---

Tartalom

ELŐSZÓ.

BEVEZETÉS.

A HŐSÖK.

I. ELBESZÉLÉS. PERSZEUSZ.

I. RÉSZ. PERSZEUSZ ÉS ANYJA MI MÓDON JUTOTTAK SZERIPHOSZBA.
II. RÉSZ. PERSZEUSZ HOGYAN TETT EGY VAKMERŐ IGÉRETET.
III. RÉSZ. PERSZEUSZ HOGYAN ÖLTE MEG A GORGONT.
IV. RÉSZ. PERSZEUSZ HOGYAN JÖTT AZ AETHIÓPOKHOZ.
V. RÉSZ. PERSZEUSZ HOGYAN TÉRT HAZA ARGOSZBA.

II. ELBESZÉLÉS. AZ ARGONAUTÁK.

I. RÉSZ. A KENTAUR HOGYAN NEVELTE A HŐSÖKET PÉLION HEGYÉN.
II. RÉSZ. JÁSZON HOGYAN VESZTETTE EL SARUJÁT AZ ANAUROSZBAN.
III. RÉSZ. AZ ARGO HAJÓT HOGYAN ÉPÍTETTÉK JOLKOSZBAN.
IV. RÉSZ. AZ ARGONAUTÁK HOGYAN VITORLÁZTAK KOLCHISZBA.
V. RÉSZ. AZ ARGONAUTÁK HOGYAN BARANGOLTAK AZ ISMERETLEN TENGEREN.
VI. RÉSZ. A HŐSÖKNEK ÉLETE HOGYAN VÉGZŐDÖTT.

III. ELBESZÉLÉS. THÉSZEUSZ.

I. RÉSZ. THÉSZEUSZ HOGYAN EMELTE FÖL A KÖVET.
II. RÉSZ. THÉSZEUSZ HOGYAN ÖLTE MEG AZ EMBEREK IRTÓIT.
III. RÉSZ. THÉSZEUSZ HOGYAN ÖLTE MEG A MINOTAURT.
IV. RÉSZ. THÉSZEUSZT HOGYAN BUKTATTA MEG GŐGJE.

---

Előszó

Az angolok gyermekirodalma gazdagabb minden egyéb nemzeténél. Gyakorlati tapintatuk már régóta megismerte a gyermek iskolaelőtti és iskolánkívüli foglalkozásai- és mulatságainak fontosságát. Ugyanazért a mult század közepe óta sokan a legjelesebb angol írók közül azon fáradoztak, hogy a gyermeki elme első önkénytes törekvéseinek helyes irányt adjanak, nehogy az tétlenségben elgyöngüljön vagy hiú játékokban egészen eltékozoltassék. Sőt az utolsó ötven év hirnevesebb íróinak névsorában alig találhatni egyet is, a ki időnként ne bővítette volna a gyermek-irodalmat; míg számos s épen nem megvetendő tehetségü szerző erejét kizárólag e czélnak szentelé. Még is, ha munkáikat s azok hatását figyelmesen megvizsgáljuk, meg kell vallanunk, hogy a valóban jó gyermek-könyv aránylag igen ritka, és hogy a czéljuknak teljesen megfelelő művek gyüjteményével egy polczot is alig lehetne betölteni.

Ezen kétségbevonhatlan tény-állás senkiben nem fog csodálkozást gerjeszteni, a ki meggondolja, hogy a gyermekek számára írni nem kevésbbé nehéz, mint a nagy közönségére. Csak mulatva tanúl a gyermek, elfut a száraz tanitói hang elől; az olcsó erkölcsi tanulság is keserü ínyének, mint az orvosság, a melyet csak a mézes szélü pohárból akar meginni. De ezen méz se legyen ám émelgős czukorvíz, minővel az amerikai nőirók szokták gyermek-regényeiket édesíteni; a gyermek az ilyentől kedvetlenűl fordul el; természetes, ép, még meg nem romlott izlése egészséges tápot kíván. Képzelődésére kell hatnunk, ha figyelmét le akarjuk kötni; oly tárgyat kell választanunk, mely őt érdekli, oly indulatokat rajzolnunk, a melyeket fel tud fogni. Komolyságot és észszerü kapcsolatot keres ő a képzelet játékaiban is: az érzelgés, az alanyi eszmélődés körén kívül esnek, tett kell neki, és változatosság. Homért és az Ezeregy Éjszakát tehát, ha nem is ért meg mindent bennök, vagy Robinzon Crusoé-t szívesen olvassa; Berquin beszélyeit unatkozva dobja félre. Valóban, a ki a gyermeknél népszerű tud lenni írásaival, az oly tulajdonokkal van felruházva, az oly akadályokat küzdött le, hogy bátran számot tarthat a Múzsák babérkoszorújára.

Azon ritka művek közt, a melyek Angolországban a gyermek-világ tetszését megnyerték, kitünő helyet foglalnak el Kingsley "Hősei". Szerzőjük angol pap, kinek eszmedús regényei, egyházi beszédei, és polemiai iratai honukban nagy hatást gyakoroltak. Mindazt, a mit könyvének helyesebb megértésére szükségesnek tartott, maga mondja el bevezetésében; itten tehát csak az indokokat akarom még megemlíteni, a melyek arra birtak, hogy épen ezen munkát fordítsam.

Nálunk Magyarországban, a mennyire észrevehettem, a fiatalság nem méltányolja eléggé az ókor költői termékeit és emlékeit. Okát könnyen megmagyarázhatni. Csak száraz iskolai feladványokból, és unalmas nyelvtani bonczolgató leczkékből ismer belőlök majd mindent; s mint elmekínzó gyakorlatokat magolja be a görögök eleven képzelete által alkotott gyönyörü meséket. Pedig a mesék megérdemlik, hogy most is kedveltessenek; hiszen örök ifjuságuk varázsa harmincz századdal daczolt már, és a mély erkölcsi érzés, mely minden szavukat átlengi, az egyszerü szépségek, a melyek legkisebb mozzanataikra is derült fényt árasztanak, nemzedékről nemzedékre meghatották és elbájolták az embereket. A középkor első sötét századaiban a győzelmi mámortól vak-buzgósággá fajult vallásos érzés sem birta népszerűségét megingatni; az ifjak a barátok iskoláiban is mindig tanulták a görög mythologia regéit; Szent-György legendája nem volt képes Perszeuszét elfeledtetni, sem a Nagy Károly és Eteléről szóló mondák az Argonauták vagy a Thészeuszról szólókat. Kingsley ezekhez tér vissza; elhagyja száraz, költőietlen, számító korunkat; elénk vezeti az ókor hőseit, ifjonti tüzükkel és lelkesedésükkel; és felhí bennünket is, hogy tanuljunk tőlök; tanuljunk hideg közönyösségünkből kivetkőzni; tanuljunk tűrni és fáradni, szenvedni és remélni. Lapjait a görög ókor legtisztább szelleme lengi át; szokásai, erkölcsei, hite hiven visszatükröződnek bennök, előadási modorában, nyelvében, magában irályában, a melynek gyönyörü kristályfényét megérteni és átérezni a gyermek is képes, de a melyet méltányolni csak az tud, a ki tanulmányozta, és utánozni megkisérlette.

A mennyire tőlem telt, iparkodtam ezen ragyogó irály bájait magyarul is visszaadni, s általában mentül hűbb és lelkiismeretesebb fordítást eszközölni. Jól tudom, hogy az eredmény törekvéseimnek minden tekintetben nem felelt meg; igényt erre nem is tartok; örülni fogok, ha az olvasó ezen elbeszéléseket nem találandja egészen élvezhetleneknek. Hiszen nem részesülhettem azon szerencsében, hogy kis-koromtól fogva hazámban nevekedve, anyanyelvemet a nagy mesternek, a népnek ajkairól elleshessem, a mi vajmi többet ér a nyelvtanok és írók tanulmányozásánál; s így könnyen megeshetett, sőt kétségen kivűl meg is esett, hogy minden szorgalmam és gondom daczára, az idegen nyelv idomai a fordítás vékony fátyola alól itt-ott előtünnek. Ily hibákért talán nem kemény megrovást, hanem csak szives figyelmeztetést érdemlek, a mit mindenkor hálás köszönettel fogadok.

Pest, 1864.

P. Á.

---