---

Tartalom

Bevezetés

Mesterségek leírása:
Kászukészítés Sükőben
Zsindelykészítés Varságon
A fenyédi szán és készítése
A favilla és gereblye készítése Telekfalván
A kéregvéka készítése Siklódon
Faedénykészítés (kádározás) Varságon
Szuszékkészítés Siklódon és Varságon
Kapufaragás Fenyéden

Mesterségek és a mester:
Székely famesterségek keletkezése
A mesterember és a mestersége

Mesterségek a multban:
Néhány adat az udvarhelyszéki famesterségek multjához

Holzarbeiten im Kom. Udvarhely (Auszug)

---

Bevezetés

Erdély hegyvidékeinek legnagyobb részét lomb- és tűlevelű erdőségek fedik. A lakó és gazdasági települések felnyúlnak az erdők közé, sőt a gyephavasok területére is. Az itt élő lakosság életében az erdő és a fa lényeges szerepet játszik. Ebből következőleg nemcsak az anyagi műveltségére nyomja rá sajátos bélyegét, hanem nyomot hagy a szellemi világában is. Bizonyságai ennek azok a titokzatos lények, erdei alakok (törpék, tündérek, fanyűvők, stb.) amelyekkel minduntalan találkozunk az erdélyi folklórban. Ilyen a székelyeknél az erdei csoda, akit hosszú szőrrel fedett, zömök testű férfinak képzel a nép, s aki a havasokon barangolva az erdők és vadak felett őrködik. A favágók munkájuk végeztével egy fatönköt hagynak hátra az erdei csoda számára, hogy hazatértükben ne bántsa őket. Máshelyt pedig kis rongydarabot kötnek egy fára, hogy a balesettől megszabadítsa. Újév éjszakáján zsákba tett fekete kandurral kedveskednek neki, remélve, hogy viszonzásúl a csodálatos alak pénzzel tölti meg a zsákot. Kalotaszegen a vad öreg bolyong az erdőben, akinek a favágók hússal, borral áldoznak. Görgényben a szakállas zuzmót személyesítették meg, s Tápiónak nevezve, kenyérrel látják el. Az erdők folklórjához tartozik a gyermekcserélő, pásztorokat megrontó erdei leány, vagy vadleány (melyről magam is hallottam a homoródalmási barlangok környékén). A fák közül elsősorban a zádok- (hárs-), nyír-, dió-, bodza-, fenyő- és bükkfa szerepelnek leginkább a folklórban, mint különös jelentőségű fák.

Amennyire megragadta az erdő az erdélyi nép hiedelmét, annyira nyomot hagyott anyagi műveltségében is. A szántóföldek jórésze erdei írtványokon keletkezett. A fa az építkezés legfontosabb anyaga; fából faragják a háztartási eszközök és gazdasági szerszámok jórészét; az erdő a vadászatnak, a primitiv méhészkedésnek a területe. Az erdőlés (favágás) és a fa fűrészekben való feldolgozása a székelység legfontosabb foglalkozása. Gyűjtik az erdei gyümölcsöt, gombákat, olajat készítenek a bükkmakkból, tavasszal megcsapolják az édesnedvű fákat (viricselés), leszedik a taplót, szenet égetnek, hamuzsírt főznek, degettet készítenek, a fa héjából egyszerű edényeket formálnak, cserző- és festőanyagot kapnak, a gyökerekből hasznos gyógyszereket nyernek, stb. Az erdőnek és termékeinek kihasználásában a gyűjtögető gazdálkodás régi hagyományait őrzi a nép. Ezenkívül megőrizte a régi eszközöket, eljárásokat, mesterségeket, sőt a faragásban fenntartotta a díszítő-művészetnek sok ősi elemét és formáját.

Az erdő, a fa az embernek nemcsak házi szükségleteit fedezi, hanem a mesterségeken keresztül a népi gazdasági kapcsolatoknak, a népi kereskedelemnek számtalan változatos és fontos mozzanatát fejleszti ki. A Kárpátok és az erdélyi erdős vidékek faragó falvainak gazdasági szerszámai messzi földre kerülnek el. Így pl. a ruszinok, szlovákok, a bihari mócok hordták a különböző faárút az alföldi vásárokra. Az udvarhelyi székelység fakészítményeinek főbb eladási útvonala a Küküllő völgyén végig a szász vidékek felé, északi irányban a mezőségi falvak felé vezetett, s egyrészt vezet ma is. A népi kereskedelemnek ezzel a módjával különböző formák jutottak el egyik területről a másikra, egy-egy elzárt hegyi falu élettere tágult ki, amelynek végső oka, gyökere a fa, az erdő.

A fának és erdőnek ez a hatása - a népi életmódra és a tárgyi, valamint szellemi műveltségre - megtalálható más hasonló földrajzi körülmények közt élő népeknél is.

Azok közül a szakemberek közül, akik a fának az anyagi műveltségben való jelentőségével különösképen foglalkoztak (elsősorban a közelebbi nemzetek köréből), csak egy párat említek meg: Pietkiewitz, Zelenin a lengyel, Bobrinszki az orosz, Makovsky a ruszin, Tzigara-Samurcas, Comsa a román, Bielenstein a lett, Haberlandt a balkáni fakultúrával.

A magyar szakemberek figyelmét sem kerülte el a fának néprajzi jelentősége. Összefoglalólag Bátky Zsigmond foglalkozik vele a Magyarság Néprajzában, ugyancsak itt a fafaragás díszítőművészeti vonatkozásairól Viski Károly ír.

...

Itt közölt gyűjtéseim kizárólag Udvarhelymegye területén történtek a következő falukban: Sükő, Varság, Fenyéd, Telekfalva, Siklód és a következő famesterségekre vonatkoznak: kászú, zsindely, szán, villa-gereblye, kéregvéka, faedény, szuszék és kapu készítés. Kiterjedt továbbá gyűjtésem a mesterre és a mesterségek életére.

---