---

Tartalom

Előszó

Első fejezet: A családon belüli erőszak alapfogalmai
1.1. A családon belüli erőszak meghatározása
1.2. A párkapcsolati erőszak fajtái
1.3. A párkapcsolati erőszak egyéb formái

Második fejezet: Tények és tévhitek
2.1. A családon belüli erőszak a statisztikai adatok tükrében
2.2. Tények és tévhitek a családon belüli erőszakról

Harmadik fejezet: A családon belüli erőszak dinamikája
3.1. Mi okozza az erőszakos viselkedést?
3.2. Mi az oka a férfi erőszakosságának?
3.3. Mi okozza a nők passzivitását?
3.4. Az erőszak ciklusa
3.5. A bántalmazó párkapcsolat kiemelten veszélyes szakaszai
3.6. Mivel indokolják a nők, hogy "maradnak"?
3.7. Milyen indokok tartják a nőt a bántalmazó kapcsolatban?
3.8. Hogyan végződnek a bántalmazó kapcsolatok?
3.9. Az elkövetők kezelése

Negyedik fejezet: A bántalmazók és az áldozatok azonosítása: figyelmeztető jelek
4.1. A bántalmazó
4.2. A bántalmazott nő
4.3. A gyerekek

Ötödik fejezet: A hatékony segítségnyújtás eszközei
5.1. Első lépés: a szereplők azonosítása
5.2. Második lépés: a beavatkozás céljainak tisztázása
5.3. Harmadik lépés: az együttműködés alapelvei
5.4. A hatékony segítségnyújtás gyakorlati módszerei
5.5. Mit ne tegyünk?
5.6. A segítő beszélgetés
5.7. Néhány gyakori probléma
5.8. Gondoskodjunk önmagunkról is

Utóhang

FÜGGELÉK
Bántalmazott nő vagyok?
Nyilatkozat a bántalmazott nő jogairól
Személyes biztonsági terv
Az erőszak ciklusa
A "Hatalom és uralom" és az "Egyenlőség" kereke
45/2003. (IV. 16.) Országgyűlési Határozat
A 13/2003. ORFK intézkedés

Ajánlott irodalom

---

Előszó

Ez a kézikönyv elsősorban azon szakemberek számára készült, akik hivatásuknál fogva rendszeresen találkoznak bántalmazott nőkkel és gyerekekkel. Tapasztalataink szerint a magyar felsőoktatási intézményekben még mindig igen esetleges, hogy a képződő szakember hall-e modern ismereteket a családon belüli erőszak jellemzőiről és kezelési módszertanáról, ezért e tömör összefoglaló talán sokaknak hasznos tudást adhat a mindennapi munkához. A családon belüli erőszakról szóló pontos tudás nélkül a segítő továbbra is értetlenül áll majd a "Ha bántják, akkor miért marad?" kérdés előtt.

Noha ez a kézikönyv elsősorban szakemberek számára készült, meggyőződésünk, hogy a benne leírt jelenségek megismerése másoknak is hasznára válik. Akik akár családi, akár baráti körben találkoznak a családon belüli erőszakkal, szintén értékes eszköz birtokában lehetnek: a tudatosság és az aktív bevonódás bármelyikünket támogató "laikus szakemberré" tehet. A bántalmazás felismerésében és az ilyen kapcsolatokból való kilépésben kulcsfontosságú a civil szereplők - a támogató barátok és családtagok, munkatársak és ismerősök részvétele. Tapasztalataink szerint a családon belüli erőszak jelensége, az erőszakot elszenvedő, valamint az erőszakot elkövető személyek megítélése körül felhalmozódott tévhitek és előítéletek szövevénye sokszor lehetetlenné teszi a megelőzést és a beavatkozást. A szociális szférában például más eszközök hiányában a problémát sokszor a bántalmazó által uralt családban felnövő gyerekek "kiemelésével" próbálják megoldani - ami egyet jelent a bántalmazó többi áldozatának teljes magára hagyásával és sokszor a "kiemelt" gyerek még nagyobb reménytelenségbe taszításával. Hasonló gondot okoz, hogy a bántalmazás miatt menekülni kényszerülő családtagok az ellátórendszer eszköztelensége miatt általában családok átmeneti otthonába vagy a hajléktalan- ellátásba kerülnek azon nyilvánvaló tény ellenére, hogy esetükben szó sincs egyéb lakóhely hiányáról. A joggyakorlatban szintén gyakori eset, hogy a jogalkalmazók (a rendőrség, az önkormányzati szervek, a gyámhatóságok, a gyermekvédelmi szervek, a jogászok és a bírák) a családon belüli erőszak tényének fel nem ismerése vagy figyelmen kívül hagyása miatt még olyan mértékben sem használják fel a meglévő szabályozást, amennyire erre lehetőség nyílna.

Kézikönyvünk öt fejezetre tagolódik. Az első fejezet a családon belüli erőszakkal kapcsolatos alapfogalmakat, a második pedig a statisztikákat és a leggyakoribb tévhiteket, illetve tényeket írja le, amelyek tisztázása segíthet azonosítani a családon belüli bántalmazást. A harmadik fejezetben vázoljuk az erőszakos kapcsolatok dinamikáját - ez elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük az erőszakos kapcsolatban bántalmazottként élők helyzetét, és hogy világosan különbséget tudjunk tenni áldozat és elkövető, bántalmazó párkapcsolat és párkapcsolati konfliktus között. A negyedik fejezetből megtudható, milyen jelekről lehet felismerni a bántalmazott nőt, a bántalmazót és az erőszakos családban nevelkedő gyereket. Az ötödik fejezet a gyakorlati szakember - esetleg segítő szándékú rokon, ismerős - igényeinek szeretne megfelelni: mely stratégiák alkalmazhatók a hatékony segítségnyújtás eszközeiként. Végül a Függelék szabadon sokszorosítható lapjai a helyzet azonosításához és a tanácsadáshoz használható segédeszközöket, valamint néhány magyar vonatkozású dokumentumot tartalmaznak.

Kézikönyvünkben a bántalmazót férfinak tételezzük fel, az áldozatot pedig nőnek. Ennek oka az, hogy a világ legkülönbözőbb pontjain - köztük részben Magyarországon is - végzett felmérésekből kiderül: a párkapcsolati testi erőszak esetében mintegy 95 százalékában férfi az elkövető, és nő az áldozat. A fennmaradó öt százalékban benne foglaltatnak mind a heteroszexuális, mind a leszbikus női elkövetők, valamint a meleg párkapcsolatban élő férfi elkövetők. Tisztában vagyunk vele, hogy a szerepek ilyen nyilvánvaló megkülönböztetése sokak számára zavaró, egyesek számára talán túlzóan általánosító. A tények azonban azt támasztják alá, hogy a hagyományos nemi szerepek megtanulásával együtt a férfiak azt is megtanulják, hogy mennyit engedhetnek meg maguknak - s ebbe a körbe sajnos a nők bántalmazása is beletartozik. Ez a tény feladatot ró a teljes férfitársadalomra, hiszen a jelenség megelőzéséhez és felszámolásához a családon belüli erőszakot elítélő férfiak aktív részvétele is elengedhetetlen.

Meggyőződésünk, hogy a családon belüli erőszak nem magánügy. Nyilvánvaló, hogy a problémára adott szokásos reakciók és "Miért marad?"-szerű kérdések nem hoznak eredményt. A közfigyelemnek ehelyett inkább az áldozatok alapvető jogaira és a társadalom elemi érdekére kellene irányulnia, hogy a megfelelő kérdések feltevése ("Miért bántalmaz?") és megválaszolása révén végre ne az áldozatokat hibáztassák, hanem a bűncselekmények elkövetőit.2 Az elmúlt évek nagy figyelmet kapott gyilkossági esetei arra utalnak, hogy az állami szervek be nem vonódását követő gyilkosságok kapcsán a szakemberek felelősségének kérdése is felmerül.

Végül, de nem utolsó sorban említést érdemel, hogy Magyarország számos olyan nemzetközi egyezmény aláírója, amely megköveteli a nők elleni erőszakkal szembeni állami fellépés speciális szabályozását is. Ezen egyezmények szellemisége számos aláíró tagállam jogalkotásában jelenik meg. Az Európai Unióhoz való csatlakozással ma már hazánkra is több európai uniós irányelv vonatkozik, amelyek a jogi szabályozás és végrehajtás feladataival állítanak szembe minket. Ahhoz azonban, hogy a bántalmazás áldozatai puszta jogszabályhalmaz helyett valódi segítséget kapjanak, felkészült és tájékozott szakemberekre, valamint az erőszakot elítélő szélesebb körű társadalmi részvételre van szükség.

2005 tavasza

---