---

Tartalom

Előszó
A szerző előszava

I. Bevezetés

II. Virágos növények és harasztok
1. Előfordulás
2. A gyüjtés ideje
3. A gyüjtés eszközei
4. A gyüjtés általában
5. A növények kikészítése a helyszínén
6. A pálmák gyüjtése
7. A fűzek gyüjtése
8. A növények szállítása
9. A konzerválás
  a) A szárítás eszközei
  b) A szárítás módja
  c) Különleges szárítókészülékek és módszerek
  d) Szabad szárítás
  e) A folyadékban való konzerválás
10. A megőrzés
  a) A herbárium berendezése
  b) A herbárium gondozása
  c) Az üveges gyüjtemény berendezése
  d) Az üveges gyüjtemény gondozása
11. A meghatározás
12. A mikroszkópos vizsgálat

III. Mohák
1. Előfordulás
2. A gyüjtés ideje
3. A gyüjtés eszközei
4. A gyüjtés
5. A konzerválás
  a) A szárítás
  b) Folyadékban való konzerválás
6. A megőrzés
7. A meghatározás

IV. Gombák és zuzmók
1. Zöld növényi részen élősködő gombák
2. Penészek és penészszerű gombák
3. Hernyókon, rovarokon élősködők
4. Állati ürülék gombái
5. Vízben élő gombák
6. Fák nedvfolyásában élők
7. Az állatok elhullott patáján élők
8. Földalatti gombák
9. Elhalt növényen élők
10. A húsos testű kalapos gombák
11. A gombagyüjtemény berendezése
12. A gombák határozása
13. Biológiai gombacsoportok felállítása
14. A zuzmók gyüjtése
15. A nyálkagombák

V. Moszatok
1. Előfordulás
2. A gyüjtés ideje
3. A gyüjtés eszközei
4. A gyüjtés
5. A konzerválás
  a) A szárító eljárás
  b) Folyadékban való konzerválás
  c) Mikroszkópos vizsgálatok részére való konzerválás
  d) A mikroszkópos állandó készítmények
6. A meghatározás
7. A megőrzés
8. Az algák tenyésztése

VI. Kovamoszatok (Diatomák, Bacillariales)
1. Előfordulás
2. A gyüjtés és eszközei
3. Állandósítás
4. A megőrzés
5. A meghatározás

VII. A Charafélék
1. Előfordulás
2. A gyüjtés ideje
3. A gyüjtés eszközei
4. A gyüjtés
5. A konzerválás
6. A megőrzés
7. A Charatenyésztés
8. Meghatározás

VIII. Különleges irányú gyüjtemények
1. A szemléltető rendszeres gyüjtemény
2. A növényföldrajzi szemléltető gyüjtemények
3. Az iskolai gyüjtemények
4. Alaktani gyüjtemény
5. Az élettani gyüjtemény
6. A növénykórtani gyüjtemény
7. A növényteratológiai gyüjtemény
8. A növényvilág és az ember

IX. A növények névjelzője
1. A névjelző szerkesztése
2. A gyüjtés (lelőhely) földrajzi helye
3. A lelőhely tengerfeletti magassága
4. A lelőhely milyensége és a növényformáczió

X. A növények fotográfozása és rajzolása
1. A növények fotográfozása
2. A növények lerajzolása

XI. Útmutatás élettani (ökológia-biológiai) megfigyelésekre

XII. Útmutatás növényföldrajzi kutatásokhoz

XIII. Gyakorlati útmutatások monográfia készítéséhez
1. A feldolgozás irányai
2. Az irodalom
3. Az anyag beszerzése
4. A feldolgozás
5. Helyi flóra
6. Irodalmi adatok

XIV. A növénycsere

Pótlások
Betűrendes név- és tárgymutató

---

Előszó

Mindenekelőtt hangoztatnunk kell, hogy a növénygyüjtés nem czél, hanem eszköz az ismeretek szerzésére, vagy a tudomány gazdagítására. Némely gyüjtő a növényeket kereskedés czéljából gyüjti, ezirányú gyüjtésre azonban a következőkben nem adunk útmutatást, hanem csak a hivatásos növénygyüjtés módjára és eszközeire leszünk tekintettel.

Amit a növénygyüjtésről általában mondanunk kell, az főképpen a kezdőknek szól. Legalkalmasabb a növénygyüjtést a virágos növényeken kezdenünk és tovább haladnunk a virágtalanok sorában. E czélból a következő útmutatásokat is e szerint az elv szerint osztottuk be. A mint azonban a kezdő gyüjtő a gyüjtés és konzerválás módjával és fogásaival megbarátkozott, ne szorítkozzék többé kizárólag a virágos növények gyüjtésére. Mai nap is a legtöbb gyüjteményben csakis virágosakat találunk, miért is egyrészt hazánk virágtalan növényzetének ismerete igen kezdetleges fokon van, másrészt pedig botanikusaink, gyüjtőink nagy része egyoldalúan fejlődik. A ki botanikus akar lenni, vagy a növényekkel akár mint műkedvelő, meg akar ismerkedni, a növényországot a maga teljességében tanulmányoznia kell. Még annak is, a ki későbben tisztán a növényélettan művelésével óhajt foglalkozni, teljes tájékozottsággal kell bírnia a növényrendszertanban és ismeretekkel a florisztika terén.

A szükséges előismereteket a középiskolai tanuló a középiskolai tankönyvekből, a főiskolai hallgató a főiskolai tankönyvekből, majd a kézikönyvekből merítheti, a melyekhez, különösen a műkedvelő és nem akadémikus képzettségű botanikus részére a népszerű botanikai munkák csatlakoznak. A könyvekből merített ismeretek valódi tudássá csakis a természetben tett megfigyelések révén válnak, melyek főeszköze az okszerű gyüjtés és a czéltudatos foglalkozás az élő növényvilággal. A növénytannal való tüzetes foglalkozásnak feltétele a segédtudományok ismerete is, tehát a leíró és a fizikai földrajz, a geológia, kőzettan, talajtanban való jártasság, a rokon állattani és általános élettani, valamint a vele kapcsolatos fizikai és chémiai ismeretek. Minél több téren otthonos a megfigyelő, annál mélyebb és alaposabb megértéssel foglalkozhatik a botanika terén. A későbbi különleges irányú foglalkozás folyománya az a követelmény, hogy valamely segédtudománynyal részletesebben és alaposabban kell megismerkednie. Pl. a növényföldrajzi kutatásokkal főképpen a földrajzi, meteorológiai és geológiai ismeretek, a biológiai megfigyelésekkel ezenkívül kapcsolatos állattani, a fiziológiai kutatásokkal különösen chemiai ismeretek vannak szoros kapcsolatban.

A különleges irányú munkálkodáshoz, légyen az akár valamely terület flórájának tanulmányozása, vagy egy rendszertani csoport feldolgozása, élettani kérdések megoldása, mindenesetre csak az általános irányú ismeretszerzések befejezése után foghat kellő alapossággal a botanikus. Ezek nélkül munkálkodása soha sem lesz teljesen szakszerű, mert nem uralkodik tárgya felett és munkálkodása során egyoldalú és sokszor teljesen helytelen következtetésekhez jut éppen ismerethiánya és egyoldalúan fejlett nézőpontja miatt. Bármely részével is foglalkozunk a botanika tudományának, azt csak akkor tudjuk helyesen megérteni és magyarázni, ha botanikai ítélőképességünk a segédtudományok felhasználásával az egész botanika ismeretén alakult ki.

---