Mindent ő sem tehet meg

Seregének éjjel
kiborult a vére
a fagyott rögök között
ő az egyetlen aki él
ki tudja ügynökei
mire várnak
bár hazájukhoz hűek
fejükön nemzeti sörény
Kereszt a téren
íme az élő figyelem
füvek húrjain tücskök
alusznak rezzenéstelen
de ő pattogó ostorral
és maskarával rémiszt
pedig énekkel jöttünk
ünnephez illőn szelíden
Ő volt aki nappal
az égen táncolt
azúr ég harmatában
s éjjel országunk fölött
feszült az égre
mire a kitörő nap
pusztító tüze ideér
talál-e egyetlen
felövezettet is
szent csókra ölelésre