---

Tartalom

Bevezető
A kutatás helyszíne, módszerei és eszközei
A kutatás helyszíne és élővilága
Növényvilág
Állatvilág
A Pro Vértes Természetvédelmi Közalapítvány természetgazdálkodása
A kutatás módszerei
Fiatal madarak kirepülési idejének meghatározása megfigyelési, fogási adatok alapján
Kaszálás előtti felmérés
Kaszálás utáni felmérés
Meghagyott "búvósávok" vizsgálata
Rendsodrás előtti felmérés
Gépkezelők által szolgáltatott adatok
Kaszálás során alkalmazott gépek
Rotációs vágótechnológia
Vágókéses technológia
A kutatás eredményei, következtetések, javaslatok
Kaszálás optimális idejének meghatározása
Madarak
Késői kaszálás
Speciális igényű fajok
Kétéltűek
Védett rovarok
Emberi magatartás a munkavégzés során
Láncfüggönyös vadriasztó
Térbeli menet
Madárbarát, kiszorító kaszálási mód
Búvósávok
Munkafolyamatok szervezése
Sebesség, vágásszélesség
Vágásmagasság
A kaszatípusok összehasonlítása természetvédelmi, műszaki és gazdasági szempontok szerint
Összefoglalás
Felhasznált, illetve tanulmányozott források

---

Bevezetés

Magyarország területének 12,5 %-a (1,2 millió hektár) tartozik gyep művelési ágba. A gyepterületek kb. 70 % gyenge termőképességű, és a többi terület is döntően közepes minőségű, amelyeken általános az extenzív használat. A rendszerváltást követően a természetvédelmi oltalom alatt álló gyepterületek jelentős része nemzeti park igazgatóságok, ill. és más természetvédelmi szervezetek vagyonkezelésébe, tulajdonába került. Az országos jelentőségű védett természeti területek közül több, mint 300 000 hektár az extenzív gyep, melyből mintegy 180 000 hektár áll a nemzeti park igazgatóságok vagyonkezelésében. A természeti értékekben gazdag gyepek biodiverzitásának megőrzését több nemzetközi jelentőségű program is segíti.

Az Európai Unió területén megmaradt természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állat- és növényfajok védelme érdekében létrehozta az uniós jelentőségű védelemre érdemes területek rendszerét, ún. Natura 2000 hálózatot. Magyarországon számos olyan veszélyeztetett nyílt élőhelytípus, állat- és növényfaj fordul elő, amely az Unió jelenlegi földrajzi határain belül máshol nem található meg. Hazánk gazdag és egyedülálló természeti értékei egy új, önálló életföldrajzi régióval, (Pannon Ökorégió) gazdagították az Európai Uniót.

Mivel a nyílt térségeken található élőhelyek hosszú idő óta a legeltetéses állattartás színhelyei voltak, a természetes növény és állatvilág élettevékenysége is alkalmazkodott ezek ritmusához. E területek természetes szukcessziós változásai során kevés kivételtől eltekintve viszonylag gyors a szervesanyag felhalmozódás és az ebből adódó élőhelyátalakulás, így fenntartásukhoz az aktív természetvédelmi kezelés részeként végzett hagyományos gazdálkodás folytatására van szükség modern eszközökkel.

Korábban a képződött szervesanyagot évszázadokon keresztül a vadon élő, majd a háziasított nagytestű fűevő állatok hasznosították. E folyamat része az égetés is, mely során az elöregedett fű égetésével nyertek elődeink friss sarjadó zöldfelületeket, a tűzzel tartva távol a ragadozókat közben megszüntetve búvó és élőhelyüket is. A harmadik szerves anyagot csökkentő tevékenység, mely segített nyíltan tartani e füves élőhelyeket a gyűjtögetés volt mellyel csökkentették az itt képződő biomassza tömegét, gátolva beerdősödést, s lassítva a természetes szukcessziót. Korábban ez csak igen külterjes formában valósult meg, egy- egy magasabb, hátasabb helyen, a telelés helyszínének közelében összegyűjtötték a környékről könnyen betakarítható takarmányt. Később a mezőgazdasági tevékenység belterjesebbé válásával, az istállózó állattartással egyre energiaigényesebb módok kerültek előtérbe a gyűjtögető tevékenység továbbfejlesztése révén.

A régi paraszti gazdaságokban az egész kaszálási munkafolyamat az emberi és állati munkaerőre alapult, hiszen nagy részben ez biztosította a gazdaság energiaigényét is, ill. a lekaszált fű képezte a vonóerőt biztosító állatok takarmányát. Nagyobb területek kaszálása sokszor egy hónapig is eltartott. Ez a lassú, lépésről lépésre haladó betakarítás sokszor igen előnyösen hatott az élővilágra, ugyanis a kaszálókon mozaikosság alakult ki, és a különböző fűfajoknak maradt idejük a magérlelésre. Mivel lassan történt minden az állatoknak volt idejük a menekülésre s a "jut is, marad is" elv érvényesült. A mezőgazdaság gépesítése azonban teljesen átalakította ezt a hagyományos gyakorlatot. A kaszálás időpontját a mai mezőgazdasági gyakorlatban már az időjárás és a domináns fűfajok fejlettségi állapota mellett, az aktuális mezőgazdasági munkacsúcsok összehangolásának lehetőségei határozzák meg. Hazánkban általában évente egyszer, ritkábban kétszer (május végén június elején, valamint augusztus közepén) kaszálnak. A munkagépek erejük és gyorsaságuk révén a kaszálók struktúráját igen drasztikusan megváltoztatták. Az egyszerre, rövid idő alatt nagy területen eltávolított vegetáció a mozaikosság csökkenése mellett idővel megváltoztatta (beszűkítette) a kaszálók fajösszetételét is.

A rendszerváltást követő gazdasági és társadalmi átalakulás miatt lecsökkent a legelő állatállomány s a legeltetés, a kaszálás elmaradása miatt a gyepterületek természetes élővilága jelentősen átalakult, s ezen az elmúlt évek támogatási formái sem voltak képesek jelentősen változtatni. A lecsökkent állatlétszám mellett pillanatnyilag sokhelyütt az is eredmény, ha valamilyen kezelés történik egy-egy gyepterületen. Ennek ellenére hosszú távú célunk az, hogy a kaszálás ne cél (a támogatás eléréséhez), hanem eszköz legyen, legelőn tartott állataink kiegészítő téli takarmányozásához! Az állatoknak és gazdáik pénztárcájának valamint a terület élővilágának az a legjobb, ha megfelelő technológia alkalmazásával és a legkevesebb energiaráfordítással az állatok természetes körülmények között vehetik magukhoz táplálékukat, időben és térben, időjáráshoz, napszakhoz alkalmazkodva válogatva azt.

A Pro Vértes Természetvédelmi Közalapítvány természetgazdálkodási programjának keretében évek óta egy a napjainkban megszokott gyakorlattól eltérő kaszálási módot alkalmaz a Zámolyi-medencében a tulajdonában lévő mintegy 2000 ha természeti értékekben gazdag gyepterületen. Mivel én magam 25 éve végzek kutatásokat a Csíkvarsai- réten, melynek során a kaszálások hatásait is figyeltem és később az Alapítvány természetgazdálkodási munkálatainak elindítása, megszervezése és mind a mai napig irányítása is az én feladatom, fontosnak tartottam a tapasztalatok összegzését és annak továbbadását is.

A kaszálás élővilágra kifejtett hatásának felméréséről 1998-ban, Németországban, a NABU kiadásában készült egy kiadvány, amely különböző kaszatípusoknak az egyes területek kétéltű állományára gyakorolt hatását vizsgálta. A vizsgálat adatai magyar szemmel sokszor túlzónak, és esetenként pontatlannak bizonyultak, ezért szükségesnek láttam egy hasonló, de hazai viszonyok között történt kutatás-sorozat elindítását, és tapasztalatainak megosztását a hasonló körülmények között tevékenykedőkkel. Ehhez azonban nem állnak rendelkezésre korábbi kutatási eredmények, s az ezzel foglakozó szakirodalom is nagyon szegény.

A természetvédelmi munka nemcsak abból, áll, hogy észleljük egy ritka érdekes faj jelenlétét, lefényképezzük és sajnálkozunk, vagy másokat szidunk, esetleg megbüntetünk eltűnése miatt. Természetesen van ilyen is, de az igazi feladat ma az, hogy a természetvédelem tulajdonosi kezelői pozíciójából adódóan, kitalálói, irányítói és végrehajtói is legyünk egyre több területen, napi természetgazdálkodási feladatoknak. Meg kell tanulnunk, hogy hogyan lehet egy-egy fontos indikátor faj megjelenéséhez vagy állandósult jelenlétéhez napi gazdálkodási feladatokat igazítani. A tapasztalatokat technológiaszerűen le kell írni, hogy az utánunk jövőknek ne kelljen mindent újra kezdeni.

Ezek az alapgondolatai annak, amiért a Pro Vértes Természetvédelmi Közalapítvány keretei között szerzett több éves természetgazdálkodási tapasztalataimra alapozva 2004-ben útjára indítottam e szélesebb körű kutatás-sorozatot, melynek célja a gyepkezelési ismeretek további bővítése, pontosítása volt. Hangsúlyozni szeretném ugyanakkor, hogy a vizsgálat eddigi megállapításai elsősorban természetvédelmi célokat szolgáltak, nem általános érvényűek, azok tájegységenként és élőhelyi sajátosságok alapján jelentős eltérést mutathatnak. Az eddigi eredményeket, tapasztalatokat az alábbiakban összegzem.

Csákvár, 2007. június 29.

Viszló Levente

---