---

Tartalom

1. Bevezetés

2. A korosztályi elszámolás módszere

3. Nettó adóprofilok és a kormányzat fogyasztása 1996-ban
3.1. Befizetések
3.1.1. A személyi jövedelemadó profil
3.1.2. A társadalombiztosítási járulék profilja
3.1.3. Munkaerőpiaci befizetések
3.1.4. A fogyasztáshoz kapcsolható adók (általános forgalmi adó és fogyasztási adó) profilja
3.1.5. A gépjárművek fenntartásához kapcsolódó egyéb adók profilja
3.1.6. A gazdálkodó szervek befizetései
3.2. Kiadások
3.3. Az összesített nettó adóprofil Magyarországon, 1996-ban
3.4. Állami fogyasztás
3.5. Állami vagyon

4. A korosztályi elszámolás eredményei Magyarországon nemzetközi összehasonlításban
4.1. Generációs számlák
4.2. A demográfiai átmenet és az explicit államadósság hatása a korosztályi számlákra

5. A korosztályi elszámolás módszerének korlátai

Bibliográfia

Abstract

---

Bevezetés

A korosztályi elszámolás (generational accounting) módszere Alan J. Auerbach, Jagadeesh Gokhale és Laurence J. Kotlikoff nevéhez fűződik. A módszer lényege, hogy a nettó adóterheket lebontja az egyes évfolyamokra (a továbbiakban az évfolyam szinonimájaként használjuk a generáció és korosztály kifejezéseket is). Ennek révén lehetővé válik az egyes újraelosztási sémák időbeli hatásainak vizsgálata, a generációk közötti újraelosztás újfajta elemzése, amelynek során teljes életpályákat hasonlítunk össze. A módszer elméleti hátterét a dinamikus makroökonómia mikroszintű megalapozását szolgáló munkák adják, azon belül is elsősorban Franco Modigliani életciklus-modellje.

A módszer kidolgozói azt javasolják, hogy a költségvetési hiány számítását váltsuk fel a korosztályi elszámolással. Érvelésük szerint a költségvetési hiány keveset mond a terhek korosztályok közötti megoszlásáról (lásd többek között Auerbach és Kotlikoff (1987), Kotlikoff (1988), Auerbach, Gokhale és Kotlikoff (1991). Megtehető ugyanis, hogy az intergenerációs újraelosztás egyes tételeit adóként és transzferként értelmezzük, és akkor figyelembe vesszük a költségvetési hiány számításánál, vagy kölcsönnek és törlesztésnek tekintjük, ami nem szerepel a költségvetési hiányban. Kotlikoff (1992) szerint a költségvetési hiány és a GDP hányadosa nem képes arra, hogy valós képet adjon a mindenkori költségvetési politika állásáról, szerinte ez egy teljesen esetleges mérőszám, és könnyen manipulálható. Véleménye szerint, amelyet számos közgazdász elemzése is alátámaszt, nincs kapcsolat a költségvetési hiány és több más, a gazdaság egyensúlyával kapcsolatos változó között, mint amilyenek a magánszféra megtakarításai, az infláció, a kamatlábak vagy az árfolyamok. Mások azonban ezt az állítást vitatják. A korosztályi elszámolás kritikájával részletesen az 5. fejezetben foglalkozunk.

Magát a modellt a 2. fejezetben mutatjuk be, az 1996-ra vonatkozó magyar korosztályi számlákat pedig - nemzetközi összehasonlításban - a 4. fejezetben. A 3. fejezetben részletesen leírjuk, miként állítottuk elő a modell nyersanyagául szolgáló úgynevezett nettó adóprofilokat, vagyis a befizetések és kiadások kohorszokra és nemekre lebontott egyenlegét.

Megjegyezzük, hogy bár a korosztályi elszámolást rendkívül ígéretesnek tartjuk a költségvetési politika generációk közötti újraelosztásának számszerűsítésében, a módszer sztenderdizálásának hiánya és a társadalomstatisztika relatív fejletlensége miatt a nemzetközi szakirodalomban fellelhető országtanulmányokat egyelőre kísérleti jellegűnek tartjuk. Ez alól nem kivétel a magyar korosztályi elszámolás sem.

---