---

Tartalom

1. Előszó

ELSŐ RÉSZ.

2. A montecarloi játékbank alapitása
3. A részvénytársaság ügyvezetése
4. A Casino és közönsége
5. A Cercle privé
6. A játékosok
7. Az öngyilkosságok
8. A játékra csábit-e, csal-e a bank?
9. A hazárdjátékok

MÁSODIK RÉSZ.

A MONTECARLOI JÁTÉKOK.

10. a) A rulett
11.    Az esélyek
12.    A zéro
13. b) A trente-et-quarante
14. c) A baccarat
15. A szerencsejátékok elmélete
16. A montecarloi játékok müszaki elemei
17. A valószinüségi számitás
18. A véletlen szerepe
19. A szisztémák
20. I. Az en plein játékok
21. II. A szomszédos számokra való játék
22. III. A douzaine-ek és colonne-okra való játék
23. IV. A transversale-okra való játék
24. V. Az egyszerű chance-okra való játék
25. Különféle szisztémák
26. Az egyetlen "biztos" szisztéma
27. Tanulságok
28. Függelék. Játéksorozatok. Eredménytáblázat

---

Előszó

Évről-évre számosabban látogatják az olasz Rivierát, a melynek törzsközönsége folyton szaporodik. Még a mult évtizedben bizonyos szégyenlősséggel emlegették azok, a kik Montecarloban kiszállottak, hogy ők is voltak ott. A legtöbben eltagadták és csak intim körben emlegették a Casino zöld asztalait. Ma már nyiltabban beszélünk róla, és az, a ki 14 napot Montecarloban akar tölteni, nem czimezteti hazulról a leveleit valamelyik nizzai hotelbe. Sőt mondhatnám, hogy kezd divattá válni, hogy Montecarloban megforduljon, a ki a telet, vagy annak egy részét a bájos, olasz riviera kék ege alatt tölti el. A zsurokon már nyiltan el is mondják. Mert meg van ugyan még a "Montecarlo" szónak az a mellék-zöngéje, a melyből a "játékosra" szoktunk következtetni, de ez a mellék-íz napról-napra csökkenőben van, mert ma már több a túrista, mint a játékos azok között, a kik Montecarloban megfordulnak.

De éppen azért, mert már nagyon sokan ismerik személyes tapasztalatokból Montecarlot, csodálkozni kell azon, hogy mily nagymérvű tájékozatlanságban él a tudását elszórt hirlapi közleményekből meritő nagyközönség Montecarlo igazi mivolta felől. Hogy magyar forrásokból nem alkothat magának képzetet valaki mindenről, a mit szórványosan hall vagy a hirlapokban olvas, annak nagyon egyszerű a magyarázata: komolyan és tárgyilagosan még nem irtak nálunk Montecarloról. Az a néhány tárcza, a mely koronként foglalkozik vele, mindig csak az egyéni hangulatok többé vagy kevésbbé szines vázlata szokott lenni. Az irók ezen vázlatainak megvilágitása persze egyéni, és ehhez képest vagy a túlzott fény kápráztatja, vagy a sötét árnyékolás hagyja homályban az olvasót, a ki a valót, az igazat szeretné megismerni. Nem tartanám különben nagy bajnak, hogyha valamely tárgyról valaki nem tud semmit. A kiváncsi, s a tudni vágyó ember végre is megszerzi magának a helyes ismeretet. Hanem azt tartom bajnak, hogyha valamit rosszul, tévesen tudnak. A rosszul, a tévesen tudás forrásait pedig - magyar hiányában - nálunk rendszerint a német, ritkább esetben a franczia piaczokon keresik föl. És a sok téves nézet ezeknek a - nagyon kevés kivétellel - megbizhatatlan, fölületes és egyoldalu tudósitóknak köszöni eredetét.

A német és franczia könyvpiaczokon évről-évre jelennek meg könyvek, a melyek Montecarloval foglalkoznak. De ezek egytől-egyig tendencziózusak. Vagy föltétlenül gyalázzák, vagy kritika nélkül dicsérik a rulett intézményét. Ezeknek a könyveknek a szerzőit három kategóriába kell sorolni: a zsarolók, a vesztők és nyerők kategóriájába. A két előbbi osztály képviselői (ezek közül különösen a francziák) támadják a "játékbarlangot", "a rablók, csalók és kokottok tanyáját", - mert hallgatási díjra pályáznak, vagy bosszut állanak pénzük elvesztése miatt; az utóbbiak biznak a "szisztémában", mely őket nyereséghez juttatta, és másokat is boldoggá akarván tenni, világgá adják tapasztalataikat. A valóságban Montecarlo sem olyan gonosz, mint amazok hirdetik, sem olyan dicséretes és ártatlan, mint aminőnek a nyerők mondják.

Az ottani játékoknak szakszerű ismertetése kapcsán a játékbank montecarloi intézményével akarom tárgyilagos világitásban megismertetni az olvasót.

Montecarloban és játéktermeiben a való, az igaz adatokat keresve, az érdekességeknek olyan tömegét találtam, hogy szánalommal tekintem azoknak fáradozásait, a kik fantáziájuk megerőltetésével cserkésznek a költött érdekességek berkeiben.

---