Tartalom

Előszó

Nem minden remegés nélkül lépek e szerény Gyüjteménnyel a hazai közönség elé, meggondolva a feladat nehéz voltát, mit megoldásul magam elébe tüztem, s átérezve főleg a felelősség nagy terhét, mely gyönge vállaimra sulyosodott az által, hogy hazánk nagy férfia, ki minden oly ügyön, hol legközelebbi vére, a székely, érdeke van szóban, lelkének egész szerelmével csügg, értesülve e vállalat felől, azt magas figyelmére méltatni s megjelenhetését nemeslelkü áldozatával előre biztositni kegyes volt.

Azt éppen nem várhatom, hogy maga a Gyüjtemény megjelenése által meglepjem a tisztelt közönséget, jól tudva, hogy hosszutürő várakozását eléggé kifárasztám. Jó, ha szerencsés leszek bocsánatát megnyerhetni a késő megjelenésért azáltal, hogy a sok mindenfélében találhat mégis valami inye szeréntit, mi a hosszas várakoztatást némileg kártalanitsa. Emlékezhetik még egy-egy olvasóm: húsz éve maholnap - előbb még, mint a Kisfaludy Társaságnak népköltési nagy vállalata megindult volna - "Vadrózsa" czim alatt kiadandó népköltemények pártolására hivtam volt fel a nagy közönséget. A pártolás nem lőn, s az akkori idők más irányu törekvései miatt tán nem is lehetett oly hatós, hogy annak melegétől kinyilhatott volna a vad bimbócska, s miért tagadnám? ő maga is mind gyöngébbnek kezdette volt magát érezni, mint hogy az irodalom diszkertébe való átültetését méltán kivánhatta volna, midőn a Kisfaludy Társaság megbizásából egy Erdélyi által szerkesztett Gyüjtemény is csak egy buzgó hazafi áldozata mellett jelenhetett meg. S ekkor bekövetkeztek a nemzeti remények szintoly nagyszerü öröm-, mint bánatnapjai, egyiránt kedvezőtlen kor csendesebb kedélyállapotot igénylő munkák folytatására.

Idő multával, midőn az ujra föleszmélt nemzet lelke mélyebben szállott önmagába, hogy saját nemzeti lényét a romboló vészek ellenében minden gyökszálaiban erősitse és megszilárditsa, s e célból egyedül véréhez való, saját idomot és üde szint adó népi elemekkel táplálja: magam is ujult ügyekezettel fogtam hozzá a székely népelme virágainak, vagy ha ugy neveznem szabad lesz, vadrózsáinak gyüjtéséhez, kiterjesztve most figyelmemet mindenre, mi az ősi népvirányon sajátságosnak látszhatott, az egyszerü szótól, sőt ennek betühangjától a népbölcseletet vagy elmeélt tartalmazó közmondásig, egy vidor táncszótól vagy daltól a remek alkatu ó-székely balladáig, egy gyermeteg néptalánytól a nép fantáziáját erősebben foglalkodtató tündérmeséig, szóval: ami csak a székely nép észjárását s érzés- és kifejezésmódját a maga valóságában jellemezheti, s főleg költési erejét s annak egy költőibb multból fennmaradt ereklyéit ismertetheti. Minden fölfedezésre, mely egy-egy böcsösebb népi szellemvirágot, népdalt vagy balladát hozott napfényre, mintha az Énekek éneke koronás szerzőjének szava zendült volna meg lelkemben: Az én szerelmesemnek szavát hallom, imhol jön ő, sietvén im ez hegyeken, vigadozván im ez halmokon (Ének. II. 8.).

Ily népereklyék teszik hat szakaszra osztott Gyüjteményem egy részét, s köztük jórendin a Balladák s rokonnemüek fognak figyelmet ébreszteni, aminthogy máris irodalmi méltánylást nyertek. S e nyelvünk- s irodalmunkra nézve megbecsülhetlen kincsek, mondani termésaranyak, veszőfélben vannak. Egy-egy versszakot egyik-másik népdalból még hallani olykor, de az egészet a századik éneklő ha tudja, s nem kevés töredék van, hogy egészen már senki sem tudja. Nagy ideje hát, hogy minden nyelv- s irodalombarát ennek a nép szivén termett kincsnek fölkeresése s öntudatos megőrzésében annál inkább buzgólkodjék, minél ritkábbak lesznek a nép soraiban, akik azt ösztönszerüleg tovább őrizni s ápolni képesek, hogy igy a kevésből is, mi még menthető, gyarapodást nyerve nemzeti mivelődésünk, annál sajátabb, nemzetiebb erőben s szinben haladhasson előre. Áll ez az összes Népsajátságokra nézve, melyeknek csak egypár szorosabb értelemben vett osztályát adhatám a negyedik szakban, egy más kötetre maradván fenn e szakba illeszthető készletem többi rovata: a Mondák, Babonák, Álmok, Népszokások s Innepélyek stb. - A Népmesékből is csak egy maroknyit közölheték ezuttal, mutatványául népünk e nembeli képző-erejének, mely még mostan is elég gazdag forrásban buzog fel, gazdagabban a népdalnál, melynek forrását inkább elfojthatja az irodalomból naponként lerakodó daltömeg. A Tájszótár végül magában foglal több eddig sehol nem ismertetett szót is, kellő használatául az irodalomnak, melynek mint nagy gazdaságnak kamráiban nem árt, ha sok mindenféle zakota is van egybehalmozva, mit maga helyén az ügyes gazda mindig tud haszonra forditani. Mindenesetre nagy gonddal voltam arra, hogy "fül nem hallotta" szót ne közöljek, s amit közlök, lehetőleg szabatos értelmezéssel és saját vidéke hangejtése szerint adjam. Ez okból vevék föl több már ismertetett, de még eléggé nem ismert tájszót is. S legvégül jőnek tán igen is fölös Jegyzeteim, mikben alkalom szerint egy s más tudnivalót el kelle mondanom - s az egészet bezárja rövid értekezésem a Székely Nyelvjárásokról, a szerkesztés ezer aprólékos gondjai közt csak futtában vázolhatott nyelvjárási térképecske, vagy egy kis kezdetleges tanulmány-féle.

...

Kolozsvártt, dec. 27. 1862

Kriza János