Szebeni Sándor - SORSHÁRMASSÁG


Már az isten is belefáradt

Álom-bozótunk átkutatni
nekivágunk az éjszakának
világító vadmacska szemek
ha elbújunk is megtalálnak
Üres szavak érvek hiánya
s külsőre tetszetős létjogok
rád mereszti szemét a Sáska
egyszer tán ébren is láthatod
Keserves ahogy a szeretet
terel a mennyei akolba
már az isten is belefáradt
bújik égő csipkebokorba
Az ég kupolájából a hold
reflektoroz az éjszakába
útján visszafordul a lélek
nem költözik a túlvilágra     


32. oldal