Itt ment ez a csoda végbe

Ó emlékező komolyság
a lét ostorosai némák
de cirkuszi cintányérral
madarainkat elriasztják
vezérük csizmás
lába a melleden
hátamon a párja
megnyílt szája ontja
ránk zúdítja haragját
Sebedre céloz
gúnyos szavakkal
sérteget
velem is leszámolna
erős mérget kever
lehasadt a körmöd
kés élén a torkod
de az atya kezében
ott a szabadító levél
Kútfőinknél fénykorunk
hősei s bölcsei gyülekeznek
hogy hozzáadják sorsunkhoz
az erőt a tudást
látja-e mindenki a csodát
varázsló táltos-atyánk
hogy felvillan a lélek
megérezve a szívdobbanást