---

Tartalom

Kriza János. Emlékbeszéd. Gyulai Páltól

KÖLTEMÉNYEK.

1835-1839.

A fiú
Kártérités
Ivásnál
A csillagokhoz
Vágy
Benkő sírjánál Közép-Ajtán
A magyar vitéz
Emma
Éji napok
Múzsa
Dél
Sok kincs
Szótalan
Csipkebokor, galagonya
Vaj ki büszke ez a legény
Álmos
Nemesülés
Lakat
Szerep
B. Jósika Miklóshoz
O
A villám
A kettő és harmadik. Rückert után
A rendőr. Rückert után
Éden ifja
Cserkesz dal. Németből
A számüzött
A pusztai virág
Két szélső
Tanitás
A kegyes
Erény
Szentesi
Egy philosoph
Kérés
A legszebb
Az ó és új hon
Visszalépés. Angolból
Az én sírom
Álmodás
Kazinczy sírjánál
Hazám
Zeus és Hercules. Schillerből
Iliász. Schillerből
Isten. Lamartine után
Sajó
Kora nyilás
Az evező
Zrinyi
Zsellér sírfáján
Álmok
A bokréta
A sóhaj
Egy rózsatőhöz
A könnyek
Poéta
Kikötés
Dentumoger
Lerontott várfal
Ifju Napoleon
Pórfiu
A mióta szeretek
Az árva
Kis leány
Édes anya
Ég az avar
Csillagim
A párta
Költői düh
Vas idő
Kicsi és sok
Ajtai torony
Benkő sírja Közép-Ajtán
A csonkult szobor
Kölcsey a népszónok
Ifju szakállasink
A mai hős nevek
Kakukdal
Beh vigan jár a kaszám
A rózsa és a sir. Hugó Viktor után
Illa berek
Erdővidék az én hazám
Erzsi hozzám begyes vagy
Nem hittem én
Panasz
Ész és kincs
A lepe. Francziából
A fiú. Hugó Viktor után
Bálványosvár
Székelynép
Széchenyi
Jobbágy
Napoleon
Egyesülés
Bánatpénz
Valld meg nekem
Árva vagyok
Az én székem
Ki jő amott
Bimbó
Igazság szobra
Anakreon
Költők
Madaraink
Szegény székely nótája
Juhászfi. Heine után
Aszály
Honfi sírjánál
Talleyrand
Krónika
Canning
Ajándék
Áldozat
Lendvaynéhoz
Egy lányhoz

1840-1849.

Főfő
Erdély
Kolozsvár
Amerika
Szép házasság
Székelykő alatt
Biztatás
Ébredés
Nömösdi
Nyugalmazott iró
Milton
Természet
Az én rózsám
Egység
Hálaérzelem
A honn kesergő lány
Cserhalom
Egy sírnál
Tanulás
Jó a rossz út
Tanács
A mély bú
A bűbáj
Az én vágyam
A két szerető. Németből
Kába és okos
X
Egyet szeress
Szívbeteghez
Hit, remény, szeretet
A hazatérő katona
Sibylla
Mauromichali sírja
Egybeillés
Pipa
Az epigramm
Szív- és fogfájás
Házas költő
Orosz dal. Németből
A vén körtefa
Csüggedt szerelem. Burns után
Berekhez
Rákóczy sírja
Szép könyek
Egy anya gyermekéhez
Kozák népdalok. Németből
Búcsú
Sírvers
Ohajtás
Az arató lány. Wordsworth után
Boldog
A tizenkét égi jegy mértékletességet prédikál
A távozóhoz
Leány és anyja. Németből
Állandó becs
Honi nagyság
Az árva lány. Burns után
Ha ez meg amaz volnék
Téli zöld és nyári hó
Vadaink
Országos megvetés
Segitség
Úrbér
Egy nőhöz. Hugo Viktor után
Lovát keresi, rajta ül
Ne menj fiam a méhesbe
Ének az elvetett magról
A nyughatatlan gyermek. Rückert után
Rege a kis fáról. Rückert után
Az elsétált fácska. Rückert után
Hajh te szép virágfüzér

1849-1874.

Emlékül
Hymnus
Töredékek Milton műveiből. I-VII.

---

Bevezetés

Ezelőtt mintegy negyven évvel irodalmunkban a fejlődés egy újabb stadiumának jelenségei mutatkoztak. Kisfaludy Károlynak és körének nemzeti iránya diadalt űlt; Vörösmarty a képzelem szabadságát hirdette, s lerázva a német költészet jármát, nem csak nemzetiebbé tette költészetünket, hanem egyszersmind megnyitotta azt az összes európai irodalmak behatásainak. Az európai és nemzeti irány egymásba olvadva fejlődtek összes nemzeti életünkben. Reform és nemzetiség volt a kor jelszava, s míg az ősi alkotmány sánczait a democratia eszméi és vágyai kezdették ostromolni, a költészet mindinkább hajolt a népköltészethez, hogy újabb erőt merítsen belőle, s a távol körrajzában feltűnt Petőfi alakja.

E mozgalom zajába Erdélyből két lyrai költő hangja vegyűlt: a Szentiváni Mihályé és Kriza Jánosé. Mindkettő székely, s egy az üldözések miatt számban megfogyatkozott, de buzgóságban annál erősebb felekezet, az unitáriusok hitfelekezetének híve. Mindketten ugyanegy főiskola, a kolozsvári unitarium collegium növendékei, s egyaránt szülöttei a kornak, a melynek irodalmi és politikai eszméin lelkesüléssel csüngenek. De születésök és sorsuk különböző. Kriza egy szegény székely pap fia, magába vonúlt, félénk, álmodozó természet, a ki inkább csak a természet ölén, könyvei között és a templomban találja magát otthon, s az egyházi pályára készül; Szentiváni egy régi nemesház gyermeke, erélyesebb szellem, a kit körülményei és szenvedélyei a politikai pályára ragadnak, jeles ellenzéki szónok és hírlapíró, s kétségbeesve a külön vált Erdély jövőjén, a két haza egyesülésének egyik legbuzgóbb bajnoka.

...

Kriza egyik előharczosa s hű fegyverhordozója volt költészetünk nép-nemzeti irányának, egész a diadalig. Nem vívott koszorúért, de engedjék önök, hogy épen azért letehessem sírjára a hű és buzgó harczos koszorúját. E koszorúnak nem az ád becset, hogy én fontam, de a hely, honnan nyújtom, és az, hogy önök nevében nyújtom, a kik a magyar költészet és műbirálat legkiválóbb képviselői.

---