---

Tartalom

Tisztelt olvasó!

A KÖZSÉG TÖRTÉNELME
Élet Kecsőben a történelem előtti korban
A község keletkezése
Kecső első írásos említése
Írásos emlékek a torok előtti korból
A törökök árnyékában
Kecső újjátelepítése
A falu fejlődése a XIX. század első felében
Az 1848-as szabadságharc, és az azt követő évek
Az első világháború és következményei
Kecső magyar fennhatóság alatt
A második világháború és következményei
Kecső a szocializmus éveiben
A rendszerváltozástól napjainkig
A község elnevezései a történelem folyamán

KECSŐ TERMÉSZETI KÖRNYEZETE
A kecsői barlangok
A Domica-barlang
A Büdöstó
A Büdöstói Ancsa története
A Kecsői-karrok

A KECSŐI EMBEREK
Kecső lakossága
Egy kis statisztika
A kecsői nyelvjárás
A nyelvjárási szókészlet sajátosságai
Hitélet
A kecsői harangok
Népi hiedelmek a faluban
Kecsői népszokások
Lakodalmas szokások Kecsőben

NÉPI MESTERSÉGEK
A szénégetés
A mészégetés
Az aratás
Vászonkészítés
Egyéb kecsői mesterségek
Ipari létesítmények
Idegenforgalom

MŰVELŐDÉS ÉS KULTÚRA
A kecsői oktatásügy
Az ágostai hitvallású evangélikus elemi iskola
A római katolikus elemi iskola
A Csemadok
A Kecsői falunapok
A Kecsői újság
Rock koncertek
A futball Kecsőben

ÍGY ÍRNAK RÓLUNK
Peéry Rezső: Galilei veresége a szilicei fennsíkon
Fehérváry István: Bolyongás a Sajó völgyében
Mohr Gedeon: Kecsei kultúreredő
Méry Ferenc: Nehéz elnöknek lenni
Malák Ladislav: Az első felszabadított
Dénes György: Kecsei kő
Mács József: Kecsőiek
Összefoglalás - Resume - Zusammenfassung

KECSŐ TÖRTÉNETÉNEK A KRONOLÓGIÁJA
FELHASZNÁLT IRODALOM

---

Előszó

Tisztelt Olvasó!

Egy rendhagyó című könyvet tart a kezében. Mert mi az, hogy: "Énekgyár a karszton"? A karszt, az még hagyján, de hogy énekgyár? Milyen értelmetlen dolog lehet az? Tudjuk, hogy nagyon sokféle gyár létezik. Vannak autógyárak, bútorgyárak, gépgyárak és még rengeteg sokféle gyártípus, de hogy énekgyár létezne? Pedig igen is létezik egy énekgyár, és pontosan a karszton, úgy, ahogy ennek a könyvnek a címében olvashatjuk.

Egy kis településről van szó egy völgykatlanban, körülvéve dombokkal és hegyekkel. A települést úgy hívják, hogy Kecső, de a környező falvakban mindenki csak úgy emlegeti, hogy Énekgyár. Hogy miért, azt egyelőre nem sikerült megállapítanom. Sokféle magyarázata van, hogy miért éppen ilyen módon illetik a környékbeliek ezt a kis községet. Állítólag a kecsőiek mindig újabb és újabb énekekkel rukkoltak elő a különböző egyházi és kulturális eseményeken. Soha nem fogytak ki az új énekekből és nótákból a kecsőiek. És szerettek is nagyon énekelni és nótázni. Minden társadalmi eseménynek nagyon fontos részét képezte ez a szórakozási forma. Van azonban egy ettől sokkal érdekesebb magyarázata is annak, hogy miért vagyunk mi kecsőiek (vagyis hát kecseiek) egyszerűen csak énekgyáriak. A néhai A. Lőrincz János bácsitól hallottam ezt az elméletet néhány évtizeddel ezelőtt. Azt mesélte, hogy az 1848-49-es szabadságharc leverése után egy zenész vagy zeneszerző - a megtorlások elől talált menedéket a faluban, és amíg itt bujdosott, ellátta a helyieket újabb és újabb énekekkel. Ezt az információt egyelőre semmilyen más forrásból megerősíteni nem tudom, de természetesen nem is lehet kizárni ezt a lehetőséget. Mindenesetre ez a megnevezés fennmaradt évtizedeken keresztül, és él még ma is. Még ma is így emlegetnek minket a szomszéd településeken, hogy az "énekgyáriak".

Erről a Kecsőről és ezekről az énekgyáriakról szól a könyv. Ez azért is érdekes, mert kinek jutna eszébe könyvet írni Kecsőről? Egy kicsi, a hegyek között megbújt településről, ahol minden csupa kő és ahonnan még a vándor is visszafordul. Ahonnan még az út sem vezet tovább. Ahol az egyetlen bevezető út is csak néhány évtizeddel ezelőtt épült, addig szinte megközelíthetetlen volt. Mert hát könyvet nem az ilyen kis falucskákról szokták írni, hanem a nagy városokról, ahol a fontos politikai döntések születnek ahonnan a történelmet irányítják. Az biztos, hogy nem a kecsői emberek irányítják a történelmet, ők csak az áldozatai ezen politikai döntéseknek. Ez a falu csak a XX. század folyamán legalább öt államalakulat része volt, ahol egymást váltották az egyes politikai és gazdasági rendszerek. És mindez csak az utolsó száz év a község többszázados történelméből. Mert Kecső már legalább 800 éves. Mi mindent meg kellett érnie ezalatt a nyolc évszázad alatt. Volt itt tatárdúlás, török veszedelem, háborúk, járványok. A XVI. század folyamán meg is szűnt létezni, hogy aztán kétszáz év múlva újra megszülessen és újból életre keljen. A lakosságot betegségek, járványok, háborúk, kilakoltatások, kivándorlások tizedelték, de Kecső még ma, 2014-ben is él, létezik és fejlődik. Erről a településről, ezekről az itteni emberekről szól ez a könyv.

Ki is írhatna Kecsőről és a kecsőiekről a leghitelesebben? Természetesen egy született "énekgyári", egy "kecsei". Ezért is fogtam hozzá, hogy emléket állítsak szülőfalumnak, és megpróbáljam összegyűjteni azokat a létező információkat a településről, amelyek még fellelhetők. Nehéz munka volt, de megérte, és remélem, hogy remek olvasmányélményt és sok új információt szerzek vele azoknak, akiket érdekel ez a kis település, és lakói, az "énekgyáriak".

Ifj. Lőrincz Árpád

---