Katonák

A harcoló lét sohasem
lassuló vérárama
felindul kereng és elönt
felülkerekedik rajtam
lebeg édeni létben az isten
de szüntelen vérzik
földi harcterein katonák
gázolnak a véres iszonyatban
Jönnek seregük
rémisztő jelképeivel
bakancsos lábuk
létünket tapossa
asszonyokkal teljes
a győztes sereg öröme
s a szent tehenek
húsa is a katonáké
Ó elemésztő szél
pusztába vesző virágpor
magány fekete zúgása
tócsa-sivárság
a túlélők a kivégzettek
nevét elfelejtik
a megtizedeltek lenyúzott
bőrét szegre akasztják