---

Tartalom

Bevezetés

1. Az életminőség javulásának mérése

2. Jó kormányzás
  2.1. Tájékoztatás, társadalmi részvétel
  2.2. Szabályozás, ellenőrzés és átláthatóság
  2.3. A közigazgatási munka javítása
  2.4. Finanszírozás: A használó/szennyező fizessen!

3. Oktatás, kultúra, egészségügy

4. Az épített környezet megóvása és megújítása
  4.1. Szolidáris város- és lakáspolitika
  4.2. Klímatudatos városmegújítás, karakteres helyi arculat kialakítása
  4.3. Épületek energiatudatos felújítása és hatékony, környezetbarát energiafelhasználása

5. A zöldterületek védelme és fejlesztése

6. Fenntartható közlekedés

7. Egyes környezeti elemek terhelésének csökkentése
  7.1. A levegőminőség javítása
  7.2. Zajvédelem
  7.3. A szilárd hulladékok csökkentése és ártalmatlanítása
  7.4. Fenntartható vízhasználat
  7.5. Csatornázás, szennyvízkezelés
  7.6. Talajvédelem
  7.7. Ipari szennyezések

8. Közbiztonság, a társadalmi együttélés javítása

9. Városkutatás és innováció (K+F+I) Budapest élhetőségéért
Miként érhetjük el, hogy tényleg megvalósuljanak az ajánlásaink?

---

Bevezetés

"Budapest a Duna királynője; páratlan látványt nyújt, történelmi és kulturális hagyományai komoly vonzerőt jelentenek, gazdasága fejlődik. Ugyanakkor a fővárosunk, kiváló öröklött adottságai ellenére sem fejlődik lakóinak általános megelégedésére." Ezeket a sorokat a 2006 és 2010 közötti választási időszakra írtuk, és most is időszerűek, bár azóta jelentősen megváltoztak a körülmények. A pénzügyi válság hatására megtorpantak a magánpénzekből finanszírozott ingatlanberuházások, mélypontra került az építőipar. Van azonban a válságnak egy kedvező hatása: kisebb a túlzott beépítésekkel kapcsolatos nyomás az önkormányzatokon, kevesebb a lakossági tiltakozás. Amint sokan elmondták, a válság egyúttal kitörési lehetőség is. Itt lenne az alkalom arra, hogy a város kiegyensúlyozottabban, közmegegyezéssel fejlődjön, és gyorsabban zárkózzon fel az élhető környezetet nyújtó, erős gazdasággal rendelkező nagyvárosokhoz. Ehhez összefogásra lenne szükség a város vezetői, a tudományos intézmények, a vállalkozások és nem utolsó sorban a lakosság, a helyi közösségek között. Szükség lenne emellett részletesen kidolgozott, lehetőleg számszerűleg meghatározott célkitűzésekre, amelyek megvalósulását folyamatosan nyomon lehet követni.

Biztató, hogy az elmúlt években is folytatódott néhány kedvező változás: új kulturális létesítmények jöttek létre, emberibbé váltak, megújultak egyes utcáink, tereink, a tömegközlekedési járművek cseréje is folyamatban van. A korlátozottan rendelkezésre álló közpénzeket azonban sokszor pazarlóan költik a fejlesztésekre. A megfelelő előkészítés, a koordináció, az elszámoltatás vagy a politikai bátorság hiánya miatt a hatékonyság elmarad a kívánatostól. Egyedi ötlettől vezérelt, a közösen kialakított fejlesztési koncepcióban nem szereplő projektek, kihasználatlan beruházások ébresztenek ellenérzéseket a szakértőkben és a civilekben. Megmaradtak a különbségek az egyes kerületek lakóinak életminősége, a közterületek megjelenése, a szolgáltatások színvonala között. Az utóbbi években is sok városrészből érkeztek a Levegő Munkacsoporthoz panaszok a zajra, a rossz levegőre, a közlekedési káoszra, az ápolatlan közterületekre, a közösségi terek, zöldterületek hiányára, a lepusztult épületállományra, az infrastruktúra hiányosságaira, a szabályok semmibevételére és nem utolsó sorban a növekvő társadalmi egyenlőtlenségek számtalan jelére. A főváros környezeti állapotának javítása mindenekelőtt az itt lakók testi és lelki egészsége érdekében szükséges, ugyanakkor ezzel több tőkét és turistát is idecsábíthatunk. Sok város példája bizonyítja, hogy a környezetszennyezés csökkentése nemhogy gátolná a főváros fejlődését, hanem éppen ellenkezőleg: javítaná a versenyképességét. Budapesten a környezeti károk költségét évi 1000 milliárd forintot meghaladó összegre becsülik. Ennyi megy el a szakértők szerint szinte észrevétlenül a kieső munkanapokban, életévekben, gyógyszer- és táppénzköltségekben, a csökkenő termelékenységben, gyermekeink egészségének károsodásában, az utak, csatornahálózatok tönkremenetelében, természeti és művi környezetünk sorvadásában, noha ennek nagy részét el tudnánk kerülni.

A főváros kerületeinek természeti és épített adottságai, társadalmi összetétele igen eltérőek. Elvárható azonban, hogy a környezeti állapot, az épített környezet kulturáltsága, a közszolgáltatások, az élet minősége egységesebbé váljon a városban. A szegregáció mérséklése nemcsak erkölcsi kötelességünk. Javítja a közbiztonságot, az állampolgári öntudatot és felelősségérzetet, ami a város fenntartható társadalmi és gazdasági fejlődésének, versenyképességének is a forrása. Számos, hozzánk közeli ország példája mutatja, hogy a környezetbarát, szolidáris városok gazdasága is kiszámíthatóbban, gyorsabban és folyamatosan fejlődik.

---