Hermann Zoltán - Varga Júlia
A népesség iskolázottságának előrejelzése 2020-ig
Iskolázási mikroszimulációs modell (ISMIK)
TARTALOM, BEVEZETÉSTartalom
1. Bevezetés
2. A nemzetközi gyakorlatban használt oktatási mikroszimulációs modellek jellemzői
3. Az ISMIK modell jellemzői, feltételezései
3.1. Az ISMIK modell felépítése
3.2. Az ISMIK modell kiinduló népessége
3.3. Átmenet-valószínűségek az ISMIK modellben
3.4. Országos és regionális előrejelzés
4. A népesség iskolázottságának változása az előrejelzés alapverziójának eredményei szerint
4.1. Az alacsony, legfeljebb általános iskolai végzettségűek számának és arányának változása
4.2. A középfokú végzettségűek számának és arányának változása
4.3. A felsőfokú végzettségűek számának és arányának változása
4.4. Az alapverzió eredményei - összefoglalás
4.5. A szimuláció megbízhatósága - az eredmények összehasonlítása a tényadatokkal és az aggregált előrejelzések eredményeivel
5. A népesség iskolázottságának változása 2000 és 2020 között a roma diákok nem romákhoz hasonló iskolai pályafutása esetén
6. Oktatáspolitikai intézkedések várható hatása
6.1. A tankötelezettségi kor csökkentése és a szakiskolai továbbtanulás növelése
6.2. Az állami finanszírozású felsőoktatási férőhelyek korlátozásának hatása
Függelék
I. Kiinduló népesség
II. Kiválasztás az ISMIK modellben
III. Az átmenet-valószínűségek becslése
IV. A 25-64 éves népesség száma és megoszlása iskolai végzettség szerint a hét régióban
Bevezetés
E tanulmányban bemutatjuk azt az iskolázási mikroszimulációs modellt (ISMIK), melyet a TÁMOP-2.3.2-09/1-2009-0001 kiemelt projekt keretében a népesség iskolai végzettségének előrejelzésére dolgoztunk ki és ismertetjük a modell felhasználásával készített előrejelzés eredményeit. A projekt részeként előre jeleztük a népesség iskolázottsági szintjét nemek és korévek szerinti bontásban 2020-ig hat iskolázottsági kategóriában: általános iskolánál alacsonyabb végzettségű; általános iskolai végzettségű; szakmunkás/szakiskolai végzettségű; érettségizett; főiskolai/BA végzettségű; egyetemi végzettségű. Vizsgáltuk a regionális különbségek alakulását az iskolázottság szerinti összetételben és néhány oktatáspolitikai intézkedés várható hatását is.
A népesség iskolázottságának jövőbeli alakulása számos szempontból fontos lehet. Egyrészt az iskolázottság előrejelzése a munkakínálat előrejelzésének alapfeltétele, mivel a munkakínálatot meghatározza az iskolázottság szintje, annak változása, és az oktatási részvétel alakulása. A hatás egyrészt abból adódik, hogy a különböző iskolázottsági szintet elértek munkavállalási hajlandósága szisztematikusan különbözhet egymástól, másrészt abból, hogy az oktatásban, - elsősorban a nappali tagozatos képzésben - résztvevők munkavállalási hajlandósága rendszerint jóval kisebb, mint a képzésben részt nem vevőké. Az iskolázottság előrejelzése azonban nem csak a munkakínálati hatás miatt fontos, hanem egyéb társadalmi, demográfiai jelenségek elemzése, előrejelzése céljából is. A különböző iskolázottsági csoportok viselkedésében ugyanis jellegzetes eltérések figyelhetők meg például termékenységben, halandóságban, migrációs potenciálban stb. Ezért az iskolázottság alakulásának előrejelzése sokcélú elemzés kiinduló feltétele lehet.
A korábbi iskolázási előrejelzésekkel szemben, melyek aggregált adatok közti összefüggések modellezésén alapultak (Hablicsek, 2003., 2007a, 2007b, 2010) a projekcióhoz kidolgoztunk egy iskolázási mikroszimulációs modellt (ISMIK). Az ISMIK egyének viselkedését modellezi, és az egyéni adatok felhasználásával jut el az aggregált adatokhoz, előrejelzéshez. Az egyének iskolai pályafutása különbözik nemek, társadalmi, gazdasági háttér, régió, roma/nem roma hovatartozás és az egyének egyéb jellemzői szerint. A mikroszimulációs módszer alkalmas e különbségek figyelembe vételére. Ennek a módszernek az alkalmazásával ezért jobban előre jelezhetők azok a változások, amikor valamilyen korábban megfigyelt iskolázási trend megváltozik a népesség összetételének változása miatt.
A mikroszimulációs modell további előnye, hogy alkalmas különböző oktatáspolitikai változások hatásának elemzésére. Természetesen e hatások csak korlátozottan láthatók előre, hiszen a közpolitikai intézkedések bonyolult helyettesítési és alkalmazkodási folyamatokhoz vezethetnek, de - különösen az olyan intézkedések esetében, melyek egyszerű számszerű korlátként építhetők be a modellbe - a mikroszimulációs modell alkalmas a várható hatások hozzávetőlegesen pontos előrejelzésére.
Végül, a mikroszimulációs modell segítségével a régiók közti különbségek változását megbízhatóbban tudjuk előre jelezni, mint a korábbi előrejelzésekben használt, aggregált trendeken alapuló projekciók felhasználásával, mivel az aggregált adatokon alapuló előrejelzésekben a régiók közötti különbségek alakulását maguk az előrejelzés feltételezései alakítják, az előrejelzés készítője határozza meg önkényesen, hogy az egyes területek milyen elv alapján követik az országos változásokat.
A kidolgozott mikroszimulációs modell ugyanakkor egyelőre nem modellezi a magatartásváltozásokat. Az alapverzióban azt feltételezi, hogy az egyének viselkedése a teljes előrejelzési periódusban is ugyanúgy írható le a megfigyelt jellemzőik mentén, mint a kiindulópontban. Az előrejelzés alapverziója tehát nem számol azzal, hogy ezek az összefüggések is változhatnak. Ilyen változást jelentett például a kilencvenes években a középiskolai és a felsőoktatási továbbtanulás korábbi szigorú adminisztratív korlátozásának megszűnése és az ennek nyomán lezajlott expanzió. A korábbi korlátok megszűnése nyomán változtak a különböző családi hátterű tanulók továbbtanulási aspirációi, esélyei, vagyis magatartásuk. Úgy tűnik azonban, hogy ez a gyors átalakulás lezárult a kilencvenes évek végére. A kétezres évek elején egészen a legutóbbi évekig már nem történtek olyan változások, melyek jelentős hatással lehettek a különböző hátterű egyének tanulási pályáira, és a továbbtanulási döntéseket nem korlátozta számottevően a férőhelyek hiánya sem. Ezért az alapverzióban azt feltételezzük, hogy a kétezres évek kezdetét követően döntően a kereslet változása mozgatta az aggregált továbbtanulási trendeket, az iskolai kínálat mennyisége pedig legalább középtávon rugalmasan követte a kereslet változását. A további verziókban néhány egyszerű feltételezéssel éltünk a szabályozók változása nyomán kialakuló magatartásváltozásokról.
A tanulmány öt részből áll. Először röviden összefoglaljuk a nemzetközi gyakorlatban használt oktatási mikroszimulációs modellek fontosabb jellemzőit, majd bemutatjuk az ISMIK modellt, a szimuláció módszerét, a modell felépítését, összetevőit és működését. Ezután összefoglaljuk az alapváltozat előrejelzési eredményeit, és azt összevetjük az előrejelzési időszak elejére vonatkozó tényadatokkal, valamint az aggregált módszert használó előrejelzés eredményeivel. Az alapváltozatban azt feltételeztük, hogy a szabályozási környezet, valamint a megfigyelt átmenet-valószínűségek nem változnak az előrejelzési periódusban. Ez a változat tehát azt mutatja, hogy hogyan alakulna a népesség iskolázottsága akkor, ha "minden ugyanúgy menne tovább", mindenki ugyanúgy viselkedne (adott egyéni jellemzők mellett), mint ahogyan a 2000-es évek elején. A tanulmány következő részében azt vizsgáljuk, hogy hogyan alakulna a népesség iskolázottság szerinti összetétele, ha az oktatáspolitika képes volna sikeresen ellensúlyozni a roma diákok speciális iskolázási hátrányait. Más szóval, hogy milyen volna a népesség iskolázottsági összetétele abban az esetben, ha a környezet által romának tekintett népesség iskolai pályafutása nem különbözne a velük megegyező iskolázottságú családból származó, lakóhelyű, és más megfigyelt jellemzőiben hasonló, a környezet által nem romának tekintett népesség iskolai pályafutásától. Ha a romának, és nem romának tekintett egyének egyforma valószínűséggel kerülnének be az egyes iskolatípusokba, oktatási fokozatokba, ha ugyanolyan valószínűséggel tanulnának tovább, morzsolódnának le, és szereznék meg a végzettséget. Végül, a tanulmány utolsó részében három új oktatáspolitikai intézkedés hatását vizsgáljuk: a tankötelezettségi kor csökkentését 18-ról 16 évre, a szakiskolában továbbtanulók arányának növelését a középiskolai továbbtanulás korlátozása révén, és az államilag finanszírozott felsőoktatási férőhelyek korlátozását.