---

Tartalom

Méráról csak álmodom
Köszönet

ELSŐ RÉSZ - A KALOTASZEGI TANÍTÓDINASZTIA
  Méra
    Mérai helységnevek
    Péterlaka
    Istenkertje
    Lóger
    Óráthalma Csúp
    Ördögárok
    Pad
  A nagyenyedi református Bethlen Kollégium
  Tamás Dániel (1806-1889)
    Szabó Géza: Tamás Dániel (1806-1889) emlékének
    Tamás Dániel kéziratos korálkönyve
    Almási István: Kéziratos korálkönyvek kutatása
    László Ferenc: A kalotadámosi korálkönyv (1838)
    Halotti Énekek
  Tamás Ferencz (1840-1933)
  Tamás Gyula (1876-1953)
  A Sztoyka család
  Nagymamám, Sztojka Irma (1877-1958)
  A Tamás gyermekek
  Tamás Emma (1902-1980)
    Szentpál, az első munkahely
    Családalapítás
    Emlékezés (Egy mérai ember tollából)
    Visszaemlékezés az iskola fennállásának 225. évfordulóján
    Rácz Gyuláné Kiss Viola: Emi néni
    Máthéné Tamás Emma levele idősebbik lányához
    Anekdoták keresztanyám és nagynéném, Emi néni életéből
    Babonaság?
    Szellemjárás
    Csókalátogatás
    Özvegy Máthé Sándorné Tamás Emma emlékezetére
  Máthé Sándor (1884-1943) és családja
  Szabó Géza református lelkész (1882-1960)
    Szabó Géza: Életem
    Szabó Géza: Tamás Gyula emlékezetének
    Tamás Gyula mérai kántortanító halotti búcsúztatója
  Szórakozás anno...
  Anekdoták a falu életéből
    Együttélés
    Népnevelés hajdanán

MÁSODIK RÉSZ - GYERMEKKOROM TÜNDÉRKERTJE
  Bevezető
  Nyugdíjazás utáni évek
  Háborús viszontagságok
  Gyermekkorom tündérkertje
  Nagyszüleim házának berendezése
  A padláson
  Háztartás, beszerzés
    Búza
    Szarvasmarha
    Takarmányról
    Lucerna
    Disznótartás
    A hagyma
    Földieper termesztése
    Cukorrépa feldolgozása
    Méhészet
  Csízió
    Részletek Tamás Gyula naplójából - Az időjárás
    Erdélyi gazda Naptár 1938
  Házimunkák
  Virágos kenderem
  Állatok a mérai ház körül

HARMADIK RÉSZ - MEGTERÍTVE ÁLL ELŐTTÜNK
  Megterítve áll előttünk...
  Mérai étkezések
  Komatálat hoztam...
  Bálmos, zsendice és más ínyencségek
  Juhmérés
  Ez az élet, nem a csíkszedés!

MELLÉKLET - MÉRAI ÉTELRECEPTEK
  Mércék
  Válogatott ételreceptek
  Befőzés
  Bor, gyümölcsszörpök
  Sütemények, desszertek
  Kenyérsütés

Az átültetett fa

---

Előszó

Kevés már az olyan család, melyben sok-sok generáción keresztül öröklődik egy foglalkozás. A Tamások génjeikben hordozzák a tanítás szeretetét; róluk, Kalotaszeg elhivatott nevelőiről sok könyvben, hírlapban, tanulmányban megemlékeztek, de csak egy-egy mondat erejéig. Magam vállaltam azt a feladatot, hogy részletesebben megírjam, kik is voltak ők, hol és hogyan éltek. Nem könnyű munka, mivel immár negyed százada távol élek hazámtól, családi krónikánk megírásakor jobbára csak a saját emlékezetemre hagyatkozhatom, melyben lehet, a valóságtól eltérő emlékképek is rögzültek.

Könyvem első részét Erdély színpompás magyar szigetének, Kalotaszegnek és tanítóinak, a Tamásoknak szentelem. Bár az időben kilenc generációnyit lépek vissza, egy-egy életút leírásához földrajzilag szűk térben, Kalotaszegen és a Mezőség peremén maradok. Elbeszélésem alapját és gerincét viszont a kalotaszegi Alszeg, a Nádas-mente szerintem legszebb faluja, Méra adja. Ott élt és tanított ükapám, dédapám, nagyapám, nagynéném, és kevés ideig anyám. És unokatestvéreimmel együtt ott voltunk a legboldogabbak gyermekkorunkban.

A második rész mi másról szólhatna, mint a magam és unokatestvéreim gyermekkorának legszebb élményeiről, a nagyszüleinknél töltött szünidőkről, nagyszüleink szorosan és tágabb értelemben vett környezetéről, melyre gyermekkorunk mindent regisztráló nyiladozó elméjének hála, ma is frissen emlékezem. Életem érzelmi "biztos pontját" remélem sikerült maradéktalanul felidéznem, körüljárnom.

A harmadik rész tulajdonképpen amolyan rendhagyó szakácskönyv, annak illusztrálására, hogyan étkeztünk Mérában, a lelkiek mellett milyen testi táplálékot kaptunk nagyszüleinktől.

Nagyszüleim háza, telke, idegen kézen ugyan, de még létezik. A kertből már nagyjából kipusztultak a gyümölcsfák, helyükre házakat építettek a felparcellázott telek új tulajdonosai. Megboldogult nagyszüleim háza bár lakott, nélkülünk, hajdani boldog lakói nélkül elhagyatottnak, üresnek tűnik. Azért titkon remélem, hogy ez az öreg ház emlékszik még az onnan szétrajzó, az onnan ma is emberi melegséggel táplálkozó egykor boldogan zsivajgó gyerekhadra, mely immár több mint fél százada álmodozik azokról a "régi szép időkről".

Méráról én is már csak álmodom.

Tóth Ildikó

---