végeztünk a környezetileg káros támogatások kimutatására. Több más ágazatban és területen csupán jelezzük a kktk meglétét és megjelenési formáit, anélkül, hogy részletesen számbavennénk azokat. Ennek az az oka, hogy ez utóbbi területeken kiszámításuk igen komplikált és/vagy a szükséges adatok nem állnak rendelkezésre, és munkánknak időbeli és finanszírozási korlátai is vannak. Munkánk során feltárjuk, hogy milyen formában, milyen jelleggel, kitől, honnan kapnak ezek az ágazatok környezetileg káros támogatásokat. (Az összes támogatás halmazából vizsgálatunk csak a környezetileg káros támogatásokra terjed ki.) Megnéztük azt is, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium által nyújtott támogatások iránti pályázatok elbírálása során érvényesülnek-e a környezetvédelem szempontjai.

Hazai viszonylatban eddig három ágazat vonatkozásában folytak jelentős kutatások, illetve vizsgálódások. A gödöllői Szent István Egyetemen működő Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet tevékenységének középpontjában az áll, hogyan lehetne a mezőgazdaságnak juttatott hatalmas, hagyományos támogatásokat (melyek a környezetromboló, intenzív gazdálkodást erősítik) úgy átalakítani, hogy azok a többfunkciós, környezetkímélő mezőgazdálkodást szolgálják. A Levegő Munkacsoport és a Magyar Közlekedési Klub környezetgazdászai a közlekedésben és az energiaszektorban mutatták ki a környezetileg káros támogatások formáit és mértékét, de tanulmányozzák a területhasználat és a lakásgazdálkodás terén jelentkező támogatásokat is.

Általánosabban foglalkoznak a témával a Levegő Munkacsoport évente kidolgozott zöld költségvetéseiben az ide vágó fejezetek, valamint

- Tanyi Anita: Környezetvédelmi szempontok beépítése támogatási rendszerünkbe. BKÁE, Környezetgazdaságtani és technológiai tanszék, Zöld Belépő 80. szám, 1999,

- Kiss Károly: Támogatások az OECD-országokban és az EU-ban - környezetgazdasági értékelés. BKÁE Környezettudományi Intézet, 22. szám, 2003.

Nyugaton, főleg Nyugat-Európában számos tudományos intézet és hivatalos intézmény, valamint a környezetvédő civil szervezetek foglalkoznak e kérdéssel. Az OECD és az Európai Bizottság már több figyelemreméltó munkát jelentetett meg a témáról. (Ezekről lásd az irodalomjegyzéket.)

A kutatás a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium megbízásából történik, és a Kormány környezet- és természetvédelmi kötelezettségvállalásai teljesítésének részét képezi.

---