|
Szebeni Sándor
- SORSHÁRMASSÁG
|
Föld alatti tűz
Soha el nem mondott
le nem írt futása
ádáz harcosoknak
vaspatkók csattogása
hegyed haragja elől
szörnyedve menekül minden
de te sziklás gerincén felhágsz
s lefekszel kőkatlanába
Dél van megrázkódik
a mesebeli vulkán
görget fejedhez
vaskő-sziklát delejező ércet
lábadhoz meg vasvirágot ültet
ami csillaganyagból sarjadt
táplálták idegen ércek
Vérrel keveredik a föld
a felállványozott varázshegyen
átgondolatlan megújítása
törpe önmagadnak
fejed félárnyékban
lábad a fény kapujában
fejednél sírnak
lábadnál ujjonganak
|