Kosztyó Gyula
Iskolán kívüli népművelés Kárpátalján 1940-1944 között
TARTALOM, ÖSSZEGZÉS
Tartalom
Az iskolán kívüli népművelés bevezetése, célja és működése Magyarországon (1920-1944)
Az iskolán kívüli népművelés Kárpátalján (1940-1944)
Szervezet, működés
A népművelési tevékenység pénzügyi keretei
A népművelők rekrutációja
Egyesületi élet, könyvtárak Ung vármegyében
Népművelési tanfolyamok
Népművelés Ung és Ugocsa vármegyékben
Összegzés
Források és irodalom
Összegzés
Az iskolán kívüli népművelést 1940-ben intézményes alapokra helyezte a magyar állam Kárpátalján. Ez pozitív hatást gyakorolt a népművelés hatékonyságára. Biztosabbá váltak a pénzügyi keretek, amelyek a háborús időszaknak ellentmondva enyhe mértékben ugyan, de még növekedtek is. Fontos vívmánynak tekinthető, hogy a különböző etnikumú lakosság békés egymás mellett élését értékként igyekeztek a népművelők feltüntetni.
A magyar kormányzat Kárpátalja elszegényedő lakosságának megélhetési esélyeit növelni kívánta szigorúan ellenőrzött gazdasági szakoktatással. Az ismeretterjesztő előadások által az általános műveltséget kívánták emelni, ezzel téve a lakosságot "ellenállóbbá" a különböző politikai izmusokkal szemben.
Érdekes tény, hogy azokban az Ung vármegyei községekben, ahol a tanárok adták a népművelői munka gerincét, ott számos egyesület is megszerveződött. Ilyen település volt Eszeny (7 tanár, 7 egyesület), Csap (9 tanár, 6 egyesület). Minden településen volt tűzoltó egyesület, és minden másodikban levente egyesület. Az egyházi szervezésű egyesületek is szép számban voltak jelen 1941-ben Ung vármegye falvaiban. Arányuk a többi egyesülethez viszonyítva összesen 34%-ot tett ki. Az egyesületi élet szervezésében a református egyház erős dominanciája volt tapasztalható. A református egyesületek többsége, érdekes módon, nem a református többségű községekben szerveződött meg.
Népművelés tekintetében, az 1941-es pillanatkép alapján, Csap és Eszeny követendő példát mutatott. Magas volt a lakosok között az értelmiség aránya, többségükben tanítók, akik aktívan bekapcsolódtak a közösségük művelődésébe. A lakosság e két községben maximálisan kihasználta a művelődésre mindazokat a lehetőségeket, amelyeket a korabeli körülmények között az egyesületek és a könyvtárak számukra nyújtottak.