Szebeni Sándor - SORSHÁRMASSÁG


Az idő rózsát növesztett

Kertemben tüntet
sorsával üzen a rózsa
virágaim közül
kiválik s felemelkedik
ujjongjatok
beporzott virágok
mezőm virágai
csak az orgona virága
sápad édeseim
E rózsa-világ
színtelen visszája
békeidőben
az ideákhoz kötő magány
ám kiskakasom bánatára
kertem fácánok tanyája
sétálgat vagy menetel
akácaim közt kaparász
Hogyha kiveri a láz
indulat rázza
szemétdombján rikácsol
becsmérli a törekvőket
átkozza a szerelem édes
percein mélázó szeretőket
az álmatlan szemmel
bolyongó megcsalt szeretőket 


17. oldal