---

Tartalom

Előszó
Rövidítések

1. Az igei csoport
  1.1 Az igék osztályozása
  1.2 Az igék formaképzése
  1.3 Az ige nem személyragozott alakjai: az igenevek

2. A névszói csoport
  2.1 Megnevezés: a főnév
  2.2 Jellemzés: dolgok, tárgyak, személyek minőségi és mennyiségi jellemzése
  2.3 Utalás: névmások

3. A határozói csoport
  3.1 Térbeli viszonyok
  3.2 Idő
  3.3 A cselekvés módja
  3.4 Mennyiség
  3.5 Ok
  3.6 Cél
  3.7 Feltétel
  3.8 Megengedés

4. A mondat
  4.1 Az egyszerű mondat
  4.2 Az összetett mondat

5. A szöveg
  5.1 A szórend
  5.2 A közbevetés
  5.3 A kérdés
  5.4 A függő beszéd
  5.5 A tagadás
  5.6 A hasonlítás

6. Mellékletek
  6.1 Összefoglaló táblázatok
  6.2. A litván nyelv hangkészlete
  6.3 Hangsúly és intonáció

7. Gyakorlatok

8. A gyakorlatok megoldásai

Tárgymutató

---

Előszó

A hagyományos litván nyelvtanok a nyelv grammatikai rendszerét a formától a jelentés felé haladva írják le. Az utóbbi időben azonban a litván idegen nyelvként, illetve anyanyelvként való oktatása kapcsán különösen hangsúlyossá vált a nyelv kommunikatív funkciója. Ennek megfelelően a cél már nem csupán a nyelv megismerése, hanem annak valódi kommunikációban történő használata. Időről időre megfogalmazódnak olyan vélemények, hogy a kommunikációt szolgáló nyelvtanítás vagy nyelvtanulás nyelvtan nélkül is lehetséges. Ez téves elképzelés, amely tökéletesen ellentmond a kommunikatív módszer alapelveinek. A nyelvi kompetencia, amely elsősorban a nyelvtan ismeretét jelenti, a kommunikatív kompetenciák egyik alapvető eleme. Ugyanakkor a nyelvhasználó, a nyelvet tanuló számára nem az a legfontosabb, hogy felismerjen egy-egy nyelvtani formát, hanem sokkal inkább az, hogy képes legyen a kifejezni kívánt jelentéshez, tartalomhoz a megfelelő kifejezési módokat megtalálni és alkalmazni.

Ez az új típusú, gyakorlati litván nyelvtan a litván nyelv grammatikai struktúráját funkcionális szempontból mutatja be. A grammatikai rendszert nem szabályok jól meghatározott gyűjteményének tekinti, hanem egy olyan, a megismerés és a kommunikáció szolgálatába állítandó nyelvi eszközkészletnek, amely lehetővé teszi különböző jelentések megalkotását, kifejezését litván nyelven. Ebben a nyelvtanban a litván nyelv rendszere a jelentésből, a funkcióból kiindulva az adott funkció kifejezésére szolgáló nyelvi eszközök felé haladva bontakozik ki. Úgynevezett "aktív" nyelvtan ez, a litván nyelvet szóban vagy írásban alkotó módon használók számára. Tartalmazza különböző absztrakt fogalmak (tér, cselekvés, állapot, idő, tulajdonság, mód, stb.) és kommunikációs szándékok (információ közlése, kérdezés, tagadás, álláspont, vélemény kifejtése, utasítás, kételkedés stb.) kifejezési lehetőségeit. Minden grammatikai jelenség tárgyalásakor a mai litván nyelvben leggyakoribb kifejezési eszközök kerülnek a középpontba. Az illusztrációként bemutatott példák jórészt a mai nyelvhasználatot reprezentáló forrásokból, például sajtótermékekből, rádió- és televízióműsorokból származnak, így ezeken az idézeteken keresztül nemcsak az írott, de a beszélt köznyelv jellegzetességei is megmutatkoznak.

A nyelvtant különböző szintű litván nyelvtudással rendelkező olvasók, tanulók egyformán haszonnal forgathatják. Különösen alkalmas haladó nyelvtudás mellett a nyelvtani ismeretek rendszerezésére, bővítésére. Ugyanakkor kezdő nyelvtanulóknak is ajánljuk, hiszen a kommunikatív funkciók köré csoportosított nyelvi (nyelvtani) eszközökön belül a legegyszerűbb és a bonyolultabb formák egyaránt megtalálhatók benne.

A nyelvtan magában foglalja a litván nyelvtan minden lényeges jelenségét, bemutatja a mai litván köznyelv nyelvtani struktúrájának magját anélkül, hogy az egyes formák történetével vagy nyelvjárási változatokkal foglalkozna. Azokban az esetekben, amikor valamely jelentés kifejezésére több lehetőség is van, a szerzők a leggyakoribb, legjellemzőbb - olykor a könnyebb - kifejezési módot helyezik előtérbe.

...

A könyv "Az igei csoport", "A névszói csoport" fejezetei, valamint "A térbeli viszonyok kifejezése" alfejezet Meilutė Ramonienė azonos című munkái alapján készültek, a magyar olvasónak szóló kiegészítésekkel. "A határozói csoport" (kivéve "A térbeli viszonyok kifejezése"), "A mondat", "A szöveg", "A litván nyelv hangkészlete", "Hangsúly és intonáció" című fejezetek, valamint az összefoglaló táblázatok és a gyakorlatok szerzői Laczházi Aranka és Joana Pribušauskaitė.

A kötet szerzői köszönettel tartoznak mindazoknak, akik tapasztalatukkal, tanácsaikkal hozzájárultak a nyelvtan tökéletesítéséhez. Különösen hálásak vagyunk dr. Irena Smetonienėnek az elkészült kézirat gondos áttanulmányozásáért, minden részletre kiterjedő figyelméért és éleslátó javaslataiért. Dr. Zoltán András professzor nem csupán recenzensként egyengette a könyv útját. Az 1990-es évek elején a litván lektorátus alapításával az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a magyarországi felsőoktatásban először teremtette meg a balti nyelvek tanulmányozásának lehetőségét. Így hozzájárulása a magyar olvasók számára készült litván nyelvtan létrejöttéhez messze túlmutat e kötet gondozásán.

---