A RÉZMETSZÉS MÜVÉSZETE
A DEBRECENI REFORMÁTUS
KOLLÉGIUMBAN



A RÉZMETSZŐ DEÁKOK



IRTA:
DR. ECSEDI ISTVÁN



18 képpel.





DEBRECEN,
MAGYAR NEMZETI KÖNYV- ÉS LAPKIADÓVÁLLALAT R. T.
1931.



TARTALOM

Debrecen város a XVIII. században.
A rézmetszés első kezdetei a debreceni Kollégiumban.
Az első magyar iskolai atlaszok.
A deákok elkészitik az első magyar természetrajzi szemléltető képeket.
A deákok müvészi metszeteket készitenek a rajztanitáshoz.
A rézmetsző deákok nyomdászokká lesznek.
A müvészi pálya vége.
A rézmetsző deákok hatása.






Debrecen város a XVIII. században.

Debrecen város a XVIII. század folyamán hatalmas fejlődésen ment keresztül. 1693-ban felujitják, de csak 1715-iki országgyülésen iktatják törvénybe szabadkirályi városi jogait. S bár a század kétharmad részében nagy valláspolitikai küzdelem köti le erejét, a sulyos teher alatt naggyá nőtt gazdasági és kulturális jelentősége.

A hatalommal való hosszu tusakodás közben 1745-ben Domokos Márton főbiró lángeszü diplomatiája egyelőre zálogba veszi a város mai óriási határainak jórészét, mint magvaszakadt birtokot. Gazdasági alapja le volt rakva.

A földből, mint őserőből nőtt ki hatalmas iparos és kereskedő lakossága. Pedig e nagybirtoku, jótalaju, földü város lakossága nem földmüvelő. Igaz, hogy földet mindenki kap, aki kér és megtermelheti kenyerét, ha akarja, a főfoglalkozás azonban mégis az ipar és a kereskedelem.

Az egykoru Schwartner szerint Debrecenben 1792-ben 43 céh él 2364 iparossal, nem céhes ipar is van 42 fajta, 327 iparossal; vagyis Debrecenben ezidőben 2691 iparos, 682 segéddel és 953 inassal dolgozik a város javán.[1]

Az iparnak jó piacot nyujtott az évszázadok óta óriásivá fejlődött debreceni országos vásár. A vásárt felkeresték a hazai kereskedők ép ugy, mint a német-római birodalom minden tartományából. A debreceni vásár két részből állott. A kirakodó vásár valóságos bazár-várost képezett a város nyugati árkán kivül. Itt az 1793. évben megtartott nyári vásáron 1823 frt. helypénzt szedett be a város.

A nagy kirakodó vásárnak alapja az a hatalmas állatvásár, mely az egykoru szerint ugy nézett ki, mint egy "táborozó nomád horda."[2] Ezt a hatalmas állatállományt az a debreceni határ nevelte, mely ma buzát terem. A jószág kora tavasztól késő őszig a Hortobágy pusztán és a környező puszta-részeken legelt. Télen pedig eltartotta a várost északról, keletről és délkeletről körülvevő erdőség avarja és a már ekkor kialakulóban levő tanyai élet szálastakarmánya.

A jobb anyagi jólét a lakosság szaporulatára vezetett. A természetes szaporulat mellett a vidékiek is szivesen költöztek be a palánkkal és többféle hatalmas privilégiumokkal védett gazdag városba. Igy Debrecen már a század végén Magyarország legnépesebb városa lett. 1792-ben 29.153 főnyi lakosságával tulszárnyalja a nagy magyar kereskedő várost, Pestet (26.684 l.) és a hires koronázó várost, Pozsonyt. (27.871 l.)[3] Ez a nagyszámu lakosság szinmagyar, elsősorban iparos és kereskedő, a szántóvető népesség háttérben van és jórészt ama kettőnek fuvarosa és őrlőse.

A nagy anyagi jólét szilárd alapot ad a városnak a századon át tartó vallás-politikai harcokban ép ugy, mint József császár németesitő politikája ellen. A nemzeti öntudat erejét semmi sem mutatja jobban, mint az, hogy mikor a császár a közigazgatás nyelvévé a német nyelvet tette, a város tanácsa inkább századok multán visszatért a latin nyelv használatára, mintsem a németet fogadta volna el.[4]

Ámde a jólét, a nemzeti öntudat legnemesebb gyümölcse a kulturális haladás. A magyar református kultura legszebb fejlődését a XVIII. században Debrecenben mutatja fel. Ez a kultura magyar és népkultura. Már 1739-ben a városi tanács hat községi elemi iskolának, mint nevezték: "Nemzeti Oskolának" felállitását rendeli el. A következő 1740. évben az iskolák már meg is kezdik müködésüket és összeirják a tanköteleseket is. Ettől kezdve a népoktatás kiegészitésén a század folyamán folyton buzgólkodik a város.[5]

A tudományos oktatás kővára a református kollégium, melynek 1794-ben 2301 diákja volt s köztük 378 togátus deák. Schwartner a kollégiumi nevelést kolostorinak nevezi. "53 cella van, - ugymond - mindeniknél 3-7 diák lakik, melléjök 365 mendikáns van beosztva. Az iskola tőkéje 138,000 frt. Fentartása Debrecen városának gondja. Könyvtára 20,000 kötet, évi gyarapitásra 500 frt-ja van.[6]

A kollégium keretében a felsőoktatás felvirágoztatásán a város az egyházzal karöltve buzgólkodik. Mig a tanárok közül egyik-másik latin nyelven irt felfedezésével teszi az iskolát világhirüvé, addig az iskola szellemében már él a magyar nemzeti Géniusz s a tettek egész sora mutatja az élő magyar szellem tevékenységét.

Hatvani István professzor világhirü tudományos vizsgálatainak eredményei még latin nyelven jelennek meg, Sinay Miklós előadásait latinul tartja, de a fiatalabb tanárok szivvel-lélekkel a magyar nyelvü irodalom mellett vannak. E gondolatnak megnyerik az iskola vezetőségét és lassan az a gondolat érlelődik meg, hogy a kollégiumban a magassabb tudományokat is magyar nyelven kell tanitani.

Már 1790 óta a poéták és a stiliszták magyarul irnak. Magyar irányzatukért az irodalomtörténet "Debreceni Kör" néven ismeri e kis irodalmi kört. Ebből a körből emelkedik ki a nagy magyar lirikus Csokonai Vitéz Mihály. A debreceni körben születik meg az első magyar nyelvtan is 1795-ben.[7]

Korszakalkotó esemény volt, amikor a Tiszántuli Református Egyházkerület Domokos Lajos főgondnok hatalmas befolyására 1797. április 25-én kimondja, hogy a kollégiumban május 1-től minden tudományt magyarul kell tanitani, mert ezt kivánja a müvelődés érdeke, az ország törvénye és a tanitás sikere.[8] Sokan, - még Sinay Miklós is -, nem hittek abban, hogy a magyar nyelv alkalmas lenne a magasabb tudományok tanitására. A kollégium tanárai és diákjai fényes cáfolatot adtak a kétkedőknek az 1799 április 18-20-án megtartott magyar nyelvű vizsgálatokon, amikor a diákok a helyi és az ország minden részéből összesereglett férfiak előtt fényes sikerrel vizsgáztak magyarul.[9]

A siker forrása az volt, hogy a tanárok a magyar nyelvü oktatáshoz a jó magyar tankönyvek egész sorát irták, a diákok pedig a tanárok utmutatása szerint a tankönyvekhez jó szemléltető képeket készitettek. A kollégium apraja-nagyja vállvetett munkával dolgozott egy nagy és nemes célért: a magyar nemzeti kulturáért.

Végül nem lehet azt figyelmen kivül hagyni, hogy a debreceni kollégiumban fejlődött ki évszázadok alatt a legsajátságosabb diákélet. A diákok élete összeforrott a polgárság életével. A diákok résztvettek a polgárság örömében, bánatában. A polgár szent tisztelettel tekintett a kollégiumra, a mi iskolánknak nevezte s tehetsége szerint segitette a skólabeli diákokat.

*

A kollégiumi diákok a XVIII. században számos hasznos egyesületbe tömörültek. Mi ez alkalommal a képzőmüvészetben müködő deákokat, a rézmetsző deákokat szándékozunk ismertetni.



A rézmetszés első kezdetei a debreceni Kollégiumban.

Hogy ki vitte be a rézmetszés mesterségét a debreceni ref. kollégiumba és hogy ki volt az első rézmetsző deák, azt ma határozottan megállapitani nem lehet, de nem is szükséges. Annyi bizonyos, hogy az országban szerte müködő rézmetszők nem voltak hatás nélkül a legatiók és supplikaciók alkalmával a hazánk messze vidékein megfordult theológusainkra; másfelől az évről-évre külföldet, főleg Hollandiát látogató tudomány-kedvelő fiaink előtt sem maradhatott ismeretlen az ezidőtájt nagyon fellendült rézmetszés müvészete s nem egy közülök e hazában, vagy külföldön megismerkedvén e nemes mesterséggel, tovább ápolta azt házi tüzhelyénél és ha kész müvész nem lehetett is, de e mesterség faja iránt táplált rokonszenvét más, talán épen müvészi lelkekbe is átplántálhatta.

Minden valószinüség szerint az első deák, aki a debreceni ref. kollégiumban, mint rézmetsző müködött Kováts György volt, aki: "Énekes könyv Mellyben vagynak Hymnusok, Ditséretek Innepekre és egyéb alkalmatosságokra tartozó régi Istenes énekek. Dávid királynak CL Soltári egynéhány buzgó Imádságokkal. Debreczenben. 1749." c. mühöz a következő cimlapot metszette: A mennyben angyalok fuvoláznak, gitároznak. A földön pedig egy öreg férfi térdel, gitározik és énekel az előtte kinyitott zsoltárból. A metszet 12.4×6.6 cm. nagyságban; alján G. Kováts sc. olvasható.

Ugyancsak Kováts György, a későbbi városi hites mérnök volt az, aki "A keresztyén Ethika… rövid summája Debreczen. 1750. c. könyvben a következő symbolikus képet metszette: Krisztus, Mária és még néhányan egy társaságban ülnek két tanitvánnyal, amint ez Lukács evang. X. v. 42. v. irva vagyon; a képre van vésve még az ugyanonnan idézett textus: "Mária pedig a jobb részt választá." A lap alján "G. Kováts sc."[10]

Kováts György után azonnal Farkas István deák következik időrendben, aki a Sinai Miklóstól kiadott és általa előszóval ellátott "M. T. Ciceronis Espitolarum Selectarum Libri tres… Debrecini MDCCLXVII." c. könyv cimképét véste rézbe: Egy könyvtárt ábrázol e metszet, melyben az asztal mellett dolgozó tudósnak a szolga egy irattekercset nyujt át. Aláirva: "Steph. Farkas sculpsit Debrecini."[11]

Farkas István metszette a Debrecenben 1767-ben megjelent "Uj Testamentum"-hoz a cimlapot 12×6.3 cm. nagyságban.

Kabai Mihály 1788-ban a debreceni asztalos céh számára rézbemetszette a szabaduló levelet, mely azért is becses, mert ebben maradt ránk Debrecen város akkori látképe.[12]

Szintén az első rézmetsző deákok közé tartozik a püspökladányi születésü - később országoshirü müvész − Karacs Ferenc is, aki alsó és felső tanulmányait a debreceni ref. kollégiumban végezte és mint togátus deák[13] 1787-ben irta alá a főiskolai törvényeket − subscribált.[14] Karacs saját állitása szerint a térképrajzolást és az ércbevaló metszegetést az iskolában kezdte meg.[15] Azonban ilyen fajta munkája ez idődből nem maradt ránk.[16] Legalább nem tarthatjuk metszet utáni lenyomatnak sem a "Figurae geometricae, quae delineavit - és nem sculpsit - Franciscus Karats anno 1788" c. munkáját, mely tiz 4o lapon különféle geometriai és stereometriai figurákat tartalmaz, épugy, mint azt a 34 darab térképlapot sem, melyet "Descriptio Orbis Antiqui in XXXIV Tabulis delineata per Fr. Karats A. P. C. N. MDCCLXXXIX." gyüjtemény alatt őriz a debreceni kollegium nagy könyvtára. Egy 19 éves ifju theológusnak pompás tollrajza és ügyes szinezése ez atlasz s a német "Descriptio Orbis Antiqui in XLIV. Tabulis exhibita a I. D. Koelero Hist. et Polit. P. P. Aldorfino studio atque opera Chr. Weigeln Norinbergae." c. térképgyüjtemény hiányos másolata. Egy fejlődő tehetségnek munkái ezek s gyakorlatának hiányait nem egy elrontott térképlap bizonyitja.

Karaccsal együtt kell felemlitenünk kisszántói Pethe Ferencet is, aki szintén Karacsnak idősebb kortársa, debreceni diák (1872-86.) és 1786-ban ugyanott köztanitója volt. Igaz, hogy az ő debreceni tartózkodásához egyetlen egy munka sem füződik, de ő tervezte és rajzolta a távoli Hollandiában rövid öt évi tartózkodása (1788-93.) alatt azt a néhány magyar nyelvü térképet, amellyel pompásan diszitette az általa hibátlanul kiadott bibliát: "Hollandi magyar Biblia, Ultrajektom 1794.", hogy az akkori angol regens - a későbbi IV. György, értékes aranyéremmel jutalmazta meg érte.[17]

E derék munkát Pethe később, részletekben még hazánkban is kiadta, csakis igy kerülhetett Debrecenbe e táblák közül a mai napig meglevő két darab két-két térképpel u. m.: Szent vezér, Izrael országa; Római birodalom és Sidóország, melyet ma is bizonyos csodálattal szemlél a szakember. E szépen kidolgozott 36×44 cm. réztáblákon mindeniken be van vésve a szerző neve: Pethe composuit et delineavit. Sculp. van Baansel.", tovább a rendeltetési helyük: köttessék e tábla a Józsua könyve után. Pethe maga nagy jelentőséget tulajdonit e munkájának. "Vedd kedvesen - olvasható az egyik réztáblán -, szives fáradozásunknak e csekély gyümölcsét, annyival inkább, hogy ezt talán mint 'sengét ugy találod édes Magyar Hazánkban."

Tény az, hogy sem Karacs, sem Pethe nem metszettek maradandó alkotásokat debreceni tartózkodásuk alatt, később pedig mind a ketten távol estek az "alma mater"-től - Karacs 1795-től Pestre, Pethe a Dunántulra, majd Bécsbe tevén át lakhelyét. Pethe magyar nyelvü mappái megelőzték Karacs ilynemü alkotásait. De Karacs antik-térképeivel, Pethe a szent-könyvben alkalmazott szép mappáival irányt, buzditást adtak a debreceni deákoknak nagyarányu munkájuk megkezdéséhez.



Az első magyar iskolai atlaszok.

A szabadkézi rajz tanitására is adattak tankönyvek[18] a tanulni vágyó magyar ifjuságnak tiz évvel előbb, hogy sem a Kollégiumban az első rajztanári tanszék szerveztetett. Ámde mig a tanárok jó magyar tankönyveket irnak, deákjaik a tanitás segédeszközeinek előállitásán fáradoznak. Ezek sokszorositása pedig az akkor már divatját multa fametszet helyett rézmetszetek segélyével történt. Ezért a deákok közül sokan megtanulják a rézmetszést. E mesterségnek már szép multja volt körükben s az iskola meg folyton ébren tartá e müvészethez való készségeket azáltal, hogy már a tanitás kezdőfokától kiindulva nagy gondot forditott a szép betüvetésre, ugy annyira, hogy még a betümintákat is megszabja a tanulóknak. Ezt pedig nemcsak a tanterv bizonyitja, hanem az e korból nagy számmal fennmaradt, gyönyörü betükkel irott levelek az iskolából eltávozó akademikus rektoroktól, mely szép és gondos betüket a papirról a réztáblára átvinni véső segélyével egyáltalán nem lehetett nehéz.

Azonban e mesterség elsajátitása még sem ment egyszerre. Eleinte csak egyes vonalak, betük vagy szavak bevésését kisérlik meg, később egyes latin vagy magyar jelmondatot vagy épen egy-egy verset metszenek rézbe, ami ismét nagyobb kézügyességet követelt. E versek közül sok elveszhetett, de a ránk maradt pár darab klasszikus példáját adja a cétusi pezsgő diákélet egészséges, jóizü humorának.

Lássuk mindenekelőtt Kiss Sámuel komolyabb deák epigrammáját: "Cum brevi vitarum descriptione et notatione temporis quo quisque circiter vixerit adjectis passim Eruditorum indiciis." Metszette Kiss Sámuel.[19] Egy másik deák meg magyar versben igy kesereg az ifju kor mulandóságáról:

"Vig napok szárnyon jártok
Egy szempillantást sem vártok
   Még meg sem kóstolhattam
   Izetek, elhagyattam."

                       Metszette: Szalatsi Sándor.

Egy deák épen igy tréfálkozik a szigoru papi erkölcsökkel:

Természetes édes ösztön
Egy szeretőt tartani,
De a papok szent törvénye
Szokta azt eltiltani:
"Azért tehát vagy a törvényt,
Vagy a természetünket
Változtassátok meg papok;
Mit kinoztok bennünket:
Eszem a lelketeket."

                       Sculpsit Moses Dési.[20]

E kis táblák a betümetszés igen szép példányait őrzik. Azonban diákjaink nem sokáig metszegethettek saját szórakozásukra. A tanári kar már 1797-ben sürgette a térképek készitését, megparancsolván, hogy "minden deáknak mappája legyen."[21] Csakis e felszólitás után alakult meg az alma mater kebelében a rézmetszők társasága, melynek egytől-egyig ügybuzgó deáktagjai feladatukul tekinték, hogy alsóbb iskolák tanulóit megfelelő térképekkel ellássák. A vállalat lelke és vezetője Erős Gábor togátus deák volt, felügyelő, irányitó pedig Budai Ezsaiás 1794-től tanár, 1799-től pedig "classium inspector", vagyis a gimnáziumi osztályok felügyelője. Erősshöz eleintén többen csatlakoztak részint mint állandó munkatársak, részint mint segédek, mükedvelők s később pedig magába foglalta e társaság a kollégium egész józan ifjuságát. Erőss Gábor 1794-ben irta alá a főiskolai anyakönyvet, ugyanez évben subscribált Halász István és kél évvel később a harmadik állandó munkatárs, jóban és rosszban vele mindvégig hüségesen osztozó Pap József, ki Komáromban született és a kunszentmiklósi iskolából jött Debrecenbe. Az önként vállalkozó társaságot Budai Ezsaiás vezette, irányitotta és támogatta. Eleinte a kollégium épületében, a cétusban metszegettek és nyomtattak, később a városban kint béreltek lakást és oda tették át mühelyüket. A tanári kar jó szóval, ünnepi beneficiumokkal, dicsérettel, no, meg praemiummal is jutalmazta őket. Az 1801. január 1 − december 31-ig terjedő év tartamára − határozza a kar − adódjék mindeniknek külön-külön két alumnus portio "ex cassa alumnorum"; tehát az akkori pénzérték szerint csekély 36 rh. forint s igy hármójuknak 108 rh. frt. egy egész évre.[22]

A rézmetsző deák-társaság eddig megnevezett tagjai csaknem kizárólag metszettek, de rajtuk kivül voltak megbizott rajzolóik is, szintén a deákok közül, kik elkészitették kezük alá a bevésendő mappákat. Az 1801. december tanárkari jegyzőkönyv Erőss, Pap és Pethes rézmetszőket és a három rajzolót, u. m.: Kiss Sámuel, Mikolai József és Kármán József deákokat részelteti némi jutalomban az özv. Kovács Istvánné, Jenei Mária által küldött 177 frt-ból.[23] A metsző és rajzoló deákokon kivül voltak ismét olyanok, akik nyomtatták, mások ismét, akik szinezték a lapokat. Csakis ily nagyarányu munkamegosztás mellett volt lehetséges, hogy szerény eszközökkel, elég gyorsan olyan tiszteletreméltó munkát végeztek.

Első munkájuk az 1800-ban megjelent "Oskolai Uj Atlás Az alsó classisok számára. Metsződött és Nyomtatódott a' Ref. Collegiumbann Erőss Gábor, Halász István, Pap József és más Tógátus Deák ifjak által. T. T. Prof. Budai Esaiás class. Insp. vigyázása alatt Debreczenbenn MDCCC."[24] E tizenkét lapból álló mappagyüjteményt a I. D. Koeleri "Atlas manualis scholasticus et itinerarius complectens novae geographiae tabulas L excusas a Chr. Weigelio" c. vaskos atlasz nyomán készitették, mely az egykoru bejegyzés szerint 1786. óta megvan a debreceni könyvtárban. Az oskolai uj Átlás csaknem kizárólag az Erőss Gábor alkotása s kettőt kivéve, mindenik lap metszésében résztvett. A fent idézett cimlapot 18×23 cm. réztáblára Erőss Gábor metszette, mig a többi ugyanolyan nagyságu réztáblán igy osztoztak meg: 1. A föld golyóbisa, metszette: Erőss Gábor; 2. Európa, m.: Erőss; 3. Ásia, m.: Jos. Pap; 3. Áfrika, m.: Erőss, Halász, Papp; 4. Északi Amerika, m.: Erőss; 5. Déli Amerika, m.: Halász István: 6. Spanyolország, m.: Erőss, Halász és Pap; 7. Franciaország, m.: Erőss, Halász és Pap; 8. Oloszország, m.: Erőss, Halász és Pap; 9. Lengyelország, m.: Erőss, Halász és Pap; 10. Németország, m.: Erőss Gábor; 11. Magyarország, m.: Erőss Gábor. E réztáblákon − amelyeket a debreceni ref. kollégium nagykönyvtára őriz − nagyon meglátszanak a kezdet fogyatkozásai. A vörösrézlapok kevésbbé finom helybeli cikkek, a metszés hiányos és primitiv, a rézlapok kidolgozása durva. A geografiai objektumokat a régi divat szerint, hiányosan metszik. A fokhálózatot csak az egész földet ábrázoló lapon tüntetik fel, mig a részlettérképeken csak a mappa keretén jelzik. A hegy- és vizrajz is igen hiányos, sőt a mindenható politikai beosztás is csak ugy nagyjából történt s ami több, hazánk térképénél egészen elmaradt, holott a német mintánál ugyan megvan. Ifjaink tudták e fogyatkozást, de látták azt a hatást is, amelyet a magyar nemzeti kultura e zsengéje távolban és közelben előidézett. Budai és a többi professzorok ösztönzésére egy uj, egy szebb, jobb atlasz előállitására határozták el magukat.

Mig azonban ez ujabb atlasz elkészülnék, egy "Oskolai Ó Átlás" elkészitéséhez láttak. Szükséges volt egy ilyen atlasz a bibliai történethez, a klasszikus irók olvasásához és a tantervek is, midőn a térképek szükségét az iskolai oktatásnál sürgetik, első sorban ezek használatát követelik. Igy jött létre az Oskolai Ó Atlas, amelyet csak 1801-ben adhattak ki azért, mert a metszők közt már Halász István sem szerepel, hanem helyette Pethes Dávid lép a rézmetsző társaságba, aki 1799-ben subscribált. Rajtuk kivül Oláh István és Mikolai József két-két táblával, Vajai Imre pedig egy táblával járul a társaság szorgos munkájához. Az Oskolai Ó Atlasz 12 réztáblából áll. A táblák nagyságra megegyeznek az 1800. évi Oskolai Átlás tábláival. Térképei a Koeler-féle Atlas Antiquus lapjai után készültek, melyeket Karacs már 1789-ben lerajzolt. Az első táblán két planiglobusban Orbis veteribus Typus sculp. Gab. Erőss; 2. Europa, sculp. Dav. Petes; Asia, sc. Pap; 3. Asia minor sive Asia intra Taurum, sc. Erőss; 5. Aegyptus, sc. Mikolai J.; 6. Vindelicia, Raetia et Noricum, sc. Steph. Oláh; 7. Gallia, sc. Petes; 8. Pannonia, Moesia, Dacia cum Ilirico, Steph. Oláh; 9. Hispania, sc. Emeric Vajai; 10. Graecia, sc. Mikolai Jos.; 11. Germania, sc. Dav. Petes; 12. Italia, sc. Josephus Pap.

Az Ó Atlasznál sokkal jobban érdekel bennünket az az uj atlasz, amelyet szintén a Budai Ezsaiás tanitványai: Vajai Imre (subcr. 1797.), Erőss Gábor és Pethes Dávid metszettek szintén ezidőtájt. E 15 lapból álló kis térkép-gyüjtemény cimlap és fedél nélkül a Lugosy tanár gyüjteménye utján került a debreczeni nagykönyvtárba. Réztáblái ma nincsenek meg, de a réztáblák nagysága a puha papirba történt lenyomásból határozottan kivehető 12×14 cm. Igy a debreceni rézmetszetek közt a legkisebb alaku, de igen csinos kivitelben és legáttekinthetőbb formában. Tisztán részlet-térképeket tartalmaz s egyedül Európa országainak ábrázolására szoritkozik: Portugallia, metszette: Vajai Imre; Spanyolország, m.: Vajai Imre; Frantzia ország, m.: Vajai Imre; Helvetia, m.: Vajai I.; Olaszország, m.: Petes; Németország, m.: Petes D.; Hollándia, m: Petes D.; Nagybritannia, m.: Erőss Gábor; Dánia, m.: Pethes D.; Norvégia és Svéczia, m.: Erőss; Prunszia vagy Burgus Ország, m.: Erőss; Lengyelország, m.: Petes D.; Muszka ország, m.: Petes D.; Magyarország, m.: Petes D.; Török ország, m.: Petes D. térképeit tartalmazza a 15 mappa. E gyüjtemény Gatterer német geographus után készült iskolai használatra. A vonalak finomsága, a földképek szabályossága és arányossága messze fölébe helyezik a Vajai Imre Gatterer kis uj Átlászát az első magyar oskolai uj, de még az Ó Átlásznak is. Ez az atlasz lehet az első, melyet teljesen az iskola falain kivül a városban felállitott nyomdai mühelyben készitettek az ifju müvészek. Továbbá e térképeken ügyesitették kezeiket a legközelebbi nagyszabásu oskolai atlasz készitéséhez.

Még az 1801. évben történt, hogy az egyházkerület bizottságot küldött ki a célból, hogy készitsen tervet az alsó iskolákban tanitandó azon tudományokról, amelyek a közönséges életre megkivántatnak, egyszersmind arról is, hogy ezek közül melyiket, melyik iskolában kellene tanitani, továbbá, micsoda móddal, kikre lehetne bizni az ilyen könyveknek született nyelvünkön való elkészitését? A bizottságban világi részről Péchy Imre, Domokos Lajos, Bideskuti Imre, Gentsi Lajos, Bay István, dr. Szentgyörgyi József és Böszörményi Pál; egyházi részről: Benedek Mihály egyh. ker. főjegyző, Fazekas István esperes, Szilágyi G., Kocsi János, Sárvári Pál, Lengyel József és Budai Ezsaiás professzorok vettek részt.[25] E tizennégytagu egyházi és világi vegyes bizottság kezéből kikerült tanulmányi javaslat azt mutatja, miszerint a reális irány, melyet bizonyosan a világi tagok és az egyháziak közül Budai és Sárvári professzorok képviseltek, legalább egyidőre diadalmaskodott a humanismus felett.

A javaslat minden pontja azt követeli az iskolától, hogy a humanisztikai képzettségen felül neveljen a hazának és a gyakorlati életnek. Mellőzve a javaslat apró részleteit, e helyen csupán tanulmányunk keretébe eső pontjaival kivánunk foglalkozni. Igy mindjárt a földrajz tanitására igy intézkedik a 11. pont: Minthogy alkalmatos uj és ó Geographia magyar nyelven nincsen: készitését szükségesnek találják és azt Budai Ezsaiásra bizzák.

A geographia tudománynak ilyen szélesebb alapon való tanitására már rég levolt rakva az alap, ez alkalommal csak a továbbfejlesztésre kellett gondolni. Az ó és uj geografiát főleg a történelem keretébe beillesztve, kéziratból bár, azonban a deákok által készitett egészen ujfajta mappákról tanitotta a kiváló professzor, amelyet − mint láttuk - oskolai uj és ó átlás cimen már 1800-tól a tanulók használatára bocsátott a rézmetsző deákok társasága. Midőn pedig most Budai professzor még egy jobb és megfelelőbb elkészitésével bizatik meg, kettőzött figyelemmel egy ujabb, pompásabb, a kor igényeinek lehető legjobban megfelelő atlasz tervezéséhez, kidolgozásához fog, amig a munka technikai részét a három legügyesebb és leggyakorlottabb togátus deák: épen ezért az anyagi szükségleteik fedezésére Erőss Gábor, Pap József és Pethes Dávid vállalják magukra. Vállalkozásuknak derekasan meg is feleltek. Még mielőtt a munka érdemleges kiadásához láttak volna, a kiadással járó költségek előteremtésére kellett gondolniok: előfizetőket toboroztak. Felhivást tesznek közé a Magyar Kurir 1803. évfolyamának novemberi számában, anyagi pártolásra, megrendelésre szólitván fel a nemzet nagyjait. Márton József azt irja Sárváry Pálnak: "a debreceni jó igyekezetü mettsző Deák ifjak Atlaszára jelentették meg nálam négyen. Talán 10 exemplárt remélhettek, hogy eladhatom."[26] Levelet küldenek a törvényhatóságokhoz, a nemzet politikai és kulturális nagyjaihoz, a nemzeti ügy támogatására kérvén fel őket. Felszólitásukhoz Nagy Britannia térképét mellékelik s igérik, hogy Európát 12 hasonló abroszban kivánják kiadni s az egész csak 3 frt. 30 kr.-ba kerül.

Aranka György, Erdély kulturális életének akkori irányitója, magáévá teszi ügyüket, előfizetőket gyüjt a marosvásárhelyi királyi táblán és kollégiumban s előfizetői számára meg is rendel 50 példányt, melyet szerinte legcélszerübben a debreceni nagyvásár alkalmával lehetne elküldeni.[27]

Megrendelő azonban még sem akadt elég, amit eléggé bizonyit az a körülmény, hogy a vállalat anyagi oldalának fedezésére a kollégiumtól vesznek fel kölcsönt s biztositékul 800 példányt kötnek le.[28] Ilyen nagy előkészületek között lanyha érdeklődéstől kisérve, jelenik meg roppant fáradozásuk és vasszorgalmuk gyümölcse, mely "Oskolai magyar uj Átlás. Kidolgozta és amennyire lehetett, a Nemzet nyelvéhez alkalmazta Prof. T. T. Budai Ezsaiás Ur. Metszették és nyomtatták a Debreceni Ref. collegium Nagyérdemü Előljáróinak és T. T. Predikátorok Endrédi Jósef és Szoboszlai Sámuel Uraknak segitségével Debreceni Togátus Deákok: Erőss Gábor, Pap József és Pethes Dávid, Debreczenbenn 1804. cimen látott napvilágot.

Ez uj Atlas nagyobb folio alak, 35×45 cm. nagyságban; egy cimlapból és 12 mappából álló gyüjtemény, az 1800. évi első kiadásnak teljes átdolgozása s az uj viszonyoknak megfelelő kibővitése. Ez atlasz a "Johann Hübneri bequemer Schul Atlas" nyomán készült, melyet a Homann örökösök adtak ki a Hübner-féle "Kurze Fragen aus der neuen und alten Geographie. Regensburg u. Wien 1779." könyv használatára. Ez atlasz a térképek régibb és ujabb kiadását tartalmazza, melyet az illető országok khartografusai készitettek a fenti cégnek.

Az Oskolai magyar uj Átlás első mappája "A föld öt Részeinek Lerajzolása" Mercator vetületben, metszette: Erőss Gábor; 2. Európa, m.:. Pethes Dávid; 3. Ásia, m.: Pap József: 4. Afrika, m.: Pap József; 5. Amerika, m.: Pethes Dávid 6. Olasz Föld, m.: Pap József, 7. Frantzia Közönséges Társaság, m.: Pap József; 8. Spanyolország és Portugallia, m.: Erőss Gábor; 9. Nagy Britannia, m.: Erőss Gábor; 10. Magyarország, m.: Pethes Dávid; 11. Németország, m.: Erőss Gábor; 12. Lengyel Föld, m.: Pethes Dávid.

A gyüjtemény remeke s a rézmetsző deákok munkájának koronája Nagy Britannia térképe. Erőss kezemunkája e mappa s mutatvány-számul készült a megrendelési felhivásokhoz. Érdekes és már nem is egészen az uj viszonyokat jelenti a Frantzia Közönséges Társaság térképe, mely Franciaországot az 1791. dec. 14. törvény értelmében 83 department-re osztja a régi guvernementok helyett. E térkép az emlitett gyüjteményben foglalt helyett. E térkép az emlitett gyüjteményben foglalt "Tres nouvelle Carte de la France divisé en toutes ses Departements aux Depens des heritiers de Homann 1791." után készült.

Magyarország térképén is nagy változás vehető észre a régihez képest. Eltér a régi ábrázolástól, mely hazánk térképe mellett a mai Balkán államokat is ábrázolta − itt hazánk egyedül van egy lapon. 2-szor Hazánk hegy- és vizrajza, továbbá politikai beosztása aránytalanul teljesebb, mint akár az első kiadás rézmetszetén, akár a Vajai-féle gyüjteményben. E térképet a Homann-féle gyüjtemény tekintetbe vétele mellett a részletesebb és hazai viszonyainkkal jobban ismerős Wussin-Wenzelyi "General Karte von Ungarn Wien 1790." 8 lapja után készitették, mely, mint az egykori bejegyzés bizonyitja, 1790. óta megvolt a kollégium könyvtárában.

Az Oskolai magyar uj Átlás 1804. év elején jelent meg, messze kiterjedő nagy hatást tett, nemzeti és kulturális vivmányként üdvözölték. Maga, Debrecen város 300 frtot adományozott Erőss, Halász és Pap ref. collegiumi deákoknak a polgáraitól begyült pénzből.[29] A megrendelőkön kivül hazánk vezérférfiait is megajándékozták egy-egy példánnyal. Igy küldenek egy szépen nyomtatott, ügyesen festett példányt gr. Széchenyi Ferencnek, aki "különös örömmel és köszönettel" vette a tiszteletpéldányt és azt, mint a rézmetszésben eddig tett előmenetelnek jelét, "illendőnek tartja ezen uj magyar gyüjteményt a Nemzeti Könyvtárnak által adni és örökös emlékezetekre annak lajstromába beiktatni."[30] Küldenek egy példányt gr. Bánffynak Kolozsvárra, aki szép buzditó szavak kiséretében még 50 frtot is mellékelt leveléhez[31], Kazinczy Ferenc pedig kéri az ifjakat, hogy az ajándék-példányban tulajdon kezeikkel irják be neveiket, hogy a maradék ezen exemplarban lássa kezeiknek nyomát.[32] Egy szépen bekötött példányt küldtek Görög Demeternek az Oskolai Magyar Átlásból, ezért Görög a saját atlaszából, mely Sárvári Pálnak volt adva, a metsző ifjaknak ajándékoz egy régi Átlászt, mely eddig 35 mappából áll.[33] Sőt még az egyszerü Beretsenyi Nagy László aradmegyei esküdt is kitörő lelkesedésében latin distichonokban és magyar alkaiosi versekben igy zeng dicséretet a metsző ifjaknak:

"Metszéshez értő Mentori fajzatok
Munkátokat! - köz célra találtatott
    Szent müvetek' szivből köszönnyük,
    Denta magyar különös szülötti.

"Még Világos bérce is ingatá
Fákkal, kövekkel belepett mohos
    Vállát - örömmel tölt az ország
    Hogy veheté maga képe mását."

Endrédi éljen s vélle Szoboszlai!
Ti hárman edgyütt, ugy Budaink vezér
    Tsillagok Éljen! Műveteknek
    Zöld koszoru fedezése légyen"!!!
[34]

Ilyen általános lelkesedés és közöröm kisérte az első magyar iskolai atlaszt születésében s tisztelet környezte hosszu életén át az oktatásban, mely utóbbit különösen kulturális és didaktikai értékének tulajdonithatunk.

Kulturális tekintetben nagyfontosságuak a mappák. Midőn ugyanis a debreceni kollégiumban a földrajztudományt az őt megillető helyére emelték, a jó magyar tankönyvekhez a legjobb magyar térképeket is szolgáltatták. Jóllehet, a magyarositást minden téren igyekeztek keresztülvinni, nem estek szélsőségekbe. Már náluk meg van az a törekvés, hogy az idegen neveket lehetőleg ugy ejtsék ki, ahogy azokat az illető nép kimondja. Sok helyt magyarositanak vagy ha a szegény magyar nyelvben nem tudtak megfelelő szavakat találni, a régi latin neveiket hagyták meg, pl. Albis fl. = Elbe. Egy igy keletkezett sajátságos latin-magyar szókeveréket tartalmaz az Oskolai uj Átlás első kiadása.

A II. kiadásban már lényegesen javult a helyzet. Itt is néha-néha igen merész forditásokkal élnek, pl. Ladromes = Tolvajok Szigete; Azores = Ölyvök Szigete stb.; több helyt azonban egészen megfelelő szavakat alkottak, pl. Földközi tenger; Gibraltar szorossa; Loár; Cap Horn stb. De mindezek felett nekünk, magyaroknak sokkal becsesebb az a pár ezer magyar név, mely nem ismert Ofen, Debreczin, Hermannstadt és más hibás elnevezéseket, hanem Nagyvárad, Károlyvár, Poson, Sopron jó magyar városokat, noha ekorbeli, jobbára német lakosság, soha sem nevezte e néven e városokat.

Első magyar nyelvü kézi atlasz. Mint ilyen, először alkalmaztatik az iskolákban, a debreceniben épugy, mint partikuláiban, abban az értelemben, amelyben mai tantervünk nem győzi eléggé ajánlani a tanitóknak. Először jut a tanuló mappához, melyet kezébe vehet és segitheti magát vele a történelem és földrajz tanulásban. Nagyfontosságu lépés ez a neveléstörténetben, mert amit Comenius és követői széltében hangoztattak, hogy a tanitást minden téren lehetőleg szemléleti alapra kell helyezni, a XIX. sz. legelején teljes mértékben megvalósul a debr. ref. kollegiumban, noha Comeniusnak csak szelleme érintette ezt az iskolát.



A deákok elkészitik az első magyar természetrajzi szemléltető képeket.

A debreceni ref. kollegiumban a történelem és földrajz szemléltető tanitása után szemléltetést kivánnak már 1801-ben − a korunkban is annyira mellőzött természetrajzi tárgyak tanitásában is. Volt már addig is valamelyes természetrajzi kézi könyv az iskolákban t. i. Gáti István: "A természet Historiája Pozson 1793." és a II. kiadás "Pozson 1798." E munka felöleli mind a három országot és először tárgyalja azokat, bár minden rendszer nélkül − magyar nyelven. Az első sziszthematikus könyv Földi János: "Természet Historiája Poson 1801." I. Csomó. Az állatok országa. Azonban korai halála megakadályozta a derék tudóst abban, hogy a még hiányzó növény és ásvány országot is megirja. Ennek folytán az 1801-ben összeült tanterv-reformáló bizottság egy olyan természetrajzi kézi könyv megirását óhajtotta, amelyben egy bizonyos rendszer mellett lehetőleg szemléltető képeket is közöljön, a szerző aláirván minden ábrának a magyar, deák és német nevét. E könyv készitésével pedig Szentgyörgyi József orvos doktort, Debrecen város rendes fizikusát bizzák meg. (4 p.)

Szentgyörgyi dr. főorvosi és tanári elfoglaltsága miatt csak lassan haladt a mü megirásával, mialatt Erőss Gábor és rokona, Erőss János, mesteri kézzel 19 drb. 14×17 cm. nagyságu táblán 103 különféle állatot ábrázol hozzá mellékletül. Igy született meg − főleg Blumenbach után − "A legnevezetesebb természeti dolgok esméreti. Az apróbb oskolák számára készitette Szentgyörgyi József orvos doktor, nemes és szabad királyi Debreczen városának rendes physicusa. 1. darab XIX. réztáblákra metszett rajzolatokkal. Debczenbenn 1803." cimen az első rendszeres, a mai értelemben vett illusztrációkkal ellátott természetrajzi kézi könyv. A szövegben tárgyalt állatok páratlan hüséggel vannak visszaadva a függelékben összeállitott táblákon. Csak sajnálhatjuk, hogy e sikerült lenyomatok réztáblái ma nem találhatók.

A rajzokon kétségkivül látszik a kezdetlegesség. Hol a távlatok hibásak, hol az állatokat rajzolják el. Tanitó értékük nagy, mert a bő szöveghez jó szemléltető képeket kaptak a növendékek akkor, mikor legnagyobb szükség van rá. Az állati elnevezésekkel még erősen küzd a magyar nyelv. Igy az erszényes "iszákos állat" nevet visel, a szitakötő "lukrétzia", fiahordó "Surimámi Eneas". De nagyobbrészt jó magyar nevet viselnek: dallos szunyog, mossómedve, pápa keselyü (barát keselyü), füles bagoly stb.

Ámde lássuk az egyes táblákat:

I. Tábla. del(ineavit) et sc(ulpsit) Erőss. Stud(iosus) Debrecz(inensis) a táblán látható és olvashatók: 1. Elefánt; 2. Tapir; 3. Zebra; 4. Oroszlán; 5. Tigris; 6. Párdutz; 7. Hód. A tábla nagysága 15×8.5 cm.

II. Tábla, rajz és metsz. Erőss Debrecz. Deák. E táblán láthatók és olvashatók: 8. Tevepárdutz;[35] 9. Hiuz; 10. Hyéna; 11. Teve; 12. Medve; 13. Szarvas; 14. Iramszarvas; 15. Poabiruszsza;[36] 16. Pézsma.

III. Tábla. del(ineavit) Joh(annes). sc(ulpsit) Gabr(iel) Erőss. 17. Gibbon;[37] 18. Orángutáng; 19. Tengerimatska; 20. Pávián; 21. Ai;[38] 22. Mókus; 23. Jerboa;[39] 24. Hangyász; 25. Tátu.[40]

IV. Tábla. del. Joh. sc. Gabr. Erőss. 26. Borz; 27. Vidra; 28. Murmutir; 29. Tövises disznó; 30. Czoboly; 31. Süldisznó; 32. Iszákos állat;[41] 33. Surimanni Eneas; 34. Czibeth matska.[42]

V. Tábla. r. m. E. G. 35. Szarvasorru; 36. Viziló; 37. Krokodilus. (A tábla hosszában fektetve.)

VI. Tábla. rajz. és metsz. Erőss János. 38. Tzethal; 39. Nárvál; 40. Rozmár.

VII. Tábla. Erőss János rajzolta, Erőss Gábor metszette. 41. Jávor szarvas; 42. Teve Ketske; 43. Bizon; 44. Dámvad; 45. Tengeri borju; 46. Tengeri medve; 47. Mosó Medve; 48. Tobzocska.[43]

VIII. Tábla. Erőss Gábor rajz(olta) és metsz(ette). 49. Pápakeselyü;[44] 50. Lidértz;[45] 51. Arász; 52. Borsevő;[46] 53. Paraditsom madár; 54. Szarvasorru madár; 55. Kolibri; 56. Kakadu.

IX. Tábla, Erőss Gábor rajz. és metsz. 57. Khinai aranyos fátzán; 58. Strutz; 59. Kápi Koronás daru.

X. Tábla. Erőss Gábor rajz. és metsz. 60. Dudu;[47] 61. Karakatna;[48] 62. Gődény; 63. Kormorán;[49] 64. Pengvin; 65. Fülesbagoly.

XI. Tábla. Erőss Gábor rajz. és metsz. 66. Leguán;[50] 67. Khaméleon; 68. Repülő sárkány; 69. Pípa; 70. Salamándra.

XII. Tábla. Erőss Gábor rajz. és metsz. 71. Csörgő Kigyó; 72. Óriás kigyó.

XIII. Tábla. Erőss G. rajz. és metsz. 73. Kardorruhal; 74. Fürészes hal; 75. Fonás hal; 76. Gyik szirén;[51]

XIV. Tábla. E. G. m. r. 77. Töviseshal;. 78. Pápaszemes-kigyó; 79. Pettyegetett ángolna; 80. Tengerilant; 81. Mennyhal; 82. Pipaszárhal; 83. Tőke hal.

XV. Tábla. E. G. r. m. 84. Repülő hering;[52] 85. Ragadó gályagánts;[53] 86. Aranyos ponty; 87. Angyal hal; 88. Tengeri Teknős béka (aránytalan nagy); 89. Rántzos kigyó.[54]

XVI. Tábla. r. m. E. G. Lámpáshordó;[55] 91. Lukretzia;[56] 92. Taréjos Szütskő.[57]

XVII. Tábla. r. m. E. G. 93. Afrikai skorpió; 94. Kolibriölő pók; 95. Bolha; 96. Dallosszúnyog.

XVIII. Tábla. r. m. E. G. 97. Meduzafej; 98. Vénus tsiga; 99. Admiral kuptsiga; 100. Arabiai portzellan tsiga.

XIX. Tábla. r. m. E.G. 101. Lentseparány;[58] 102. Korallmoh; 103. Tsemetekorall.[59]

Az ábrák számát tovább nem szaporitotta, mert ez a könyvek árát igen emelné, igy is lehetett a könyveket rajzok nélkül is kapni.[60]

Erőss Gábor e rajzai oly szépen s a kor követelményeinek minden tekintetben annyira megfelelően sikerültek, hogy még a finom izlésü Kazinczy Ferenc szerint is, táblái "a külföldön készült afféle rajzolatokkal bátran öszve mérkőzhetnek" és az illuminálás is rajtok igen szerencsés kézzel van megoldva; noha "Erőss Gábor uram a medvének farkat adott, talán a polus medvéjére gondolt, és hogy a szarvas termetét egy kissé elhibázta."[61]

Szentgyörgyi József a szépen kiállitott könyvet megküldte Kazinczy Ferencnek is, hogy egy pár ajánló sort irjon róla az akkori hirlapba. Kazinczy irt is egy levelet a Magyar Kurir kiadójának, megemlékezvén benne Szentgyörgyi dr. munkájának érdemeiről.[62] Ugy látszik azonban, hogy a kiadó nem adott helyt tudósitásának, mert a Magyar Kurir 1804. évfolyamának első felében egy szó emlités sincs sem Szentgyörgyiről, sem munkájáról.

Mialatt azonban Erőss Gábor a Szentgyörgyi József természet históriájához szükséges 103 állatkép metszegetésén fáradozott, lankadatlan szorgalma kisebb munkák készitésére is sarkalta. A Vajai Imre Gatterer Kis Uj Atlaszának előállitásához 4 szép lappal járult s ugyanezen időben Csokonai Vitéz Mihály "Anakreon dalai"-nak Bécsben 1803-ban megjelent első kiadásához Anakreon arcképét készitette el, mely mellkép müvészi értékét tekintve, semmivel sem áll alantabb kora hasonló nemü müvészi alkotásainál.[63] Erőss már előbb, 1800-ban metszett egy képet tanulótársának, barátjának Csokonainak[64] kivánságára. E kis allegorikus képet egy cserép liliomot öntöző Amor ékesiti "A szépség ereje a bajnoki Sziven" c. költeményét, melyet saját kezevonásával ajánl a költő Lillájának. Végül ugyanez időben a betümetszésben is ragyogtatta ritka müvészi talentumát. 1803-ban u. i. Keresztesi József ref. lelkész a szalacsi ref. templom urasztalára egy nagy ezüst poharat adományozott, melyre Erőss Gábor ugyanekkor a következő feliratot metszette: "Prédikátor Keresztesi József és felesége Zemplényi Krisztina, a szalatsi ref. ekklézsia számára ajándékul csináltatták Bécsben 1803." metszette Erőss G. debr. deák és sculptor."[65]

Méltán megérdemli tehát azt a pár igaz és közvetlen szót, amelyekkel Szentgyörgyi József müvének előszavában megajándékozza a derék, törekvő, ritka tehetséges ifju müvészt, midőn ezt irja róla: "Dicsekedve emlitem, hogy ezen rajzolatokat egy nagy reménységü ifju: Debreczeni Togátus Deák Erőss Gábor Uram készitette, ki ha már a' tsupa természeti hajlandóságtól vezéreltetvén, minden Tanító Mester nélkül, ritka talentuma és önként való igyekezete 's szorgalmatossága által ezen valósággal nemes és szép mesterségben ennyire ment; mit nem remélhet Hazánk felőle, ha szép tehetségeit a' mesterségnek regulái, és a' külső Országi nagy Mesterek remek munkáinak figyelmetes szemlélése és követése által nagyobb-nagyobb tökéletességre viheti? Nem az én szavam, hanem tulajdon kezeinek szép mívei, és a tudományok iránt való 's Hazafiui indulat ajánlják ezen jóra született Magyar Ifjat a Hazának munkás szeretetibe!"[66] Hogy mennyire szerette és pártfogolta a haza munkás fiát a jövőben, azt az alábbiakban látni fogjuk.



A deákok müvészi metszeteket készitenek a rajztanitáshoz.

Budai Ezsaiással egyidőben, vele parallel uton egy másik derék debreceni professzor, Sárvári Pál is hatalmas munkát végezett. Ő is rokonlélek Budaival. Együtt vitték be az ujabb szellemet az ősi iskolába s főleg ketten voltak e reális iránynak minden tekintetben méltó és lelkes képviselője a tultengő ódon humanismussal szemben. Szereplésükből világlik ki igazán, hogy a tanár és tanitvány mily értékes, messze időkre kiható munkásságot fejthet ki és hagyhat örökül az utókornak.

Sárvári Pál maga is nemes, müvészlélek és ifjukora óta meleg érdeklődéssel viseltetett a reáltárgyak, különösen a rajzolás iránt. Természet után készült rajzai[67] figyelmet nem müvészi tekintetből érdemelnek, hanem azon buzgó igyekezetnek tanui, melynél fogva a külföldön, bölcsészeti, mértani és természettani tudományokban való buvárkodástól elfoglalt fiatal tudós tudott magának arra is időt szakitani, hogy a müvészet gyakorlati oldalát is megkisérelje.

Az 1801-ben összeült tanterv szervező és tankönyv-reformáló bizottság Sárvári Pálra nem kis feladatot rótt, midőn az iskolákban eddig ugyszólván teljesen ismeretlen rajzoló geometriára vonatkozólag akként határozott, hogy: "a kis rhetorok, poeták és nagy rhetorok az arithmetika és geometria elemeit már ex principiis is tanulhatják. Erre a könyvet Sárvári Pál késziti." (VI. p.) E radikális határozatra annál is inkább szükség volt, mert a rajzolás mesterségének tanitása iskoláinkban mindez ideig ujság, sőt sok helyen még az sem volt. Noha a legtöbb kézi mesterség, sőt a szép varrás is, rajzolás nélkül nem virágozhatnak. A tudós mesterségekben is mindenütt fontos a mathematikusnak, geografusnak főképen, de az orvos, természetvizsgáló, historikus sem mellőzheti. A rajzolás mesterségének minél szélesebb körben való elterjedhetésére szolgál az a könyv, melynek cime: "A rajzolás mesterségének kezdete. A rajzolásban gyönyörködő tanuló ifjak és gyermekek kedvéért irta Sárvári Pál a' debr. református kollegiumban rendesen mathezist és fizikát tanító professor. Rajzolta Lumnitzer György János, metszette Beregszászi Péter a nevezett kollegiumban tanuló ifjak 1. darab X. rézre metszett táblákkal Debreczenbenn I804."

A derék professzor azt irja, hogy tanitványai közül már e könyv megjelenéséig minden évben többen akadtak, akik előbb a rajzolást, később pedig a metszegetést próbálták meg és bizony elég szép eredményt mutattak fel.[68] Ezen törekvő ifjak számára kiván ő ez alkalommal utmutatást adni könnyü példák kiséretében, melyhez a rajzokat a "Neues theoretisch-praktisches Zeichenbuch zum Selbstunterricht für alle Stände. Hof 1800 I-II. Heft." c. füzetkékből válogatta össze. A rajzolás szabályait - szemben a későbbi Beregszászi Pál rajztanárral − az emberi testre alkalmazta, miként ezt kora világhirü müvészei: Preissler, a francia David és Le Clerce tették. Ehhez pedig az ábrákat két "mükedvelő müvész", két togátus deák, a rajzolásban gyakorlottabb Lumnitzer J . György és a kezdő rézmetsző Beregszászi Péter készitették roppant szorgalommal, nem kisebb buzgalommal és pontossággal, mialatt mindakettő még iskolai tanulmányait sem hanyagolta el. "Az ő gyakoroltatásukat - irja Sárvári Pál −, amelyre őket serkentettem, csak magában is a Karats, Erőss és az ő társai példájára a Hazára nézve nem csekély nyereségnek néztem, hogyha idővel ők is több biztatókra, jóltevő segitőkre és patronusokra találhatnak."[69] Sárvárinak ez az óhaja részben teljesedett is, mert Lumnitzer J . György kevéssel a mü megjelenése után Kézsmárkra távozván, ott vállalt el tanári állást és ott készitette eddig ismert egyetlen rézmetszetét is, amelyet dr. Gedeon János kassai orvos Merényben, egy paraszt házban fedezett fel és a "Felsőmagyarországi Rákóczi Múzeum"nak ajándékozott.

E metszet Mihalik József szerint nem eredeti alkotás, hanem a P. Westermeyer által, a Kupeczky János egyik olajfestménye után készitett rézmetszet egyik részletének másolata, illetőleg tükörképe.[70] E mü különben egy 11×13.5 cm. nagyságu rézlapra vésett arckép, alul: "Franciscus Rákóczy" és a jobb sarkában: "Joh. Georg. Lumnitzer sc. 1804." aláirással. Ezen felül Lumnitzer, Melczer Jakab szerint a festészetben is megkülönböztette magát,[71] késő öregségében, mint evang. superintendens halt meg.[72] Beregszászi Péter pedig rövid 3 éven belül az eddigieket minden tekintetben felülmuló 10 réztáblában mutatta be előhaladását. De térjünk át a mü tartalmára.

"A rajzolás mesterségének kezdete" c. mü a rajzolás elemeivel ismerteteti meg a gyenge tanulót és ehhez az emlitett ügyes kezü rajzosok gyakorlati illusztrátiókat is készitettek. Még pedig az I. Tábla az egyenes vonalakat és azok által határolt mértani testeket mutatja be.

A II. Tábla a görbe vonalakkal és a görbe vonalak által határolt testekkel foglalkozik. (1-12. ábra)

A III. Tábla az előbbeniekből kifolyólag az emberi szem alkatrészeit és az egész szemet különböző helyzetében és állapotjában mutatja be. (1-10 ábra.)

A IV. Tábla szól az orról, szájról, fülről, különböző oldalról nézve. (1-9. fig.)

Az V. Tábla az előlről látszó kopasz fejeket vagy arculatokat mutatja be. (1-4 fig.)

A VI. Tábla az előbbi fejek profilját adja. (1-4. ábra.)

A VII. Tábla a hajas fejek rajzolásához 1 férfi és 3 női fejet ad.

A VIII. Tábla kéz- és karmintákat közöl. (1-9. ábra.)

A IX. Tábla a különböző lábakat, combokat, lábszárakat ábrázolja. (1-9. fig.)

A X. Tábla három "egész" emberi testet mutat be.

A férfi és női testek között fennálló különbséget Bachus (1. fig.) és Flóra (2. fig.) képein illusztrálja, mig a 3. ábrán egy "13 éves" fejletlen gyermek formájában a kifejlett és kifejletlen emberi testek közti különbséget kivánja feltüntetni.

Ez ábrákat Sárvári professzor a korszak legkiválóbb müvészeitől válogatta össze. A detail rajzokat (I-IX. tábla) a már emlitett "Neues theoretisch-practisches Zeichenbuch"-ból válogatta, a X. tábla férfi és női ideáljait pedig David: "Grundlinien der Zeichenkunst" kiváló munkából vette.

A debreceni Nagytemplomot a Kollegiumot tervező Péchy Mihály őrnagy szép levélben köszöni meg 1805. junius 12-én a Rajzolás mesterségének I. kötetét. Óhaja, hogy a városi gyermekeknek és mesterlegényeknek vasár- és ünnepnapon a technologián leendő tanitása iránt, (vasárnapi iskola), sőt tervet is ad, hogy lehetne az ifjakat az épités mesterségébe bevezetni.[73]

Az 1804-ben megjelent első darabot 1807-ben követte a II. darab, ilyen cimmel: "A rajzolás mesterségének kezdete. II. Darab. X. Rézre metszett táblákkal. A rajzolásban gyönyörködő ifjak és gyermekek kedvéért irta Sárvári Pál filozofia doctora és a debreceni ref. Collegiumban rendesen a Mathezist és fizikát tanitó professor. Rajzolta és metszette Beregszászi Péter a nevezett kollegiumban tanuló deák ifju Debrecenbenn 1807."

Mig az első darabban a test külső formájának és kerületeinek egyes vonalakkal való ábrázolását mutatja be, folytonosan előtte lebegvén egy másik, magasabb cél, hogy a tehetségesebb fiuknak a rajzolásra és metszegetésre alkalmat szolgáltasson; most, hogy mennyire haladtak e cél felé: "a jelen levő táblákból megitélhetni. Messzire vannak ezek − ugymond − Kohl, John, Prixner, Karats munkáitól, de óriási lépés nem várható, mert kezdő ifjak ők s mester nélkül csak mellesleges munkájuk a rajzolás és metszegetés." Sárvári e müvében egy lépéssel tovább is kivánt haladni, ezért itt az árnyékolás nevezetesebb módjait is előadta, az emberi szépség tipusaiként a görög és római isteneket választotta, azért, mert ezek az emberi szépség, jóság és tökéletesség tipusaiként tekinthetők.

A mellékelt tiz táblát a hires párisi mesternek, Davidnak rajzolási katechismusából választotta, amelyet Széki Teleki Sámuel gróf, Erdély főkancellárja vásároltatott meg marosvásárhelyi könyvtára számára, hasonlóképpen került hazánkban Gori: "Museum Florentinum exhibens insigniora vetustatis monumenta, quae Florentiae sunt. Florentiae. 1731 -1742." gyüjtemény is, ahonnan David alakjait kiválogatta. Mig azonban David a tábláihoz magyarázatot nem irt, addig Sárvári a görög és római irók olvasásában gyönyörködők számára mindenik táblához egy-egy rövid magyarázatot irt.

A szövegmagyarázatot Sárvári, a francia nyelvü "Le museum de Florence, ou collection des pierres gravées, statues médailles et peintures desine et gravé par F. H. David avec Explications francoises par F. Mulot. Paris, 1787. alapján irta. Ennek III. kötetében (statues) alakjai mind feltalálhatók. Ez a mü a Sárvári hagyatékból a Déri-muzeumba került. Ugyancsak ezzel került a muzeumba egy levonat, melynek mindegyik képéhez az iró rövid megjegyzést tesz, főkép azt jelzi, hogy a kép a Museum Florentinumban hol található meg. Sárvári a David 72. táblájából csak 10 táblát választott ki.

Az I. Tábla Faunust, mint a férfi szépség legalsó fokát ábrázolja. Faunus egész teste mozgásban van. Feje és háta előre hajlott, karjait kiterjeszti és két kezében két réztányért ver össze. Mulat. Szeme vidám, szája nevet, jobb lába alá egy kemény tárgyat kötött s ezzel veri a taktust. Ilyent használtak hajdan a szinház zenészei is. Megtalálható a Museum Florentinum LVIII. tábláján előlről, LIX. táblán alulról.

A II. Táblán Apollo, a férfi szépség ideálja áll előttünk. Ez az Apollo nem a belvederi, hanem a florenzi győzhetetlen Apollo invictus. E képen Apollo pihen dicsősége babérján. Ismét valami nagy tettet vitt véghez. Arcának alsó vonása ellenségének megvetését mutatja, homloka derült, szemei szelidek. Ruhája egy fatörzsön hever. Bal kezében összetört nyilának maradványa. Fején borostyán koszoru, haja összefésülve, fönnt megkötve. (Megjelent a Mus. Florent III. k. X. tábla.)

III. Tábla az istenek követét, Mercurius-t mutatja be. Egy emberkorra jutott férfi szépség arca polgári finom vonásokkal. Haja göndör, fején szárnyak vannak, melyek egyfelől a kengyelfutónak, másfelől gyors eszének bizonyitékai. Arca gondteljes, mintha most is valami feladat megoldásán fáradoznék, jobb kezében békesség szerző pálcájának egy darabja, baljában egy papirtekercs. Könyöke alól egy faderék hosszában kecskebőr nyulik lefelé, mert Hesiodus szerint a pásztorok egyik gondviselője. (Megtalálható Museum Florentinum. XXXVIII. tábla.)

A IV. Táblán az ostromló, viaskodó Mars látható. Balkarján paizsa, jobbkarján eltört kardjának markolata. Fején tarajos sisak. Tekintete egyfelől harcias, másfelől nyájas. (Megtalálható: Museum Florent. XXXVII. táblán.)

Az V. Tábla a Hercules és Centaurus iszonyu küzdelme. Hercules erejének legszebb szimbolizálása e kép. Hercules a roppant centaurust minden fegyver nélkül győzi le. Balkezével a Centaurus jobb kezét hátra fogja, jobbjával annak tejét előre. Viaskodás közben Hercules ereje nagyobbnak látszik. Lábát nem veti széjjel, mert nem fél a felbukástól, ellenben Centaurus erőlködik, oltalmat keres. Hercules ábrázata vidám, bátor, a Centaurusé kétségbeesett. Hercules nyaka és a homlokát befedő göndör haja hasonlit a bikáéhoz. A Centaurus leálló fürtei az oroszlán sörényéhez hasonlitanak. (Mus. Florent. III . K. LVII. tábla.)

A VI. Tábla az orvosok istenét, Aesculapiust ábrázolja. Ő ugyan az Apolló fia, de öreg, mert nem elsőrangu isten. Homlokán lelógó fürtei nagyapjáéhoz, Juppiteréhez hasonlitanak. Tévedés, hogy a felágaskodó kigyót gyümölcsös tálból eteti. Ezt t. i. Aesculapius leánya, Higienia tette s lehet, hogy ezt "később más müvész ragasztotta hozzá." Balkarján és vállán keresztül, jobb hóna alatt, palást van átvetve, kigyós bottal. Lábán fatalpu görög cipő van szijjal felkötve. A szerző a Mus. Florent III. k. XXIII. táblája után dolgozott, bár beismeri, hogy a XXII. táblán az alak jobb.

A VII. Tábla egy gondnélküli ifjut, az ülő Bacchust ábrázolja. Arca csöndes, mérsékelt örömöt mutat. Ülő helyét párducbőr fedi, mellette pedig egy általa megszeliditett párduc ül. Igen sikerült a képben az is, hogy Bacchus jobb kezében egy szőlőfürttel gazdagon megrakott szőlővesszőt tart, mely szorgalmának gyümölcse és az emberi nemzetnek ajándéka. (Megtalálható: Museum Florent. XLIX. tábla.)

A VIII. Táblán Endimion látható, ki némelyek szerint Elisi király, mások szerint pásztor volt. Éjjel a hold változásait vizsgálta, nappal aludt és vadászattal töltötte idejét. E képben mind a két foglalatosságára van célzás. Mert éjszaka szemeit és jobbját a hold felé emelvén, vadászkutyáját tartóztatja balkezével, hogy a vadakat, melyekre mellesleg hallgatódzik, időelőtti ugatásával föl ne zavarja. (Megtalálható eredetije a Museum Florent. III. K. XXI. táblán.)

A IX. Tábla az asszonyi szépségre ad kiváló példát a Venus (Medici Venus) alakjában. E Venus Medicea a nőt, az asszonyi fejlettség teljességében ábrázolja, fejét és haját igen szép formában adja elő. "Gyengén felnyiló szemeiből csak ugy ontja a szerelem szikráit: de azokban semmi fajtalanságot nem láthatni, sőt szemérmetességének nyilvánvaló jele az, hogy mindazt, ami buja szerelemre ingerelne, amennyire tudja, kezeivel takargatja." Mellette láthatni Delfinen játszadozó Cupido-kat, a monda szerint az ő gyerekeit. Erost és Antrost, "kiknek szépsége azért csekélyebb, hogy a nézők figyelmét a fő szépségtől el ne vonják." (Megtalálható: Museum Florent. III. K. XXVII. tábláján.)

A X. Tábla csoportkép, két személyt: "Vénust és Marst" láthatni rajta. Vénus a hadba készülő Marsot nyájas szavával és tekintetével lecsendesiti. Venus Martem vinces. Jobb karján csak kötőjét viseli, nincs ott bájos öve. Palástja — görögösen — csak csipőjétől lefelé fedi testét, alóla csak jobb lába látszik egy kissé ki, ezen cipő van. (Eredetije megtalálható: Museum Florentinum III. K. XXXVI. tábla.)

E táblák müvészi kivitele nemcsak a müvelődéstörténészt, hanem a müvészettörténészt és müvészt egyaránt érdekli és méltán ragadja bámulatra az alakok és árnyékolások azon precizitása, mely nemcsak egy kezdetleges eszközökkel dolgozó tógátus deáknak, hanem egy szakavatott müvésznek is diszére válnék. Ezek után még az indulatok, állatok, fák, virágok lerajzolását, az egyes vidékek levevését akarta egy uj füzetben adni, azonban ezt hasonló okokból, mint annyi kiváló kortársának, neki is örök időkre el kellett halasztania.

Szerencsére, azonban már 1819-ben az elejtett fonalat ujból felvette Beregszászi Pál mérnök, akiben az egyházkerület kulturánk egy igen értékes munkásával tölté be az ujonnan kreált rajztanári tanszéket. Beregszászi Pál, mint mérnök ember, gyakorlati utasitást ad épitkező embereknek. Bőven, 224 oldalon előadja, mennyi anyag kell egy épitendő házhoz, mennyi embert kell ott foglalkoztatni és mibe kerül végeredményben. Ennek a munkájának cime: "Az épités tudománya azon része, melybenn az épitésre teendő költségek számbavevése adódik elő. Az ahoz érteni kivánók kedvéért készitette Beregszászi Pál. Hites Földmérő. Négy Réz Táblákkal. Debreczenbenn Nyomtatta Tóth Ferentz 1819." Az I. Tábla 27.5×15 cm. r. m. B. P. jelzéssel a sikot, vonalat, szöget, mérőlécet, szögmérőt, mértéket mutatja be. A II. Tábla szintén olyan nagyságban mutatja be a mértani testeket. A III. Tábla alaprajzokat, kapukat mutat be. A IV. Tábla házalapokat, épület és tetőterveket ad.

Beregszászi Pál, a mérnök, kollégiumi tanárságában nem ad mértani rajzot többé, hanem tanitványai oktatására ir könyveket. Igy: "A rajzolás tudományának kezdete Debrecen 1822." (5 réztáblával) c. munkájával a gyermekeket a szabadkézi rajzba akarja bevezetni, gyámolitani egészen más és talán egyszerübb alapon, mint azt Sárvári Pál tevé. A réztáblák nagysága 21.5×14 cm. Geometriai vonalak, szögek, testek árnyékolással vannak bő magyarázattal, betüzéssel feltüntetve. Nem az emberi test részeit rajzoltatja, mert ez nehéz, komplikált és a gyermek hamar elfeledi, amit tanult, hanem tanuljanak a gyermekek − szerinte − a környezetükben lévő tárgyakról, virágokról és állatokról rajzolni.

Hasonló célból irta és adta ki tanitványai számára "A szabadkézzel való rajzolás tudományának kezdete Debrecen 1823." (12 réztáblával) és a II. kiadását 1837. c. müvét, mely utóbbiban a réztáblák számát 20-ra szaporitotta mintáit, főleg növényi levelek, virágok, vagy virágkoszorukat tartalmaznak, az emberi test helyét épületi diszletek, oszlopfők foglalják el. A réztáblák nagysága 15.3×9.5 cm.

Mig az eddigi munkáiban a tárgyak geometriai képét adta legközelebbi müvében, a tárgyakat azok perspektivájában mutatja be "A tárgyaknak a látszás tudománya szerinti ismertetése és rajzolása Debreczen 1859." XII. réztáblája tisztán geometriai figurák perspektivikus ábrázolására szoritkozik. A táblák 22×16 cm. és két drb. 36×13.5 cm.

Szintén Beregszászi Páltól való Csokonai Vitéz Mihály siremléke. Két rajztáblával. Az 1. a sir emlékképe. 2. Debrecen városnak szinezett térképe. Debrecen 1860. Ebben a füzetben a siremlék emelésének története is le van irva. Hátul 24.5×17 cm. táblán a siremlék 16.5×10.5 cm. nagyságban vonalas rajz. Talpán ez a felirás: Beregszászi Pál terve szerint öntettetett Ungváron. Oldalt 24×6 cm. nagyságban az obeliszk négy oldalán levő felirások és reliefek vannak ábrázolva. A metszetek gyakorlott, szakavatott kezekre vallanak.

Utolsó müve: "Az épités tudományának azon része, melyben az épületek ékesitésére szolgáló oszloprendek ismertetése és rajzolása adatik elő. Debr. 1863." 46 darab szebbnél-szebb réztáblában a debreceni müvész-iskolának utolsó megnyilvánulását tiszteljük és az itt bemutatott különbnél-különb, főleg az olasz Vignola által szerkesztett oszlop-rendszerek tisztán gyakorlati, közelebbről épitési célt szolgálnak. A tárgyalását szakemberekre bizzuk. A réztáblák 22×14 cm. nagyságuak.



A rézmetsző deákok nyomdászokká lesznek.

Most, midőn a debreceni rézmetsző deákok tiz évi munkásságán végig tekintettünk, eljutottunk arra a pontra, amelyen mesterségük rohamos fejlődésében egyidőre megpihent. A rézmetsző deákok befejezték munkájukat, a társaság oszladozik, részvétlenség lesz osztályrészük. Nem is csoda, ha hazánkban a válságos időkben, véres harcokban és az áldatlan reactioban félénken hallgatnak el a muzsák s az iskolákban a régi tekintély elveken nyugvó humanizmus ujből győzedelmeskedik az előretörő realizmus felett. Sajnos, az 1801. évi reális és nemzeti irány bevitelét célzó tanterv-javaslatok nem vezettek maradandóbb eredményre. A humanisták − a többség még az övék − a gyakorlati életre közvetlenebbül ható ismeretektől féltették a nehezebb klasszikus studiumokat. Igy történt, hogy az egyházkerület a nemzeti szellem megvédésének ürügye alatt 1804-ben egy ujabb litteraria deputatiot küldött ki, mely hivatva volt az egyházkerület összes iskolái számára egy saját viszonyaihoz alkalmazott uj szervezet elkészitésére. E bizottság munkálatának eredményét az álmosdi Ratio Instutitionis 1806-ban[74] foglalt össze és a tudományban a reális törekvéseket teljesen zátonyra juttatta.

Az 1795. tanterv, de még inkább az 1801. évi javaslat gyakorlati tárgyai csaknem teljesen kimaradtak a gimnáziumi oktatás keretéből. Kimarad a természetrajz - ezért nem fejezheti be dr. Szentgyörgyi József a szisztematikus és szemléleti alapra fektetett természet históriáját. Mellőzik a geometriát - ezért nem jelenhetett meg Sárvári Pál Rajzmesterségének III. darabja. A magyar történelem tanitását egy évre szoritják és a magyar történelem és reálolvasmányok a latin előadásba olvasztatnak. A magyar nyelv, mint külön tantárgy, nem szerepel, hanem a latinnal kapcsolatban, alkalmilag tanitják. A latinul beszélést a 3-ik grammatikai osztálytól fölfelé szigoruan megkövetelték. Ezt kellett a magyar kulturának megérni abban az iskolában, amelyben már 1799-ben általános öröm és megelégedés közepette ünnepelték a magyar nyelvü oktatás első zsengéjét, az első magyar nyelvü nyilvános vizsgálatban.

Ilyen általános politikai és iskolai hangulat közepette a rézmetsző társaság tagjai nagyon bizonytalan jövő elé néztek. A kevéssé kelendő atlasz-példányok gyér jövedelméből tengetik életüket jobb jövőre: külföldi stipendiumra vagy jövedelmezőbb állásra várakozván. Ilyen helyzetükben szegény, de nemeslelkü költő barátjuk: Csokonai, nehéz betegágyából még egy utolsó levéllel keresi fel barátait és hitelezőit. Levelének meginditó, meleg hangja a legkiválóbb bizonyitéka az évek hosszu során kiforrott nemes barátságuknak. Engedelmüket kéri, amiért csak nagyobb adósságait tudta nekik megfizetni, mig a kisebb kölcsöneit magával viszi a sirba.[75] Csokonai meghalt ugyan, de szelleme tovább élt közöttük abban a pompásan sikerült arcképben, amelyet Erőss János[76] deák, Csokonai tanulótársa és barátja, kevéssel halála előtt lerajzolt[77] és a korszak legnagyobb mestere, John, rézbe metszett.

Pethes Dávid ily körülmények között nem látván elég biztosnak a jövőt, még 1805-ben kilépett a társaságból és biztos megélhetést keresett. Erőss Gábort és Pap Józsefet szoros barátságuk és a müvészet iránt való határtalan lelkesedésük továbbra is megtartja a rögös pályán. Budai Ézsaiás jó szóval türelemre buzditja az ifjakat, az iskola emellett még egy kis pénzhez is juttatja őket olyanformán, hogy a meglevő atlasz-készletből 1807-ben 500 példányt vesz át 3 frtjával és még ez évben el is ad belőlük 64 példányt.[78]

Ilyen szomoru helyzetében, melyet még inkább fokozott az a körülmény, hogy egyetlen hü barátja, Pap József, megunván a sok nyomorgást, 1809. november havában elhagyta őt és Dessewffy József gr. szolgálatába állott és ettől Szentmihályon számtartói hivatalt nyert,[79] elhatározta Erőss, hogy a rézmetszés nemes mesterségével végleg szakit s régi ideáljának, egy nyomdának létesitéséhez fog.

Kicsiny sajtójuk már az időtől fogva volt, amidőn rézmetsző mühelyüket a kollegiumi coetusból a városba helyezték ki; de egy nagyobb nyomdai berendezéshez sem elég pénzük, sem megfelelő felszerelésük nem volt. Azért már 1805-ben alkudozik a komáromi nyomdára, midőn pedig 1808. táján a pataki nyomda válságos helyzetbe jutott, Kazinczy segitségével és anyagi támogatásával minden áron megakarta venni e nyomdát.[80] Kazinczy szivesen megigérte támogatását, de mindenekelőtt jelen helyzetük, előbbi életük után tudakozódott.[81] Erőss két évig késett a zavaros viszonyok miatt a válasszal, mert Kazinczy levelének vétele után rögtön beállott a lustra és az Insurrectio, amikor vagy katonává vagy valami mássá kellett lenniök, hogy a "mangaléta" hordozásától megmenekülhessenek.[82] Ezért br. Vay Miklós generalis jóvoltából Debrecenben, a Salétromháznál cancellisták lettek és e csekély kondicióban huzták ki az insurrectiót.[83] Midőn 1809-ben a béke helyre állott, Pap József "elunván a sok tévelygést és semmi jobb kinézést mesterségükön nem remélvén, Szentmihályon gr. Dessewffy Ő Nga. számtartója lett."[84] Ez a szakadás a mondott év november havában[85] történt. "Én - irja Erőss tovább Kazinczynak −, már épen proauctu voltam, hogy egy becsületes Notarius lepkévé váljak, de még is engem a Fatum több avantürségekre is reservált, noha annyira irtóztam eleitől fogva e becsületes titulusu konditiótól, hogy tán Gall a fejembe az ellenkező organumot találná meg, és én még is mindég akaratom ellen bele jöttem."

A nyugtalan müvészlélek azonban mindjárt kezdetben elakarta hagyni az uj hivatalt. Br. Vayné, minthogy Salétromházának inspektora, Kiss Imre, nagyon meg volt elégedve vele, marasztotta volna az uj cancellistát, bár férje távollétében sem fizetésjavitást, sem jobb hivatalt nem adhatott neki. Elküldötte tehát pénzzel és társzekerekkel férjéhez Fehérvárra, "gondolván, hogy ha Ő Ngával beszélhetek, bizonyosan ujra bele racionál a Státiomba." Ugy is történt. Erőss megigérte br. Vaynak, hogy addig nem mozdul, mig ő haza nem jön. Erőss Debrecenbe hazatérvén, nagy hévvel beszélte a Generálisnénak azt a nagy parádét (Mustra), amelyet Generális férje 1809. nov. 16-án Őfelsége előtt Fehérvárott tartott. Továbbá lerajzolta azt a brilliántokkal ékesitett piksist,[86] amelyet a báró nov. 17-én Ő Felségétől kapott ajándékul, viszonzásul azért a nagy szivességért, amellyel a Generalis a királyi hercegeket Debrecenbe való tartózkodásuk ideje alatt - József nádor 1805; Károly főherceg tábornagy 1807, Rainer főherceg 1810. évben[87] - kitüntette.[88]

Ez utjában a szerencse ismét feléje ragyogtatja csalfa ábrázatát. Br. Vay Miklósnétól u. i. egy levelet vitt Pestre Pécsi Imre főgondnokhoz, "aki a levél átvételénél ismételten megkérdezte Erősst, hogy tudna-e már sthereotypot csinálni és azt a 'soltárra applicálni, minthogy ebből végtelen lesz az Auflág, ennélfogva kezünkre adnák." Amidőn most Erőss Gábor kijelenti, hogy a minták már Debrecenben a lakásán vannak, a főgondnok 3000 frtot és házat igért, hol zavartalanul dolgozhatnak.[89] Debrecenben tünt ki ujból keserves csalódása, amikor Erőss a főgondnoknál, a bárónál jelentkezett, már szó sem volt többé az üzletről, sőt a báró régi hivatalában fizetését javitotta.[90] Miközben most Erőss ujból notariusságra gondolt, Bécsből Kis Imre sóházi inspektor utján, akihez levelet és betümintákat küldött, hogy "a veszett fejszének legalább a nyele árát adná meg," egy Schindelmayer nevü fiatal nyomdász, aki maga is rézmetsző volt s Erőss betüit megkedvelte, társul hivta fel Bécsbe.[91] Többszörös levélváltás után végre is rászánta magát a bécsi utra, annál is inkább, mert Márton József professzor egy kis szerény kondiciót is biztositott számára, t. i., hogy "Ajó" (Görög Demeter) atlasza mellé egy mutatótábla készitésében segédkezzen[92] s mialatt magát a typographia tudományában gyakorolja, magának jobb módot kereshessen. Munkájáért kosztot és némi pénzt igértek neki Mártonék.[93]

Ezalatt Pécsiék egy nyomda felállitását határozzák el. Mikor 1810-ben azonban Pécsi József Debrecenbe jött, azt határozta, hogy a debreceni városi nyomdát veszi meg és a nyomda teljes organizátióját Erőss Gáborra bizza.

A városi nyomda az 1800-as évek elején Szigethy Mihály vezetése alatt teljesen lesülyedt. A városi tanács a nyomda reorganizátióját a tevékeny Csáthy Györgyre bizta 1807-ben.[94] Csáthy nagy szorgalommal hozzálátott a nyomda ujjászervezéséhez, de ez olyan sokba került, hogy a királyi kamara megtagadta a költséget, sőt azt ajánlotta, hogy mivel a Typographia kárára van a városnak, jobb volna azt eladni.[95] A tanács hajlott az eladásra és elkezdte a nyomda anyagát leltároztatni.[96] A leltározás nagyon hosszasan tart. Közben, 1810-ben, a kollegium engedélyt kér a városi nyomda megvételére. Minthogy a kamara nem tett ellenvetést, ajánlatot tett a kollegium a városi tanácsnak. A városi tanács 1811. február 15-én tartott tanácsülésében azt válaszolta, hogy − nem lesz idegen attól, hogy a Typographia a Collegiumnak adódjon,− "de a leltározás befejezéséig határozatot nem mondhat."[97] A leltározás az 1811-ben duló óriási tüzvész miatt csak 1812 tavaszán lett kész. Mikor a kollegium megtehette az ajánlatát, a Királyi Kamara 1813. augusztus 20-án kelt leiratában a városnak megtiltotta a nyomda eladását: Ő Felsége által a város Typographiájának eladása semmiképen meg nem engedtetik.[98] Ugy, hogy 1813-ban a Tiszántuli Református Egyházkerület őszi közgyülése még foglalkozott a vétellel, de az ajánlatát a Városi Tanács már nem is tárgyalta.[99] Erőss Gábor jóelőre megérezte, hogy ebből a vételből nem lesz semmi. Ezért 1811-ben Pécsi és Vay minden marasztása dacára veri a készülődést Bécsbe, igérvén, hogy az esetben, ha a város nyomdáját megveszik, az engedélyt megnyerik és neki megfelelő állást biztositanak, mindenkor kész lesz Bécsből lejönni. Csak mikor szekere indulóban volt Debrecenből, kapta meg az értesitést, hogy őt választották meg nyomdásznak. Erőss Bécsből irt válaszában köszönettel acceptálta az állást s mivel biztos volt az engedélyben, a companistasággal könnyen bánt, noha Schindelmayer minden követelését teljesitette. Az alku, melyet Erőss most már semmi áron sem akart megkötni, azon jutott zátonyra, hogy Erőss, mivel sem cursivjai, sem német fracturjai nem voltak, kieszközölte bécsi társától, hogy Bécsből Debrecenbe jöhessen, hol olcsóbb az élet a tanulásra s ha kész lesz a tanulással, ugy is visszajön Bécsbe.[100] Titkon azonban arra gondolt, hogy ha időközben a Pécsi dolga dülőre jut, megválik a companistaságból.[101] "Azonban a Pécsi privilégium legyalogodott[102] és a petito civitas amota, én pedig ismét kikoptam. Nincs más mód, hanem hogy ujra Bécset kell előrántanom" - irja elkeseredetten Kazinczynak 1811. elején.

Ekkor történt, hogy özv. Weinmüller Bálintné Komáromban, a Hazai és Külföldi Tudósitásokban ujra eladóvá teszi typographiáját "a Verlagjával együtt."[103] Erőss, mint 1805-ben, ugy most is meg akarta venni a nyomdát, erősen alkudozik az özveggyel, de az alkut a többi nyomdászok elrontották. Bár az özvegy nyomdáját 33.000 frtra tartá, holott 1805-ben 12.000 frtért akarta adni, Erőss tudván az idők proportióját, most sem tartá drágábbnak, mint előbb.[104] Hiszen 6000 frtot a 40 mázsa betü, 4 sajtó instrumentum és a Verlág, "mely mind kelendő articulusok, kivévén egy néhány Stankovics predikatiót, igen becsülettel meg éri."[105] Tehát ha valahol ez üzletre 33.000 frtot kaphatna, szivesen belemenne. "Én szegény legény lévén, a kinek egyéb Creditem a becsületemnél nints, magam személyibe hova folyamodjak, nem tudom. Patronust is a Fák közt, a kik nem értik, nem is érzik az egész dolgot, hiába keresek. Ha klastromot kellene fundálnom, többen által látnák Szent Szándékomat, tán hamarébb is boldogulnék. Most pedig minden találósságom is tsak a tekintetes Urban (Kazinczyban) határozódik meg, mert még azt senki annyira meg nem értette, nem is érzette, mint a Tekintetes Ur. Azért is folyamodom a Tekintetes Urhoz, hogy ha valahonnan a maga Creditjére és Kezességére, a melyet elég mindenhatónak esmerek, a maga cirkulussába erre a fundusra hamarjába, ha lehet, 33.000 frtot nekem méltóztatna szerezni: Én az interesset mindég fizetem és reménylem, hogy 3 esztendő alatt az egész Capitallist is lefizetem. Ebből én a magam részére semmi Typographiai nyereséget nem kivánok, hanem csak a szedő fizetésit. A nyomtató bérit, a papirost és festéket fizesse a tekintetes Ur."[106]

E leveléhez az elmult télen készült legujabb betümintáit is mellékeli,[107] hogy a jó izlésü Kazinczy véleményét ezekre vonatkozólag is ismerje.[108] Kazinczynak nem tetszettek betüi. "E mesterségben — irja Kis Imrének — nem ért el annyira, mint óhajtani kellett volna. Betüi nem jól állanak egymás mellett. A cursivok és a németek kimondhatatlanul rútak. Sok magyar müvészt ismerek a' ki félig vagy addig sem teszi meg az utat s magát valaminek véli, holott non homines, non Mundi etc. Erőss Urnak nem kellett volna magát több tárgyra adni... Bár csak valaki Erőss Urat egy kevéssé nem oly igen bátorrá tudná tenni.[109]

Kazinczy azonban nem látott kellő garanciát a vérmes ifju mellett, noha Erőss Companistának szólitja fel és fele nyereséget ajánlott fel neki addig, mig a kitüzött összeget kifizeti. Szerinte u. i., hogyha 4 sajtó egész napon át szakadatlanul dolgozhatna, igen szép nyereség lenne, hiszen egy árkust papiroson kivül legalább 50 forintért nyomtatnak. Ennek fele a legnagyobb kiadások mellett is haszon, igy a 4 sajtó a 300 dolgozó napon 30.000 frtot hozna be, de még ha fele lenne is, az is jó haszon. E vérmes remények és jó kilátások dacára is, Kazinczy a betümintákat visszaküldte és lemondott egy nyomda ilyeténképen való felállitásáról.[110]



A müvészi pálya vége.

Erőss Gábor a sorsüldözött, reményeiben csalatkozott, mindenféle pártfogókban szükölködő, ernyedhetetlen szorgalmu, törhetetlen akaraterejü ifju Lovasberényből Pestre, Pestről Bécsbe ment s rövid bécsi tartózkodása után ujból Debrecenbe érkezik és minden biztatóbb kilátás nélkül maga akar egy nyomtató mühelyt létesiteni. E célból megakarja szerezni az összes nyomdai materiákat, melyek még mindezideig közös tulajdonukat képezték Pap Józseffel. Ezért, no meg leghübb barátja meglátogatása végett, 1812-ben, Szent Mihályra megyen s ez idő alatt történik meg a két legjobb barát, kik jó és balsorsnak egyaránt részesei valának, a végleges válása. Az 1812. szept. 26-án kötött egyezség-levelük legremekebb kifejezője két igaz baráti sziv őszinte dobbanásának: "Mi alább irtak, minekutánna a történetek sora ugy hozta magával, hogy sok időnkbe, fáradtságunkba, és teméntelen költségünkbe került mesterségünkről le mondani s több esztendők ólta köztünk fennálló elfelejthetetlen társaságunknak szétoszlani szükséges (fennmaradván mind az által köztünk örökre azon még ifjuságunkba kötött, szoros, szivós és szent Barátság, melly esztendeinkkel edjütt bennünk nevekedvén s erősödvén, azt - hála az Égnek és a mi Sympathizáló sziveinknek! − semmi emberi erő − mint a'ma mesterségbeli egybeköttetésünket széjjel nem oszlathatja) a következendő barátságos egyezésre léptünk:

1-ör Én Pap József minekutána vólt Társam Erőss Gábor még minden eddig egymást ért szerencsétlenségek is el nem rettenthettek attól, hogy reá született s ki tanult betü mettzői, öntői s typographiai mesterségéről lemondana: Ezennel minden edjütt szerzett és felibe engemet illető s általam mettszett, készitett és öntött betüket müszereket, stempeleket, matrixokat öntött machinákat atzél és réz rudakat, készitett és készitetlen matériákat egyszóval mind azt, a' mit én mint feles ezen mesterségbe szereztem vagy tulajdon kezeimmel készitetem, neki ezennel örökösen által adom, azzal a szives óhajtással, hogy a' Jó Isten adja meg már valahára neki a'hoz a' régen érdemelt szerentsét! s kinek vólna abba nagyobb öröme, mint nekem?

2-or Én pedig Erőss Gábor elfelejthetetlen társamnak s hiv Barátomnak Pap Józsefnek ezen első pontban ki nyilatkoztatott baráti szivességet háládatos barátsággal elfogadván egyebet ezuttal, − mig az Isteni Gondviselés nekem módot nem ád azt méltóképpen viszontaglani − nem igérhetek annál - hogy Józsimnak Endrédiéknél levő 200 frtból álló 1807-beli kosztjáért való adósságát egészen magamra vállalom és azt ezennel semmivé teszem. Melly barátságos egyezésünkről adjuk ezen mindkét részről kezünk aláirásával meg erősitett levelünket."[111]

Erőss a jobb módot sohasem találta meg, mert ezután is hiába folyamodott nyomda engedélyezéséért, hiába keresett companistát itthon és kivül e hazán, senkit nem talált, ki ügye iránt melegebb részvéttel viseltetett volna. A folytonos csalódás és részvétlenség végre is megtörte akaraterejét, az örökös nélkülözés aláásta egészségét, s végelkeseredésében ujból br. Vay Miklós salétromfőző házában huzta meg magát s "minden jelen próbatételeit a betümetszésre, öntésre, nyomtatásra, sőt stereotypusra nézve is abba hagyta." Fiatalon, 36 éves korában halt meg a szerencsétől folyton üldözött, jobb sorsra érdemes ember.[112]

Hüséges társa messze tulélte őt. 1809. nov.-től 1814. dec. 15-ig gróf Dessewffy számtartója volt,[113] mikor is saját akaratából a gróf nagy sajnálatára[114] gr. Csáky Antalhoz szegődött, hol anyja értesiti őt mostoha apja haláláról és testamentumáról, szeretné látni, mielőtt meghalna.[115] Midőn 1818-ban a birtok eladás folytán Török gr. kezére jutott, Pap József, bár nem jószántából,[116] Török hivatalnoka lesz és itt is marad, valószinüleg élete végéig.[117]



A rézmetsző deákok hatása.

Az a nagy kulturális és didaktikai mozgalom, mely a debreceni rézmetsző deákok közel másfél évtizedes munkásságát felöleli, térben és időben, távolban és közelben nagy hatást idézett elő. A rézmetszők ismerősei és barátai, akikkel a mindennapi életben a coetusban és a coetuson kivül érintkeztek, lehetetlen, hogy csodálva ne tisztelték volna a kiváló mestereket, kiknek jeles alkotásai mindennap kezükön forogtak és akikre a kiváló tanárok később is büszkén hivatkoztak. Mégis sajnálatos, hogy a deákok közül követőkre többé nem találtak. Még talán az egyetlen Királyi Károlyt kivéve, aki Kerekes Ferenc "Értekezés és Kitérések. Debrecen 1836." c. könyvéhez mellékletül egy 22×26 cm. rézlapra[118] a kettős betüjü mássalhangzót és ahoz példákat is irt, a kivésését azonban már Lenhardt eszközölte Pesten, több rézmetsző deákot, de még csak rajzolót sem ismerünk. A kollégium kebelében müködő rajztanárok vették át e nemes müvészetet, mint a rajzolás és metszés hivatott férfiai.

Hatásuk nagy volt a kollegium falain kivül is. Az ő atlaszaik forogtak közkézen nemcsak a debreceni kollegium partikularis iskoláiban, hanem e hazának legtöbb magyar iskolájában is. Minthogy ez atlaszok jóság, kiállitás tekintetében bátran megállották helyüket a külföldi avas importokkal szemben s mi több, a nemzet nyelvén szóltak. Szentgyörgyi könyvét sem méltatta eléggé egyetlen irodalomtörténet sem. Noha ez Pethe "Természet Históriájá"-nak (1815.) felette áll azért, mert magyar földön született, első magyar rendszeres illusztrációkkal ellátott mü, amelyhez magyar, debreceni deákok készitették az állatképeket, mig a Pethéében Rieder Bécsben. Hogy Pethe precizebb alkotást hozott létre, az Blumenbach ujabb és jobb kiadásának tulajdonitható.

Hatásuk eljut nemcsak a Kárpátok bércei közé, hanem még Rómába is. Az ő kezük müve után alkotja meg Ferenczy István az ő halhatatlan remekét Csokonai mellszobrában. Ferenczy "a költőt személyesen nem ismerte, valószinüleg sohasem látta: teljesen John kisméretü, meglehetősen durva, élettelen metszetére volt utalva" − irja Meller Simon.[119] Hát John ismerte Csokonait, hogy arcképét olyan sikerülten − hiszen ez az igazi és nem a Ferenczyé − rézbe véste? Bizonyára nem. Hanem ő valami mást tartott szeme előtt, amelyet Ferenczy kiváló életirója nem vett figyelembe. Ez a valami pedig az az arckép volt, amelyet Erőss János debreceni rézmetsző deák, főleg rajzoló, Csokonai barátja, ki tehát a költőt személyesen ismerte, oly megszólalásig hiven lerajzolta, hogy mindenki, aki az arcképet látta, Márton József szerint, örömmel eltelve kiáltott fel: "Ez az! Ő ez!" Ezt az arcképet az életrajzi adatokkal együtt pedig Gál László, a Csokonai tanitványa juttatta el Mártonhoz,[120] aki rézbe vésette[121] és "Csokonai V. Mihály nev. poetai munkái. Bécs 1816." kiadását diszitette vele. Ezután a "kupferstück" után készitette Ferenczy Csokonai mellszobrát márványból oly elragadó szép kidolgozással, hogy méltán, minden hizelgés nélkül irhatta neki Kazinczy: "aki Csokonait ismerte, azt a kövön fel nem lelheti, mert rézbe vésett képe, mely után az Ur dolgozott, hozzá ugyan nem hasonlit. De a plasztika müveiben nem hasonlitás, hanem nemesités kivántatik."[122] Hogy pedig a mellszobor fején koszoru van, holott az arcképen nincs, annak tulajdonitható, hogy Ferenczy a Vaticánban a római istenek és imperatorok győzelmi babértól megkoszoruzott fejét szemlélhette és ezek ihlették müvészi lelkét. Másfelől igy lett, e fej feljebb minden magasztalásnál: nem a Csokonai feje, de gyönyörü fej gyönyörüen kidolgozva.[123]

Érdekes, hogy gr. Széchenyi István utazása közben, 1818. aug. 7-én meglátogatta Rómában a Thorwaldsen mütermét és ott találta Ferenczy Istvánt, az első magyar szobrászt, aki Csokonai szobrát faragta és ezeket irja naplójában:

"In dem fond dieses établissement finde ich einen jungen Ungar (Ferentzi) der de Csokonyai modelt! − hat leider gar kein Talent. Ich glaube nicht, unter uns gesagt, dass ein Magyar für einen Bildhauer taugt![124]

Magyarul: A müterem egyik szögletében egy fiatal magyart (Ferentzi) találtam, aki Csokonait mintázta, − sajnos, semmi tehetsége nincs. Magunk közt szólva, nem is hiszem, hogy egy magyar szobrászságra alkalmas legyen."

A rézmetszés mesterségének utolsó müvelője Debrecenben Beregszászi Pál tanár, akinek utolsó, 1865-ben megjelent, már emlitett hatalmas gyüjteményével meg is szünik a főiskolában a rézmetszés mivelése. A cinkografia foglalta el e roppant fáradtságot és időt igénylő sokszorositási eljárás helyét.

Az tény, hogy deákjaink nem müvészi koszoruért alkották meg szerény munkáikat, hanem célszerüségi elvekből, hasznossági szempontból. Hogy is fejlődhettek volna ki Debrecenben a XVIII. sz. végén kiváló müvészek, mikor még a későbbi idők nagy müvészei, egy Ferenczy István, Karacs Ferenc ihletett lelkük müvészetének voltak meg nem értett vagy félreismert martirjai a hazában. A deákok müveiben a józan didaktika, közelebbről módszertani elvek, melyek a szemléltetésnek minél inkább előtérbe való helyezésében nyilvánultak meg, hozzák meg, bár későn, minden idők elismerésének babérkoszoruját homlokukra, melyet talán alkotásuk müvészi becse, kulturális értékük leszámitása mellett, korán hervadóvá tenne. Ez iskola magasfoku közszellemének félreismerhetetlen bizonyitékai e munkák; akkor, amikor a kollegium tanárai a kitünőbbnél-kitünőbb tankönyvek nagy számát bocsátják az ifjuság elé, tanitványaik a legmodernebb, sőt mondhatni, korukat nálunk messze meghaladó taneszközöket készitenek.

Csakis a tanitó és tanitvány vállvetett munkásságának eredménye volt az a kiváló módszer, mely lehetővé tette a főiskola deákjainak olyan magasfoku tudományos készültségét, mellyel hazánk határain kivül is megállotta helyét, sőt kiemelkedett kortársai közül a debreceni togátus deák.





JEGYZETEK


1 Schwartner M.: Statistik des Königreichs Ungarn. Pest 1798 II. k. 234. l.

2 U. O. 268. l.

3 U. O. 269. l.

4 József császár uralma alatt a városi jegyzőkönyvek latinul vannak szerkesztve.

5 Ecsedi I.: Első községi népiskolák Debrecenben, Debreceni Képes Kalendárium 1925. évi H. I.

6 Magyar Grammatika. Bétsben 1795.

7 Schwartner: id. m. 553. l.

8 Balogh Ferenc: A debreceni református Kollégium története. Debr. 1904.

9 Tanári jegyzőkönyv 1799. Kollégiumi Levéltár.

10 Szilágyi I. Adalék a magy. orsz. képzőmüvészek történetéhez Történelmi Tár. 1880 162. l.

11 Szilágyi id m. U. o. 160 l.

12 Zoltai Lajos: A kálvinizmus és a müvészet Debrecenben. 1928. 12. l.

13 Togátus deák megfelel a mai akadémiai vagy egyetemi hallgatónak, nevüket az akkori deák egyenruhától (toga) nyerték.

14 Dr. Ecsedi I.: Karacs Ferenc térképmetsző élete és müvei Debrecen 1921. 19 l.

15 Karacs Teréz: Jegyzetek Karacs Ferenc életéhez 1885. Kézirat a debr. ref. koll. nagy könyvtárában.

16 V. Ö. Dóczi I : Rézmetsző deákok. A debr. ref. főgymn. Értesitő 1894-95. 163. l..

17 Balogh F.: A magy. prot. egyháztörténelem részletei Debrecen. 1872. 70. l.

18 Sárváry P.: A rajzolás mesterségének kezdete I. és II. drb Debr. 1804. és 1807.

19 Ez az 5×6 cm. vékony rézlemez ma is megvan a debr. ref. koll. nagy könyvtárában.

20 E 6×8 cm. nagyságu réztábla mindkét oldala tele van irva.

21 Dr. Balogh F.: A debreceni ref. kollégium története.

22 Balogh F.: id. m. 106 l.

23 1801. decemb. tanárkari jk. közli: Dóczi Imre. A debr. ref. főgymn. Értesitő. 1904-5.

24 Dr. Ecsedi István: Az első magyar iskolai kézi atlaszok. Földr. Közl. XXXVIII K. IX. 397. l.

25 Főiskolai Levéltár. Acta Curat. et Profess. 1792-1804.

26 Márton József levele Sárváry Pálhoz 1803. december 15. Kézirat a Déri-muzeumban.

27 Aranka György levele. Kézirat a debr. koll. nagy Könyvtárában.

28 Dóczi I.: id. m. 167. l.

29 Szücs I. id. m. III K. 837. l.

30 Gr. Széchenyi F. 1804. nov. 3-adikán kelt levele. Kézirat a koll. nagy kvtb. Az ajándék ma is meg van szép bőrkötésben. M. N. Muz. mapp. 81. sz. a.

31 Gr. Bánffy levele 1805. jan. 21. Kézirat a debr. koll. nagy kvtban.

32 Kazinczy F. 1804. okt. 31-én kelt levele. Kézirat u. o. (Kiadta: dr. Ecsedi. Irod. Tört. Közl. XXI 1. l.)

33 Marton József levele Sárvári Pálhoz 1805.

34 B. Nagy L. levele 1804-ből. Kézirat a koll. Nagy Könyvtárban.

35 Giraffa Camelopardalis

36 Sus Babirussa

37 Simia Lar

38 Lajhár

39 Dipus Sagjtla

40 Övesállat Dasypus

41 Erszényes

42 Diselphis dorsigate

43 Manis

44 Vultur papa

45 Vespertilis Spectrum

46 Ramphastos tucanus

47 Didus Inephus

48 Colymbus

49 Pelecanus

50 Lacerta igvana

51 Syren Lacertina

52 Exocoetus Volitans

53 Echeneis Remora

54 Caecilia Tentaculata

55 Fulgora Laternaria

56 Libellula Lucretia

57 Gryllus Cristatus

58 Monas Lens

59 Isis Nobilis

60 Szentgyörgyi id. m. Előljáró beszéd k. IV. l.

61 Kazinczy F. levele Szentgyörgyi Józsefhez 1804. Márt 19 én. Közli Váczy János. Kazinczy F. Levelezése. III. K.

62 Kazinczy, id. m.

63 Csokonai Vitéz Mihály: Anakreoni dalok. Bécs 1803. Márton József kiadása.

64 Dr. Ecsedi: Csokonai és a rézmetsző deákok. Debr. 1911. Főiskolai Lapok.

65 Keresztesi J.: Naplója. Pest 1868. 394. l.

66 Szentgyörgyi József: A legnevezetesebb természeti dolgok esméreti I. Debr. 1803. Előljáró beszéd. XIV-XV. l.

67 Sárvári Pál rajzai 1794-ből megvannak a kollegiumi könyvtárban.

68 A debr. rézmetsző deák társaság pár évi munkásságát érti

69 Sárváry Pál. id. m. Előszó.

70 Mihalik József: Egy ismeretlen magyar rézmetsző. Muz. és Könyvtári Értesitő 1911. V. évf. 1. sz. 22-23. II.

71 Tud. Gyüjt. 1818. XII. füzet. 23. l. Szilágyi I. id. m. Tört. Tár. 1881. 163. l.

72 Wurzbach: Biographisches Lexicon des Kaiserthums Oesterreich. Wien 1867. XVI. K. 159-60 l.

73 Sárvári P. levelezése Déri Muzeum.

74 Ratio Institutionis ex praescriptio conventus superintendentiae helv. conf. additorum trans Tibiscanae per Álmosdum deputationen litterariam. Debrecini. 1806.

75 "A három metsző Atyafiaknak, ha még meg volnának." 1804. dec. 10. Levél. Ered. Kézirat a debr. koll. nagy kvtárban.

76 Erőss János rajzolta az Erőss Gábor keze alá Szentgyörgyi állatképeit.

77 Márton J.: "Csokonai V. M. nevezet poetai munkái" Bécs 1816. I. Köt. Előszó.

78 Dr Balogh F. id. m. 107. l.

79 Kis Imre levele Kazinczyhoz. Debr. 1809. dec. 2. Dr. Váczy I.: id. m. VII. K. 122. l.

80 Erőss G. levele Kazinczy F.-hez 1811. máj. Közli: dr. Váczy. id. m. VIII. K. 519.

81 U. o. 514.

82 U. o. 512.

83 U. o. 514.

84 Kis Imre levele Kazinczyhoz. Debr. 1809. dec. 2. Dr. Váczy I. id. m. VII. K. 122. l.

85 Erőss G. levele Kazinczy F.-hez 1811. máj. Közli: dr. Váczy id. m. VIII. K. 514.

86 Kiss Imre levele Kazinczyhoz. Debr. 1809. dec. 2. Dr. Váczy I. id. m. VII. K 121. l.

87 Szücs István: Szab. Kir. Debreczen város történelme. Debr. 1871. III. K. 1838-39.

88 Kis Imre levele Kazinczy F.-hez. 1809. dec. 2. Váczy id. m. VII. K. 121. l.

89 Erőss G. levele Kazinczy F.-hez. 1811. máj. Dr. Váczy id. m. VIII. 514.

90 U. a. U. o.

91 U. a. U. o.

92 U. a. U. o. hez 1810. máj. 3. Váczy id m. VII. 449.

93 Erőss levele Kazinczy F.-hez. 1809. dec. 2. Váczy Id. m. VIII. K. 517.

94 Dr. Csürös Ferenc: A debreceni városi nyomda története. Debr. 1911. 247-248. l.

95 Debrecen Városi Levéltár Okmánytár LXV.

96 U. o. XLVI.

97 U. o. LXVII.

98 U. o. LXXIV.

99 U. o. LXXV.

100 U. a. U. o.

101 Erőss levele. U. o.

102 megfeneklett.

103 Hazai és Külf. Tudósítások. 1811. febr. 15.

104 Erőss levele Kazinczy F.-hez. Dr. Váczy. id. m. VIII. 514.

105 Erőss levele. U. o.

106 Erőss levele Kazinczyhez. Dr. Váczy id. m. VIII. 517. l.

107 E betü mustrákat a debr. kollégium őrzi. A 21-féle betüminta - a német betümintákat kivéve - Csokonai verseiből vett idézetekből van illusztrálva.

108 Erőss levele Kazinczyhez. Dr. Váczy id. m. VIII. 517. l.

109 Kazinczy levele Kis Imréhez. Széphalom, 1811. jun. 27. Dr. Váczy. id. m. VIII. K. 610—11.

110 Erőss levele Kazinczyhoz 1811. máj. Dr Váczy. id. m. VIII. 519—520. l.

111 Eredeti kéziratot a debr. koll. nagy könyvtár őrzi R 744.8. sz. a.

112 Magyar Kurir 1815. I. 23. sz.

113 Pap József levele gr. Dessewffy Józsefhez 1814. Kézirat a debr. koll. könyvt.

114 Dessewffy levele Pap Józsefhez 1814. Kézirat a debr. koll. könyvt.

115 Özv. Czihe Péterné Sulyok Judith levele fiához Pap Józsefhez 1817. U. o.

116 Pap József levele gr. Csáky A.-hoz 1818. U. o.

117 Gr. Csáky levele Pap Józsefhez 1819. Kézirat. U. o. Géresi K. debr. tanker. főig. az 1860-as években még találkozott vele Szinyérváralján.

118 E réztábla megvan a kollégium nagy Könyvtárában.

119 Meller Simon: Ferenczy István (Magy. Tört. Életrajz.) Bpest. 1905. 73. l.

120 Márton József: Csokonai Vitéz Mihály nevez. poetikai munkái Bécs. 1816. l. Előszó.

121 Ez után az Erőss János által lerajzolt, John által rézbe metszett arckép után készült nemcsak Ferenczy Csokonaija, hanem valamennyi Csokonai-arckép is.

122 Kazinczy levele Ferenczy Istvánhoz 1823. jan. 17. Váczy id. m. XVIII. K. 236. l.

123 Kazinczy F. levele gr Dessewffy Józsefhez 1824. jul. 1. Dr. Váczy id. m. XIX. K. 144. l.

124 Gr. Széchenyi István naplói. Budapest 1823. 1. K. 278. l.