---

Tartalom

Gondolatok Tárczy Andor ars poeticájáról

1. Sarolta
2. Öröm
3. Egy hét a nagy víznél
4. Vörös
5. Négy szerelmetes
6. Hangverseny
7. Nagyon vidám
8. Mert...
9. Méginkább
10. Hol a meleg?
11. Úgy szépen
12. Ha nem lennél
13. Légtornász
14. Huszonhét
15. Énkedvesem
16. Víziók
17. Semerre
18. Rovások
19. Lepegyhüdt
20. Fekszem
21. Ritmusoló
22. Pillanatkép
23. Ballada
24. Csendélet
25. Közeleg...
26. Július alkonya mulat
27. Vagyok
28. Küszöbön
29. Izzásban
30. Legyen jó
31. Szigorú
32. Pillét fogtam
33. Tavaszelő
34. A napban jártam
35. Jaj, kedvesem
36. Most és mindörökké
37. Már nem az a játék
38. Mindig vár még
39. És jött...
40. Kisböske
41. Virágfiú
42. Az utolsó utáni pillanatban
43. Nyárium
44. Mondóka
45. Nem érdekes
46. Kívánságoló
47. November végi tánc
48. Álom
49. Ágyamban reggel...
50. Fohász
51. Ha a tenger
52. Idők
53. Lebben a lány
54. Maradok
55. Maruszja

---

Előszó

Bandit, azaz Tárczy Andort még pályám kezdetén a híres nevezetes Kárpáti Igaz Szó szerkesztőségében ismertem meg, ahol akkoriban Balla László volt a főszerkesztő és a mi - ifjú titánok életének és halálának nagyhatalmú "fura ura". Lelkemben kisebb irigységgel figyeltem és állapítottam meg Bandiról: ez az alig húszéves fiatalember egy csoda, őstehetség. Úgy fordít (vajon hol tanulta?), mint egy profi tolmács. Gyorsan, precízen, és még az árnyalatokra is ügyel. Cikkeivel, amit ír, mindig fején találja a szöget, telibe talál. Úgy versel... Nos, akkor még nem tudtam, hogy versel (is).

De most itt van előttem a számítógép képernyőjén verseinek (új) kötete, az Úgy szépen című, és élvezettel olvasgatom. Vajon miről is ír bennük az egykori tehetséges újságíró-palánta, de aki sok más régi ismerősömmel együtt mára már szintén belépett "a hatvanasok klubjába"? Vagy egyszerűbben fogalmazva meg a kérdést: mint költő, vajon mivé nőtte ki magát?

Nem akarok jelzőket használni, mert azok aligha mondanak íróról, költőről, vagy akár csak egy emberről is sokat egy rövid ismertetőben. Mert mondhatnám például azt, hogy Tárczy Andor költészete első olvasásra könnyen érthető; éppen ezért könnyen félre is érthető. Ui. "a nyelvi extravaganciákat kerülő, grammatikai pontosságú mondatformálás és a hagyományos formálású versalakzat éppen az ellentmondásosság megjelenési formája". De ezt Szabó Lőrincről is elmondták tudós kritikusok, irodalmárok. Ámbár ezzel a gondolattal azt szeretném sugallni, hogy Tárczyban van egy kevés (vagy talán nem is olyan kevés) Szabó Lőrinc. És ha még tudálékosabb akarnék lenni, akkor azt is mondhatnám, hogy messiás-sorsnak érzi a költő életét Kárpátalján, mert ott duplán, sőt triplán kell szenvedni, mint máshol a világban, ha valamit el akar érni az ember. De ilyesmit, esetleg más szavakkal, már Ady Endréről is elmondtak kritikusai.

Mégis úgy érzem, hogy Tárczyt ars poeticája Adyval rokonítja a legjobban. Vagy mondjam azt, hogy az Ady-hatást érzem ki legjobban költészetéből? Mert akárcsak Ady, ő is felteszi a kérdést: "Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?" A válasz egyértelmű, ill. egy újabb kérdés: "Szabad, de minek?" Meg aztán Moszkva, most már Kijev úgysem hisz a könnyeknek. Ezért jobb, ha inkább örülünk annak, hogy vagyunk, hogy élünk, mert a május, azaz maga az élet, mégiscsak gyönyörű, ÚGY SZÉP, ahogy van...

...

---