Tartalom

Előszó

Magyar hazánknak, a természet vadregényesség kincseivel gazdagon földiszített délkeleti határai felé, a havasok alján, terjed egy kies, de alig ismert kis lapály és nehány a hegyek közé nyuló völgyecske, melyek eddig sötét fenyvesei közé egy szorgalmatos és munkában kitartó, de szegény népet rejtettek el a haza és a nagy világ szemei elől.

E vidék Kalotaszeg, a nép munkája a ritka szép és diszes varrottas.

Élet kellett e vidéknek és nem a sötétség feledékenysége; és ime találkozott is a szegények jótékony védnője, a ki sem fáradtságot, sem áldozatot nem kímélve: megadta nekik az életet. Fölkarolta ügyességüket, szorgalmukat; munkára buzdítá és bemutatta műveiket széles körökben és így téve le azon alapkövet, melyen ott a jelen és a jövő nemzedékek boldogsága emelkedend. És már is kezd a nagy világ is tudomást venni Kalotaszegről és derék magyar népéről.

Mint a "Magyar országos iparegyesület" védnöke, szent kötelességem Kalotaszeg védnőjét nemes czélja elérésében csekély erőimmel támogatni és mint a "Magyar néprajzi társaság" védnöke, ezen általa irt munkát melegen ajánlani, annyival inkább, mivel ez az első, mely azon nép életét részletesen ismerteti, melynek virágzóbb jövőjére közös erővel törekedünk.

Fiuméban, 1891. január hava 30-án.

József Főherczeg.