Tartalom

Bevezetés

Nincsen szebb, különösebb, szorongatóbb látomás Erdélyről, mint Kriza Jánosé. Mintha egész Erdély csupa bokor volna, s minden bokorban egy-egy madár szólna. Egyszerre énekel valamennyi. Zengő tündérkert.

De talán elég egy ügyetlen mozdulat, egy rossz lépés, - és a madarak mind elrepülnek. Magukkal viszik a füstként alakuló, soha végig nem mondott, csodálatos dalt. Szomjasan, mohón kell hallgatni, - beinni a muzsikát, szöveget, mozdulatot, szárnyrebbenést. Mindent, ami elporzik a levegőben.

Kriza egy balladáért, egy nyelvöltögető dalocskáért, egy különös háromszéki szóért "imádságos hevületű" leveleket tudott írni ismerősöknek, ismeretleneknek... Négy hivatal is kötötte, de ha csak tehette, "kifeslett" mind a négyből és Kolozsvárról elindult be a székelyföldre. Utánaeredt a Kádár Katát vagy a Bátori Boldizsárt megéneklő ballada egy-egy új változatának, olyan könnyen, földi gondoktól lekötetlenül, mintha nem méltóságos püspök lett volna, de maga is szelekkel iramodó dal vagy tavaszi füst a párás, friss földek felett...

Egész életének munkáját, hitét, értelmét egy nagy kötetben gyüjtötte össze, - ez a kötet a Vadrózsák. Mit takar a cím? Mindent, ami elporzó, veszendő "székelység"; "egy vidor tánc-szótól a remek alkatú ó-székely balladáig, egy gyermeteg néptalánytól a tündérmeséig": Erdély észjárását, érzéseit, kifejezésmódját, - erejét, költészetét, halhatatlanságát.

Kitartásával, hitével, a székelyföld iránt érzett szerelmével egyetlen tanulságot akart élővé, erőssé tenni: ezt - "a székelyföld az élő magyar nyelv classicus földrésze". Ezt így hitte. Azért élt, hogy életével ezt bizonyíthassa.

Balladákban, dalokban, népmesékben, szólásmondásokban a beszéd élő, meleg leheletét szerette volna elfogni, papírra bűvölni. Úgy jegyezte dalait, meséit, hogy utolsó hangig minden sajátságos székely legyen bennük. Aki olvassa majd, úgy érezze, mintha "éppen akkor a száján pökte volna ki egy székej embör vagy asszonyembörféle". Gyüjtőit is rávette, hogy a szavakat szinte kottákba foglalják, egyetlen vitás hang miatt hosszú levelezéseket folytatott.

A BALLADÁKHOZ és dalokhoz Kriza János kiegészítésképpen egy erdélyi tájszótárt is fűzött.

- Az Istenadtával - írja - annyit kínlódtam, hogy soha semmivel se annyit, most is e gyüjtés csinálja leginkább a bajokat, a lelkem se nyugodnék meg, ha ki nem adnám; nem is maradhat el, mert teméntelen sok az ismeretlen székely szó..."

Ez az "erdélyi szótár" nem kulcs, mely megnyitja a székely balladákat. A balladákat s az erdélyi szellem semilyen remekművét nem kell megnyitni, - szólnak és zengenek azok telt, forró hangon.

De éppen Kriza, ennek az erdélyi szellemnek rajongó szerelmese jött rá először arra az igazságra, hogy a különböző erdélyi tájak szavai éppen úgy kifejezői Erdélynek, mint a balladák, dalok, mondások, rigmusok. Gyüjtés közben ébredt rá, hogy nemcsak az elfoszló, halhatatlan dalt kell megfognia, de a nyersanyagot is, amelyből ennek a dalnak illékony teste felpárázik.

A MAI ERDÉLYI ÍRÓK olvasóinak szeretettel ajánljuk fel Kriza János tökéletes és művészi teljességű tájszótárát, - azoknak az olvasóknak, akik a "lelket", Erdély művészetének lelkét már ismerik, de a "testet", a szavak testét itt kapják először a Kádár Kata és a többi remek székely ballada feljegyzőjének megkapó gyüjtésében.