---

Tartalom

I.

Előszó

1847/48. országgyűlés.

I. Bevezetés
II. Az Ország közhangulata
III. Az országgyűlés alakja s fő egyéniségi
IV. Az országgyűlés kezdete
V. Az országgyűlés folyamata
  1. Királyi előadások
  2. A királyi előterjesztésekre javasolt válasz
  3. A horvátországi sérelmek
  4. Közös teherviselés. Örökváltság
  5. Az ősiség és honosítás
  6. A városok ügye
  7. A magyar nyelv, a görög nem egyesült vallásnak miatti sérelem
  8. Az administratori rendszer
VI. A martiusi napok eseményei
  1. A bankjegyek iránti felszólamlás
  2. A felirat felsőházi tárgyalásáig az alsóházban előfordult főbb dolgok
  3. A felirás elfogadása
  4. A főrendek által elfogadott felirat
  5. Martius 15-ik napja Pesten
  6. A küldöttség Bécsbeni eljárása
  7. További országgyűlési események
  8. Az időközben Pesten és az országban történt dolgok hangulata
VII. A ministerium kinevezésétől a ministeriális törvény királyi elfogadásáig történt nevezetesebb dolgok
VIII. A ministeriális törvény elfogadásától az országgyűlés végéig történtek

II.

A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban.
A szerb lázadási történet Karlovácz megtámadásától a verseczi ütközetig a Bánságban és Szent-Tamás első ostromlásáig Bácsban
A verseczi csatától és Szent-Tamás első megtámadtatásától a temesvári és aradi várak elszakadásáig
Temesvár és Arad várak elszakadásától kezdve Bács- és Bánságnak a magyar had általi elhagyásáig

III.

Magyarországon való bujdosása emlékirata

---

Bevezetés

Az utósó posonyi országgyűlés történeti fontossága felülhaladja Magyarország minden előbbi törvényhozásainak nagyságát, akár magát tekintjük munkáinak közvetlen eredményét, akár az azok életbeléptetéséből következett nemzeti nagy eseményt. Az elsőt illetve: mit számos országgyűlés régi törvényekre támaszkodva, sokszor ismételt ízben, s majd élénkebb, majd haloványabb alakban kért, sürgetett az uralkodó dynastiától, de elérni nem birt soha, - az ország függetlenségét az osztrák kormánytól - azt az 1847-8. évi országgyűlés erély és nemzeti buzgalom fölgyulasztásával, s mind a mellett a létezett törvények szabályai közt kivivta, s ténnyé tette. Azonfelől, az akkorig szabadalmak és kiváltságok, szolgaság és jogtalanság által külön-külön osztályokra szakított nemzetet nem csak törvény előtti, hanem politicai egyenlőség kapcsával egy egészszé kötötte öszve. Az idegen hatalomnak alávetett hazából független országot, a népből nemzetet csinált. Dicső mű, bár lett volna olly szerencsés is.

S mi örök nevezetességének másik okát, a nyereményei életbeléptetésének következményeit illeti, elég megérinteni, hogy Magyarország 1848. és 1849. évi véres s hősies harcza ama nyeremények védelméből támadott. A nemzet e harcz alatt nagygyá lett, - utánna leomlottak nem csak az 1847-8. országgyűlésen kivívott oszlopzatai országos lételének, hanem minden szabadságai, mik nélkül e nemzet eddig nem élt még soha. E helyen nem vagyunk hivatva arról értekezni, valjon szabadságharczunk végképp fejeztetett-e már be a világosi árulás által, s hosszú ideig fog e a jelen erőszakos állapot tartani. Mi hiszszük, hogy nem, s a nemzetben olly reményt és saját erejéhez olly bizodalmat látunk mindinkább emelkedni, melly hitünknek sulyt ad. De bármi legyen jövőben nemzetünk sorsa; legyen a mostani állapot új életfényének előéjjele, vagy legyen halál: az 1848. évi országgyűlés, mint mind két esetben a történet szülője, áldás vagy gyász alakjában, de egyaránt nagyszerűn örök emlékü lesz.

Ez országgyűlés története annálfogva egyike lesz évlapjaink legérdekesebb és legtanulságosabbjainak. Annál egyszerűbben állíthatjuk tehát, hogy e rövid vázlatban, mit annak folyamatáról az olvasó elébe állítunk, sem igényünk nem volt sem hatalmunkban nem állott, tökélletes művet készíteni. E feladat főleg azé, ki ez országgyűlés lelke volt, ki a Nemzetben ekkorig senki által sem sejtett erőt költött fel, s a viharok közepette vezetője volt; s utánna másoké, kik nállunk tehetségesebbek. Mit mi e vonásainkban a magyar történettárhoz csatolunk, - szerény munka, miben azon igyekeztünk főleg, hogy hív s igaz legyen.

---