---

Tartalom

ELSŐ KÖTET

Bevezetés
  I. A bölcsészet fogalma és viszonya a többi tudományokhoz
  II. A bölcsészet történetének fogalma
  III. A bölcsészet történetének kezdete
  IV. A görög bölcsészet jelleme összehasonlítva más népek bölcsészetével
  V. A philosophia korai

Ó-kor
  Első korszak
    Sokrates előtti bölcsészet jelleme
    I. Jóniai philosophia
    II. Pythagoras és iskolája. Philolaus
    III. Eleai philosophia
    IV. Heraklit
    V. Empedokles
    VI. Atomisták. Leucipp. Demokrit
    VII. Anaxagoras
    VIII. Sophisták
  Második korszak. A görög bölcsészet virágzási kora
    Általános átnézet
    I. Sokrates
    II. Sokrates egyoldalú követői
    III. Plato és az ó-academia
    IV. Aristoteles
    V. Peripateticai iskola. Theophrastus. Eudimus. Strato. Kritolaus
  Harmadik korszak. A görög philosophia története Aristoteles halála óta ezen philosophia elenyésztéig. A görög philosophia hanyatlása. Az Aristoteles utáni philosophia jelleme és kifejlésének formái
    I. Stoikusok. Zeno. Kleanthes. Chrysippus
    II. Az epicurei rendszer
    III. Scepsis
    IV. Eclecticismus
    V. Uj scepsis. Aeneazidemus. Sextus. Empiricus
    VI. Az uj-platonismus előfutói
    VII. Uj-platói iskola

HARMADIK KÖTET

Előszó

A scholastika kora
  Bevezetés
  Első korszak. A scholastica ifjúkora
    A) A Scholastika mint vallásbölcsészet
    B) Mysticismus a XII. században
    C) A tudományos mozgalmak eredményei ez időben
    D) Tulzó irányok
  Második korszak. A scholastika fénykora
    A) Arab bölcsészet
    B) Zsidó philosophia
    C) Keresztyén bölcsészet
  Harmadik korszak. A scholastika romlása

NEGYEDIK KÖTET

I. Visszapillantás a scholastikai bölcsészetre
II. Szüksegképpeni volt, hogy a scholastikára más bölcsészet következzék

A renaissance kora
  I. Állami és társadalmi állapotok a renaissance korában, különösen Itáliában
  II. Egyházi állapotok
  III. A régi klassikai irodalom feléledése. Petrarca. A humanisták

A renaissance korának bölcsészete
  Általában
  A) Az itáliai új-platonismus
  B) Aristoteles hívei
  C) A humanisták mint bölcsészek
  D) Itáliai természetphilosophia
  E) Politikai írók
  F) A franczia skeptikusok

---

Előszó

Reménylem, hogy e műből ki fog derülni a bölcsészet és a bölcsészet történetének fontossága. Itt az előszóban csak annyit legyen szabad megjegyeznem, hogy a bölcsészet tárgya: a legmagasabb igazságok. Ily tudománynak képzeli a bölcsészetet az elfogulatlan közvélemény is. A bölcsészet története pedig azt adja elő, mikép ismerte fel az emberi gondolkodás az idő folyamában lassankint és mindig tökéletesebben azon igazságokat. Szóval a bölcsészet története az emberi ismeret kifejlése az időnek rende szerint. Minden emberi műveltségünk az időhöz kötött fokonkinti kifejlés, tehát haladás. De mivel értelmi műveltségünknek legmagasabb foka és legszebb nyilatkozata a bölcsészeti ismeret - feltéve, hogy tárgya csakugyan a legfőbb igazságok - azért a bölcsészet története, mint azon változások rajza, melyeken az emberiség áthaladott, hogy ismerete mindig tökéletesebb, gondolkodása mindig érettebb legyen, a történetnek nem csak kiegészitő, de legtanulságosabb, tehát legfontosabb része. Ezen tudományt, melynek tanitása hivatásom körébe esik, jelen műben előadni, ez által hazánkban a bölcsészeti ismeretet terjeszteni s igy a hazai tudományosságot erőm mértéke szerint szolgálni, legszebb kötelességeim egyikének örömmel tekintem. Nem tértem ki a nehéz kérdések utjából, de mindemellett arra törekedtem, hogy e nehéz tárgyat is világosan, sőt a lehetőségig könnyü módon előadjam, ennek fel nem áldozván az igazságok alaposságát. Az ujkori bölcsészet történetét saját forrásainál kerestem ugyan fel s az ó- és középkorit is részben az eredeti művekből tanultam ismerni; mindemellett is e mű szerkesztésénél használtam Tenneman, Ritter, Brandis, Erdmann, Schwegler, Überweg, Scholten, de különösen Hegel, Zeller, és Fischer Kuno bölcsészettörténeti munkáit. Kivált e három irónál található fel azon igazságos felfogás, minden bölcsészt a maga korának lelke szerint méltányolni s nem vinni bele és nem kivánni tőle oly gondolatokat, melyek csak egy későbbi műveltség fokán lettek lehetségesek; mind a három, kivált pedig Zeller az egyes bölcsészek tanait a világállapotoktól nem elszigetelten, de ezekkel összefüggésben terjeszti elő; a két utolsó pedig igen ajánlja magát a bölcsészeti rendszerek tanainak világos és könnyen érthető előadása által.

Ezzel is eléggé indokoltam, mért voltam hajlandó különösen a három iró felfogása után indulni. A jelen munka czéljául ohajtanám tekintetni, hogy az - ha czélszerüsége kiviláglik - a felsőbb tanintézetekben kézikönyvül szolgáljon s kiadatására azon indok is birt, hogy hallgatóim kezébe a bölcsészetnek mostani fejlettsége szerint szerkesztett könyvet adjak. Ha az előadás terjedelmesebb, mint azt a kézikönyv fogalma kivánja, ennek oka abban rejlik, mivel elég erős hittel birok feltenni azt, hogy hazánkban a komoly tudományt kedvelőknek szép száma van s ezért a munkát ugy szerkesztettem, hogy az a magántanulmányozásra is alkalmatos legyen. Itt pedig az élőszóbeli előadás előnyeit a munkának nagyobb terjedelme kénytelen pótolni. Munkám czélja tehát egyszersmind a philosophiai önképzés elősegitése.

...

---