Tartalom

Előszó

Mikszáth Kálmán mondotta nekem egyszer:

- A kilenc éves fiu-gyerekben már készen van az iró. Ebben a korban már mindent megfigyeltünk, amit csak érdemes...

Nagyon sokat gondolkodtam e bölcs és érdekes mondáson, amely nekem különben is kapóra jön. Ime, a kiadóim most két elbeszélésemet nyomtatják le, amelyekhez igen-igen kis fiu koromban szereztem az impressziókat. Husz esztendő előtti tárgyak... milyen volt az ég, a lány, a kert, a fa husz esztendő előtt? Nem is tudtam, hogy tudom e meséket, nem is emlékeztem, hogy emlékezem. Kilenc éves se voltam, amikor elhangzott az utolsó akkordjuk, akik szerepeltek benne és életben maradtak, talán azok is elfeledték e mesék részleteit. A kis gyerek azonban jól megnézte és ugyancsak meghallgatta, amit belőlük láthatott és hallhatott. Kár, hogy nem volt irói készsége és nem jegyzett le legalább egy-két külsőséget. Lehet különben, hogy volt mindezekről jegyzet is valamely szépirás-irka hátán, de eltüzeltem sok más egyéb papirossal együtt, egyikén ama hosszu, hideg napoknak, amelyekkel tele van mindazoknak az élete, aki iró akar lenni.

Se jegyzetem, se dokumentumom, becsületszóra mondom el mindakét elbeszélést, amelyeknek a gyerekkor tündér-egében fogantak meg a gyökérszálai. És ezért nem haragszom, ha mesének olvassák mindakettőt, nekem azért örökké izgató, igaz történetek maradnak.

És ezért küldöm a szépen lenyomtatott novellákat Mikszáth Kálmánnak, nem az irónak, akit mindnyájan csudálunk és - nemes - irigységgel szeretünk, hanem az élőszó nagymesterének. A vacsorázó bölcsnek dedikálom e könyvecskét, annak, ki sok földi és földfeletti dologban kinyitja a szemünket, a magyar társadalom összekuszált szálait kibontogatja előttünk - privátórán - és a legnagyobb mélységekbe bevilágit - egy anekdotával. Tanitja a tanitókat és megvigasztal, ha ránk jön a kétség órája - egyike ama sok hideg óráknak, amelyekkel tele van az élete valamennyi kilenc éves fiunak, aki végre iró lett.

Csak bátran előre fázós, félő novellák, habtestü Tündér Ilona, tűzágyon vetett Nász... kilenc éves korban már megfigyelt és átérzett történetek. Keressétek föl a leányokat és a lányoslelkü asszonyokat, de kerüljétek a fiatal férfiakat, akik kezébe ez a könyvecske nem való, mivel hitetlenek és mindég csak goromba igazságokkal bajlódnának... Menjetek felnőtt hölgyeknek való szerelmes mesék és vigyétek meg Mikszáth Kálmánnak mély hálámat, tisztelettel vegyes, soha el nem muló szeretetem.

1897. októberében.

B. S.