---

Tartalom

I. A magyar Alduna
II. Búcsú a hazai földtől
III. Turn-Szeyerin és Kladovo
IV. Török földön
V. Vidintől Adlieig és Veliki Izvorig
VI. A veliki izvori török tábor
VII. Vidin
VIII. Kalafat
IX. Cidintől a szerb Timok völgyén Knyazsevácig
X. A Trezibaba planina nagy török tábora
XI. A Trezibabától Derveutig és Alekszinácig
XII. Tábori élet
XIII. Alekszináctól Nisig és Nistől a Chodzsa Balkánon át Vidinig
XIV. Vidintől a Szveti Nikolán át Nisig
XV. Nis
XVI. A török fővezér, tábornokok és tisztek
XVII. A török katona; a basi bozuk; a cserkesz; a hadsereg
XVIII. A török tábor a Morava balpartján
XIX. Nistől Szófián és Drinápolyon át Konstantinápolyig
XX. Konstantinápoly

---

Előszó

A nyáron negyedfél hónapot töltöttem Törökországban. Kedv és hivatás egyforma erővel vittek oda és tartottak ott. Mint Toldy István barátom lapjának, a "Nemzeti Hírlap"-nak harcztéri tudósítója kezdtem utamat Vidinben, és mint látnivágyó turista fejeztem be Konstantinápolyban.

Utam érdekesebb tapasztalatait kívántam ez úti képek szerény, de elég tág keretében feldolgozni. Rövidebb ideig voltam Törökországban, mint a mennyi ez idegen világ kimerítő tanulmányozására szükséges; e rövid idő legnagyobb részét is a tábori élet fáradalmai és tán változatos, de igen egyoldalu élményei töltötték be; s ezért nem is vállalkozhatnám arra, hogy személyes tanulmányaim alapján a török viszonyokról egy nagyobb igényekkel fellépő munkát irjak.

De azt hittem, hogy Törökországra vonatkozó csekély számu irodalmi müveink mellett, kivált a jelen pillanatban, egy szerényebb mü sem lesz egészen felesleges és haszontalan.

Nemzetünket rokonszenvei és legnagyobb érdekei egyaránt vonják a kelet felé. Keleti tanulmányaink és ismereteink azonban nem állanak arányban sem rokonszenveinkkel, sem koczkán levő érdekeinkkel. A Rocky Mountainsról legalább is tudunk annyit, mint a Balkánról; és néha tán nagyobb alapossággal szólhatnánk egy amerikai alkotmány vitához, mint a "keleti kérdést" képező problémák valamelyikéhez.

Én sem fogom e problémák megoldását uti képeimben megkísérlem. Legfeljebb rámutatok itt ott alkotó tényezőikre, és a megoldás útjában álló nehézségekre, melyek nézetem szerint még sokáig állni és hatni fognak; mert sokkal mélyebben gyökereznek, hogysem akár a diplomatia, akár a kard őket egy csapással elmozdíthatná. Különben pedig megelégszem azzal, hogy mint elfogulatlan, objectiv szemlélő megismertessem azt, a mit s a mint magam láttam: városokat és vidéket, embereket és társadalmat, katonákat és hadviselést, politikusokat és politikát. Ha sikerül mind e dolgokról néhány helyes fogalmat adnom, vagy téves nézetet helyreigazitanom; s kivált ha sikerül másokban a kelet alaposabb tanulmányozására érdeket keltenem, nem hiába irtam.

Budapest, 1877. évi január elején.
M. J.

---