---

Tartalom

I. fejezet. A börtönügy helyzete külföldön
1. Büntetés-végrehajtás a nemzetközi egyezményekben és szabályokban
2. Külföldi gyakorlat és megoldási kísérletek

II. fejezet. A magyar börtönügy történetéből
1. A kései kezdettől a XX. századig
2. A századfordulótól 1945-ig
3. 1945-től - napjainkig

III. fejezet. A börtönügy elméletének fejlődése 1945-től napjainkig
1. A börtönkutatások megindulása
2. A tudományos munka élénkülése

IV. fejezet. A hatályos büntetőjogi szankciórendszer
1. A szankciórendszer jellemzői
2. A bíróság szankciókiszabási gyakorlata

V. fejezet. A szabadságvesztés-büntetés végrehajtásáról
1. Célja, feladata
2. Alapelvei
3. A fogvatartottak száma, megoszlása
4. A végrehajtás rendje
5. Nevelés, foglalkoztatás, gondozás
6. Ösztönzési rendszer

VI. fejezet. Szabadság-elvonó intézkedések
1. A kényszergyógykezelés
2. Az alkoholisták kényszergyógyítása

VII. fejezet. Szabadság-korlátozó intézkedések
1. Az előzetes letartóztatás
2. Az elzárás
3. Az idegenrendészeti őrizet

VIII. fejezet. A fogvatartottak jogvédelme
1. A törvényességi felügyelet
2. A büntetés-végrehajtási bíró
3. Az ombudsman
4. A társadalmi ellenőrzés

IX. fejezet. A börtön-rendszer működésének szervezeti és személyi feltételei
1. A bv. szervezet jogállása, irányítása és vezetése
2. A büntetés-végrehajtási szervek
3. A büntetés-végrehajtási szervezet személyi állománya

X. fejezet. A börtön-rendszer működésének tárgyi, gazdasági feltételei
1. Az intézeti infrastruktúra
2. A végrehajtás tárgyi környezete
3. A fogvatartottak ellátása
4. A börtönrendszer gazdálkodása

XI. fejezet. A büntetés-végrehajtási intézetek intézmények és gazdasági társaságok
1. Büntetés-végrehajtási intézetek
2. Büntetés-végrehajtási intézmények
3. Gazdasági társaságok

XII. fejezet. A magyar börtönügy kapcsolatai
1. Együttműködés más szervezetekkel és személyekkel
2. Nemzetközi kapcsolatok

Gyakrabban idézett jogszabályok és rövidítésük

---

Előszó

Munkánk azokhoz az olvasókhoz szólna legszívesebben, akik nemcsak Jean Valjean, Dreyfus kapitány, vagy Pillangó szívet szorongató és hátborzongató élményeit keresik a sorok között, hanem akik tárgyilagos kíváncsisággal igénylik a hazai börtönviszonyok hitelesnek szánt bemutatását.

Azokhoz az olvasókhoz is örömmel szólnánk, akiket munkájuk, hivatásuk, szolgálatuk, vagy éppen segítőszándékuk irányít arra, hogy a börtönügy dolgaiban tájékozódjanak, eligazodjanak. Munkánk társadalmi valóságunknak egy olyan szegletéről készült, amely ha alkalmanként címlapon kerül a közérdeklődés reflektorfényébe, az csaknem mindig megrázó eseményekkel kapcsolatos. A hazai börtönvilág bemutatásának az a tematikusságra és hitelességre törekvő feldolgozása, amit szándékunk szerint most az olvasó kezében tart, legfeljebb félévszázadonként bukkant fel szakirodalmunkban. Persze hálásak vagyunk azoknak, akik a közvélemény tájékoztatásának vagy szórakoztatásának szándékával tudományos, szépírói munkásságuk részeként, vagy személyes élményeikkel fordultak a nyilvánossághoz. Örvendetes lenne azonban, ha a börtönökben folyó munkáról mint szakmai tevékenységről is rendszeresebben szólhatnánk, ha segíthetnénk megtisztítani azoktól a zavaros, misztikus és előítéletes felhangoktól, amelyeket fordulatokban és ideológiákban oly gazdag történelmünk során kapott. Úgy véljük, hogy az a kép, amelyet a közvélemény a magyar börtönügyről kialakíthatott, még távolról sem felel meg a valóságnak. Nem is felelhet meg, hiszen a hiteles tájékoztatást politikai szándékok, eszmék és téveszmék szövevényei tették lehetetlenné, vagy torzították el. Az elmúlt években ugyan eltűnt a büntetés-végrehajtásnak a korábbi pártállami korszakban tapasztalt félelmetessége, de az utca embere még hajlik a szélsőséges megítélés felé. E munka célja - többek között - éppen az, hogy fellépjen az olyan téveszmék ellen, melyek a börtönt a bűnözőknek felkínált szanatóriumnak tekintik, vagy ellenkezőleg, a börtönbeli viszonyok uralkodó jellemzőjeként a kegyetlen brutalitásokról terjesztenek hamis feltételezéseket.

Munkánk a tájékoztatáson kívül fel kívánja venni a harcot a börtönügyet különösen veszélyeztető társadalmi közönnyel. A honi börtönügynek csaknem évszázada halmozódó problémáitól való prűd elfordulás még nem teszi magát az intézményt semmivé. Börtöneink mint az össztársadalmi lelkiismeret-furdalás e kényelmetlen rekvizítumai, jelzőtornyai a társadalmi ellentmondásoknak, végső gyűjtőhelyei a perifériára sodródott embereknek, tanúi megfeneklett, kisiklott, vagy ordassá vált sorsoknak. A társadalmi együttélés krízisjelenségeinek a börtönökben feltorlódott halmaza társadalmi valóságunk része, amelynek oldásában is széles társadalmi együttműködésre van szükség. A kérdés az, hogy mennyire sajátítottuk el a valósággal való szembenézés képességét.

A börtönügyi intézmények bemutatását társadalmi-történelmi fejlődésünk és a nemzetközi fejlődés koordinátái között kíséreljük meg szemléletesebbé tenni. A magyar börtönügy - mint az igazságszolgáltatás mostohagyermeke, sok más intézményhez hasonlóan - a szervetlen fejlődés terméke, amelyet a múlt századvég ígéretes virágkora után e század első felében nem karolt fel sem büntetőpolitika, sem büntetőtudomány. Mára már az is bizonyosság, hogy az '50-es évek első felében bekövetkezett tragikus politikai fordulat juttatta el a magyar börtönügyet mélypontjára, engedte rá a börtönökre is az osztályharc szellemeit. Az e szellemben nevelt börtönszemélyzet abban a hitben kovácsolódott össze feudális-militáris csapattá, hogy a végső csapást méri a halódó bűnözésre. Évtizedeket vett igénybe az ötvenes évek börtönvilágától való szakmai elszakadás. Ez az átalakulás különösen hosszadalmas és gyötrelmes a hazai társadalom gazdasági és szellemi horizontjának azon a peremén, ahol a börtönügy helyét kijelölték. A szakmai átalakulást jelentősen lassították és lassítják a szakmára telepedő előítéletek A '60-as évek szolid gazdasági fellendülése idején még csak szemléleti okok, a '70-80-as években viszont már a süllyedő gazdaság megmentésére fordított milliárdok tették kilátástalanabbá a börtönügy átfogó korszerűsítésének, a büntetés-végrehajtás gyökeres javításának esélyeit. A '80-as évek végén a rendszerváltozással járó reform-előkészületek még azt a reményt táplálták, hogy a börtönök működésének feltételei alapvetően megváltoznak. Azonban rövid idő alatt nyilvánvalóvá vált, hogy az ország gazdasági helyzete ezt nem teszi lehetővé.

Büntetés-végrehajtásunk szűk korlátok közötti működésének bemutatása mellett - nehezen titkolható elfogultsággal - arról is szólunk, hogy a kedvezőtlen hatások ellenére a magyar börtönügyet elkötelezett és lelkes szakemberek elszánt csoportja segítette az elmúlt évtizedekben. A szakmai színvonal növelésének sürgető igénye a börtönügynek új, képzettebb generációját küldte munkába, amely kipróbálhatta a permanens válság kezelésének már-már művészetté fejlesztett mesterségét. Ennek a szakembergárdának köszönhető, hogy az intézetekben kiegyensúlyozott légkör uralkodik, hogy a börtönök rendjét az elítéltek felé forduló higgadt, szakszerű figyelem tartja fenn, hogy elhárultak a világ más tájain - a miénknél fejlettebb országokban is - gyakran véres börtönlázadásokba torkolló események. Ez a szakembergárda közreműködött annak a humanizációs folyamatnak lépésről lépésre való kimunkálásához, amelynek eredményeként Európában elfogadhatónak, szűkebb régiónkban pedig elismertnek tekintik a magyar börtönügyet.

...

A börtönügyről írni nem könnyű és nem hálás feladat. Mégis elkerülhetetlennek tartjuk a folyamatos tájékoztatást, hogy megértessük a börtönökben folyó munka társadalmi hasznosságát. Meg kell kísérelnünk a börtönügyet szemérmes elszigeteltségéből a közérdeklődés és a köztámogatás látókörébe emelni. Az elmúlt évek biztató jelei arra ösztönöznek bennünket, hogy a nem is olyan távoli jövőben sikerül meglelni a társadalom segítőkész erői és a börtönügy kölcsönös és közös érdekeken nyugvó találkozását.

Jelentős segítséget nyújtottak munkánk információinak, tényeinek, adatainak összegyűjtésében, a büntetés-végrehajtási szervezet, a Legfőbb Ügyészség munkatársai. A mű elkészültéhez különösen fontos feldolgozásokat kaptunk az egyes büntetés-végrehajtási intézetektől, intézményektől és gazdálkodó szervektől. Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak a szakértőknek, szerzőknek, akiknek műveiből, gondolataiból merítettünk, és mindazoknak, akik a mű végleges elkészültéhez támogatást, segítséget nyújtottak.

A szerzők

---